. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Fő a biztonság!
Modigliani, Soutine és montparnasse-i barátaik - kiállítás a budapesti Zsidó Múzeumban

A korábbi nagy szabású Chagall-kiállítás után a Zsidó Múzeum ismét kemény dióval próbálkozott. Az idei kiállítás nem kevesebbet vállal, minthogy bemutatja az ún. párizsi iskolához tartozó, a huszadik század első harmadában Párizsban alkotó, Közép- és Kelet-Európából elszármazott képzőművészek csoportját. A tárlat a két vezér-egyéniség, az olasz Amadeo Modigliani és a litván Chaim Soutine alakja köré szerveződik. Színházban azt mondanák, hogy ők a húzónevek, amire bejön a közönség. És valóban: a kiállított anyagnak csak töredékét alkotják Modigliani és Soutine művei, sajnos.

A merítés esetlegesnek tűnik. Koncepciótlan tarkaságban zsúfolódnak egymás mellett a jobb-rosszabb képek és szobrok. A közös a művészekben az, hogy mindannyian közel egy időben alkottak Párizsban, és vélhetően gyakran felkeresték a legendás műteremlakást a La Ruche-t (A kaptár) a Montparnasse-on, ahol Soutine és Modigliani lakott. Szembetűnő a nemzetiségi tarkaság: magyar, orosz, lengyel, ukrán, bolgár, lett, litván és román alkotók művei sorjáznak a szűk termekben. Keverednek a stílusok is szabadon, mintha éppen az eklektika lenne a kiállítás mindent átható rendező elve.

A sokszínűség valóban lenyűgöző. Bizsergető érzés elgondolni, micsoda pezsgő élet folyhatott akkor Párizsban. Művészek egész hadserege dolgozott a városban. Nem csoda, ha számosan a világhírig jutottak. A többség azonban mégis megmaradt a jó színvonalnál, része maradt a nyüzsgő masszának. A Zsidó Múzeum tárlata a középből merít jócskán: gyorsan átfutható színorgiát kínál, de lelket rengető művészi élményt semmiképp. Az egykor haladó, újat próbáló művészek ma modorosnak, kisszerűnek tűnnek. Elvesztették a frissességükben rejlő érdekességüket. Nagyon aprólékosan kell a falakat pásztázni a jelentős vásznak után.

Nehezítik a műélvezetet a múzeum rendszabályai is. Nem feltétlenül tartozik egy kiállítás-kritikához a múzeum-kritika is, de jelen esetben mégis fontos, hiszen majdnem ellehetetleníti saját tárlatát az intézmény. A tortúra a beléptetésnél kezdődik: elektromos kapun kell áthaladni, mint a repülőtereken. Kézitáska le: kutató szemek, hátha merényletre készül a látogató. A következő procedúra konkrétan a kiállító terem bejáratánál fogad: ismét táska le, áthaladni az elektromos kapun. Most már az órámat is le kell venni, mert csipog a műszer. A gyomrom remeg az idegességtől, hiszen nem arra készültem, hogy minden sarkon ellenőrizni fognak, hogy idegenek vizslatják a személyes tárgyaimat és a lehetséges terroristát sejtik a szelíd álca mögött. Végre bejutottam: szusszanás, gyomor lenyugszik, szeretnék a képekhez férni. Következik az újabb csapás: az alkotások előtt biztonsági csík húzódik. Ha valaki azon átlép, élesen vijjogni kezd a berendezés. A képek címét így meg sem kísérlem elolvasni, hiszen ahhoz muszáj volna a "szigszalag-csíkon" áthajolni! Jelzem: nem vagyok nyugodt, pedig majd szép és okos cikket kellene írnom a képekről, ha az idegességtől nem felhősödik el a világ előttem. A végső próbatétel a fölös számú biztonsági őr kerülgetése. Olyanok a termek, mint az akadálypálya: aki ügyesen teljesíti, esetleg odaférhet egy Soutine-képhez. Aláfestésül szól a klezmer-pop… Mi folyik itt?

Nem szeretnék érzékeny területekre durván gázolni, de ekkora biztonsági arzenál mégis feleslegesnek tűnik. Vagy éppen magam volnék üldözési mániás? Mindenesetre bármely következő kiállítás megtekintése előtt nyugtatóval fogok felszerelkezni…

Befejezésül hadd adjak kis segédletet a kiállításhoz (ha a kedvet nem vettem teljesen el). Az első teremben, szemben a bejárattal sorakoznak egymás mellett a Modigliani-képek. Monsieur Chéron groteszkül elrajzolt portréjára hívnám fel a figyelmet. A sarokban Joseph Csáky Álló nő című fém szobra látható: absztrakt gyönyörűség. A belső teremben keressék Marcoussis A három költő című vásznát. Kubista formákból és lazán rajzolt vonalakból építkező fontos mű. Soutine-tól kihagyhatatlan A vadász és a Fiatal angol nő. Az utolsó szobában a mindenféle rajzok közé zsúfolva Chagall Ádám és Éva című kis képére lehet bukkanni és átfutni még André Kertész Párizs-képeit.

Legyen szerencséjük!

Sőregi Melinda

(Az illusztrációnak használt képek - Modigliani: Soutine, Soutine: Groteszk, Soutine: Kötő nő - nem a kiállítás anyagából valók)

Megtekinthető: október 19-ig
Belépő: diák és nyugdíjas 600 HUF, felnőtt 1000 HUF



További kiállítás: