. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
A becsapás művészete
Az Eredeti-másolat-hamisítvány című kiállítás a Néprajzi Múzeumban


Eredeti-másolat-hamisítvány címen rendeztek kiállítást a Néprajzi Múzeum második emeletén. Egy ilyen címet olvasva az ember rögtön izgalomba jön, hamisított képeket, műtárgyakat vár, azt gondolja, hogy Nagy Leleplezésnek lesz részese.

Nos, a Néprajzi Múzeumban nem ez történt. A kiállítás alcíme talányos: Tárgyak párbeszédben. A tárlat erről az alcímről szól. Például az osztályozás nehézségeiről, amelyekkel egy néprajzzal foglalkozó szakembernek meg kell küzdenie. Ezt az első terem hivatott érzékeltetni. Azon a problémán keresztül, hogy hányfajta megnevezés létezik arra az edényre, amelyből az ember történelme során vizet, bort, tejet vagy éppen vért ivott. A többszáz pohár, kupa, csajka és sosemlátott ivóalkalmatosság között a múzeumlátogató elég rendesen eltévedhet. Merthogy a tárlókban az tárgyak szorosan egymás mellett helyezkednek el. Ez rendben is van, fő a változatosság. Viszont ha meg szeretnénk tudni, hogy a szépen egymás mellett sorakozó kupák közül melyik melyik, legfeljebb a saját találékonyságunkra hagyatkozhatunk. A tárgyak és a feliratok számozása ugyanis lemaradt. Az egész kiállítás tehát valamifajta kitalálós játékkal indul, s egy ilyen terem után az embernek nem biztos, hogy van kedve továbbmenni a többibe.

Node ha félretesszük rosszkedvünket, akkor sem jutunk jobb eredményre. A következő és az azt követő termek sem arról szólnak, mint amit a plakát hirdet. Szívesen elnézegetem a mágikus tárgyakat, hímzett párnavégeket, nemezbekecseket és háziáldásokat, ha tudom, hogy ezeket fogom megnézni. Az alapgondolat persze körvonalazódik: tisztán látszik, hogy mivel van probléma: megy a gyűjtő mondjuk a ghánai sivatagban, szembe jön egy őslakos valami kütyüvel, akkor ez most valódi, ghanaikum vagy éppen valamelyik kézműveskunyhóban patinázták meg jófajta penésszel?

Persze a különféle felfedező hajókon mindig voltak néprajzosok, az adott vidék szakértői, mégis megvan a tévedés lehetősége. Sőt, valamiről idő közben is kiderülhet, hogy bóvli, köze nincs a misztikumhoz. Talán a Néprajzi Múzeum kiállításának is erről kellene szólnia, s akkor legalább érintőlegesen a plakáton beígért tematikát kapargatná. De erről a problémáról csak az utolsó két terem ad ízelítőt. Azok viszont alaposan. Van itt fának kikiáltott kerámia, babkonzerves dobozból készült „eredeti” népi hangszer, majombőr zanza, és azt is megtanulhatjuk, hogy ha netán totemoszlopot szeretnénk hamisítani, nem biztos, hogy a művészi önmegvalósításunknak teret szabad adni, mert ha mégis, lebukhatunk.

A másolat-témáról egyetlen terem mesél, ahol nyomon követhetjük a gipsz pieta-minták diadalmenetét a Felvidéken vagy Romániában. Vagy a mindannyiunk által ismert könyöklős angyalka variációit képeslaptól a falvédőig. Kedvencem mégiscsak az autógumiból készült saru, valahonnan Közép-Amerikából. Az a baj, hogy ez nem hamisítvány, nem is másolat. Eredeti. Az ötlet is.

Már csak az a gondolat nem hagy nyugodni: ha a kiállítás november 19-étől látható, miért van az, hogy a népi hangszereket bemutató teremben egy papírlap tanúsága szerint két nappal a nyitás után a rendezők „ideiglenesen eltávolítottak” néhány zeneszerzámot. A 2003. december 10-ei állás szerint az ideiglenesség még tart.

Kónya Orsolya

Eredeti-másolat-hamisítvány

Néprajzi Múzeum
Budapest, Kossuth tér 12.

Látható: 2004. szeptember 30-ig
Nyitva tartás: hétfő kivételével naponta, 10-18 óráig


Kapcsolódó link:


További kiállítás: