. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Barangolás az időben
Színes magyar – kiállítás a Néprajzi Múzeumban


Korán, szinte nyitásra érkezik a tudósító a kiállításra. A bejárat egyelőre eltorlaszolva. Néhány perc tanácstalanság után a határozott újságíró élete kockáztatása árán is bepréseli magát a kiállítótérbe. A rakodómunkások csodálkoznak, de nem állnak félre. A sokkszerű „beesés” után újabb sokkot okoz a falak heveny nemzetiszín színezése: zöld és piros termek követik egymást felváltva, folyamatos fehér csíkkal súlyosbítva. Így a zöld termek a Fradit idézik, a pirosak pedig mintha félbe tépett Árpád-sávos zászlók lennének.

Különös a helyszín. A sajnos meglehetősen szűkszavúra sikerült feliratok kevés információt nyújtnak. Annyit lehet megtudni, hogy XX. századi színes fotókat fogunk látni olyan időkről, melyeket főként fekete-fehér képekről ismerünk. A koncepció tehát meglehetősen szellős, kevéssé konkrét, ezért bármit elvisel, amire illik a „színes fotó 1930-tól 1956-ig” elnevezés. A kiállított anyag tartalmaz olyan felvételeket is, melyek először kerülnek a nagyközönség elé. Csupán ott a bökkenő, hogy a feliratok megint nem jelzik, melyek az unikális alkotások. A rendezők nem tesznek különbségek profi és amatőr fotó között, egy kalapban fér el itt sokféle téma, stílus és alkotó

Ha valakit elsőre nem riasztanak el a "nacionál" falak és kedve is van a böngészéshez, eltölthet egy kellemes órát a képek között. Számolatlanul sorjáznak a fotók, ügyesen kell nézni, válogatni, nehogy végül némafilmmé komponálódjon a szemünk előtt az állóképek garmadája. Nagyvonalúan négy támakört állapítottak meg a rendezők: szeretteink, a kirándulás, a történelem és az ünnepek szerepelnek a listán. A tematizálástól csak látszólag egységesebb a tárlat. Hagyatkozzanak inkább saját szimatukra és igazi kincsekre is bukkanhatnak.

Belefészkeli magát az agyba Erdődi Mihály képe az 1940-es évekből, melyen egy planétás ember látható madarával a hátán. Sodró lendületű, megrázó erejű fotókon lehet végigkísérni Budapest és Magyarország történelmi sorsát a ’40-es évektől az 1956-os forradalomig. Megcsodálható a Dunába lőtt Lánchíd és a lángba borult Országos Levéltár füstje. A kiállítást szerkesztők jókor feltámadt érzékenységére vall, hogy egymás mellé szerkesztettek két ellentétes tartalmú ’56-os képet: az elsőn az emberek lelkesen olvassák az szovjet csapatok kivonásáról beszámoló Népszavát, a másikon pedig már egy orosz tank rója félelmet keltve a budapesti utcát. Különösen értékesek a csángókról készült színes felvételek az utolsó teremben. 1941-ből néznek vissza a moldvai táncosok és egy zenélő házaspár: az ember hegedül, az asszony tekenyőgardonon játszik.

Mintha csak tegnap történt volna mindez. A színes kép csalóka illúzióba sodor, alig érezni az eltelt hosszú évket. Az időutazás élményéért talán érdemes időt szánni a Néprajzi Múzeum hevenyészett Színes magyarjára. Lehetett volna többet és jobban, szebben, ízlésesebben. Elkeltek volna a részletesebb ismertetők is. És ez a meglehetősen gazdag képanyag megérdemelte volna az igényesebb feldolgozást. A tartalom persze így is átüt a formán, de ehhez nagy adag megbocsájtó türelem is szükségeltetik (csakúgy, mint a múzeum Eredeti-másolat-hamisítvány című tárlatához – lásd recenziónkat!), amit nem lehet minden látogatótól elvárni.

Sőregi Melinda


Színes magyar


Néprajzi Múzeum
1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12.

Rendezők: Varga J. János - Jerger Krisztina
Látható: 2004. március 1-ig
Nyitva tartás: hétfő kivételével naponta, 10-18 óráig



Korábbi cikkeink a Néprajzi Múzeumról:


További kiállítás: