. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Egy vonalban az egész világot
Réber László emlékkiállítása a Vigadó Galériában




Egyszerű a dolog: fogj egy tustollat, indítsd el az egyik pontból, és juss el valahogy a másikba. Ami közben történik, az vagy káosz vagy maga a művészet. Réber László esetében nem kétséges, hogy az utóbbiról van szó.

A magam részéről 2001 óta nem vagyok hajlandó új Janikovszky Éva- Lázár Ervin- vagy Gerald Durrel-kötetet venni. Maradnak nekem a reprintek vagy második (sokadik) kiadások. Mert Janikovszky Éva, Lázár Ervin és Gerald Durrel Réberül látszik. Nem másképpen. Nekem Nagy Zoárd mindig is pipaszár-lábú lesz, Bruckner Szigfrid pedig örökké kockás nadrágban fog járni.

Meg aztán ott van a könyvtár, az Élet és Irodalom megsárgult, 70-es évekbeli példányai. A háromszögekből, négyszögekből és körökből kirajzolódó filozófia. Az elhallgattatásban is kiáltó őszinteség. Az összekacsintás, amelybe nemcsak szomorúság, hanem némi csintalanság is vegyül.

Persze a sor nem teljes. Tamkó Sirató Károly Tengerecki-kötetei és Örkény egypercesei is elképzelhetetlenek a két éve elhunyt grafikus nélkül, aki az utolsó időkben papírdobozba zárt elmékről készített szobrokat. Utóbbiakat a Vigadó Galéria emeleti termében lehet látni kiállításon először. A három részre osztható tárlatot Tettamanti Béla grafikus rendezte, aki – mit tesz a sors – éppen Réber után töltötte ki az Élet és Irodalomnál tátongó űrt. A tetszetős arany-fekete mikrovilágok mellett a jólismert vonalzóemberes grafikák vannak a falon, de megláthatjuk Réber kevésbé ismert arcát is. Kedvencem az a mérőszalagból gyártott grafika-kollázs, melyet egy kiállítás-szervező kisasszony kedvért rittyentett. Tettamanti nemcsak az Élet és Irodalomban, hanem a filozofikus humorban is Réber méltó utóda: a kiállított tárgyak között a terem állandó tartozékai is elvegyülnek: „Betörőtárgy” és „Kisméretű légvédelmi lejárat” olvassuk a feliratokon, nomeg: „évszám nélkül”.

Évszámmal pedig itt láthatók a különféle könyvillusztrációk, nemcsak magyar írók kötetei. Legnagyobb sajnálatomra a Durrel-könyveknek csak a borítója látszik. Kár. Szívesen megnéztem volna, azokon mennyit javított a grafikus. Merthogy eredeti rajzok vannak itt. Valahogy úgy képzeltem, hogy megindult Réber keze a tustollal, s egy-két perc alatt megszületett a csoda. A kiállítás is ezt igazolja: a legtöbb rajzon egy fia javítás nem látszik, vagy ha igen, minimális. Vagyis az a kéz tényleg csak elindult a tussal, feketét szántott a fehérbe, és tényleg csoda született. Torpanás nélkül, szálkának vagy pacának nyoma sincs. A feketéhez csak alapszínek adódnak – néha egy-egy zöld vagy narancs mutatóba – s nekünk nem hiányzik, hogy szivárványszínűre fesse a világot.

A Vigadó Galéria első szintjéről lebattyogva újabb kíváncsiskodókat veszünk észre. A portás szerint „A Réber az emeleten van”. Jó is lenne.

Kónya Orsolya

Réber László emlékkiállítás

Vigadó Galéria
Budapest, V. Vigadó tér 2.

Látható: október 12-ig, emeleti kiállítótermek
Nyitva tartás: hétfő kivételével naponta, 10-18 óráig


Kapcsolódó link:


További kiállítás: