. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Összeszorítva
Mednyánszy-emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában



Elítélt
Az ember egy életműkiállításra úgy megy, hogy ott majd feltehetően sok alkotást fog látni. Így van ez a bárónak született Mednyánszky László esetében is, akinek emlékkiállítását heroikus munkával szervezte meg a Magyar Nemzeti Galéria a Szlovák nemzeti Galériával közösen. A gyűjteményt végignézni kétségtelenül kevés a rá szánt idő, de sajnos azt kell mondanuk, hogy a rá szánt tér sem elég. A Nemzeti Galéria apró, eldugott, félhomályos termeiben olyan, több méter magas vásznak bujkálnak mint az Erdei út című kép. Ez az alkotás ráadásul szerencsétlenségére az állatorvosi ló esetét is kimeríti: nem elég, hogy a lehető legrosszabb helyen van, a világítással az olajfestmény legalább egynyolcada csillogó massza, lehet ott bármilyen tehetséges az ecsetkezelés, fehérbe borul az egész. A többi nagyméretű festmény sem jár túl jól. Talán a képek nagy mennyisége miatt a műalkotások valamiféle katyvasza látható egy beugrókkal tarkított labirintusban.


Háborúban
A koncepció szerint időrendben haladunk, a korai, 1880-as vázlatokkal és kis, kísérteties képekkel kezdődik a gyűjtemény, hogy aztán utunk végén láthassuk az 1910-es évek kiforrott és leegyszerűsödött képeit, az első világháború borzalmait, a szegénységet, az elesettséget és a megnemértést. Ez idáig rendben is lenne, a kérdés már csak az, hogy miféle elgondolás az, amelybe belefér, hogy egy tárlat két részben legyen megtekinthető. Merthogy mikor már azt gondoljuk, vége, láttuk az ismert vagy kevésbé ismert vásznakat, utunk vélt végénél egy szerény, az ajtóra ragasztott felirat arra figyelmeztet, hogy a harmadik (!) emeleten a tárlat folyatatódik. A Galéria adottságaiból adódóan ez legalább az ötödik szintnek hat, s a gyors statisztika azt is kimutatja, hogy ide bizony nem jött már fel mindenki. Kár. Merthogy a harmadik emeleten, ugyan teljesen más „díszletek” között, de az igazi Mednyánszkyt lehet meglesni. A jegyzetfüzeteit, vázlatait, a ceruzavonásokat, amelyek újra és újra, megszállottan követték a fejben megszülető ívet, hogy aztán az a vásznon tökéletes legyen.


Schylock
A kezdeményezés egyedülálló: a Magyar Nemzeti Galéria ki tudja mennyi időt és energiát áldozva erre a célra előásta a különböző magángyűjteményekben kallódó alkotásokat. A feladat teljesítve, több mint ötszáz festmény és vázlat gyűlt össze, márcsak azt kellett volna valahogy megoldani, hogy ez az életmű ne folyosókon feszengjen, hanem legyen lehetősége nagyot nyújtózni. Ehhez viszont talán még a Szépművészeti Múzeum is kevés lenne. Mednyászky pedig nem illik a MEO-ba, ugye... Így aztán jobb híján marad a Nemzeti Galéria és a szorongás. A látogatók természetesen nem követik a szokott haladási irányt, így aztán egy-egy alkotás előtt tömegek gyűlnek össze, a labirintusban pedig előbb-utóbb elveszettnek érzi magát az ember.


Ülő öregasszony
A leginkább kényelmetlenül persze akkor érezzük magunkat, ha az üveglapokra ragasztott fekete betűkből összerakható információkra vagyunk kíváncsiak. Ha nem pontosan szemben állunk a kérdéses sorral, akkor a félresikerült világítás miatt nehéz szétválasztani saját árnyékától. A kényelmetlenség mellett sorsközösséget is jelent a dolog: aki magyar vagy pötyög a nyelven, előbb-utóbb tornamutatványokra kényszerül, ha éhes az információra. Az angol szöveget azonban teljesen reménytelen silabizálni, hiszen magasan, túl magasan kezdődik. Node fel a fejjel. Igaz, még így sem fog menni. Majd legközelebb.

Kónya Orsolya


Mednyánszy-emlékkiállítás

Magyar Nemzeti Galéria
Budapest, Dísz tér 17., Budavári Palota, C épület földszint és III. Emelet

Látható: 2004. február 4-ig
Nyitva tartás: hétfő kivételével naponta, 10-18 óráig


Kapcsolódó link:


További kiállítás: