. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Japán-magyar együtthatás
Két kiállítás a Ludwig Múzeumban


A Mednyánszky most a sláger a Várban: hosszú tömött sorokban nyomakodnak az emberek megnézni a képeket. Nehezen tudom elképzelni a műélvezetet ilyen kalákában, de biztosan ennek is megvan a sajátos varázsa. Inkább a Ludwigba fordulok, ahol garantáltan nem szedik szét a házat. Minden teremre jut három-négy látogató, folyamatosan. Nem kell könyökkel utat törni, marad idő a szemlélődésre, mélázásra, a nyugodt befogadásra.

Látszólag két, egymástól távol álló kiállítást kínál a Kortárs Művészeti Múzeum: Szépfalvi Ágnes Új festmények című tárlatát és egy különleges válogatást a kortárs japán művészet köréből Ahol a lélek lakik (Kokoro no arika) fantáziacímmel. Észre kellett vennem, hogy rendkívül élő a kapcsolat a fiatal magyar festőnő és a kortárs japán művészek munkái között. Hasonló a szemléletmód és a művészi megoldások is egybeesnek. Ismeretlenül is felelnek egymásnak az alkotások, kéretlenül is összekapcsolódnak a befogadói oldalon.

Szépfalvi Ágnes pályája éppen a rendszerváltással egy időben indult, hiszen 1990-ben szerzett festőművész diplomát a Képzőművészeti Főiskolán Budapesten. Legutóbbi gyűjteményes kiállítását 1998-ban rendezték a székesfehérvári István Király Múzeumban. A Ludwig Múzeumban most kiállított művek az eltelt öt év munkáját dokumentálják. A festmények mellett vázlatokat, rajzokat is láthatunk, melyek segítségével nyomon lehet követni egy-egy kép születését.

Fényképekhez hasonlatosak ezek a képek. Tiszta, telt színek és mindenekelőtt nagy méretek. Uralodik a sárga citromos árnyalata, az olajzöld és a telt piros. Fotórealizmusnak nevezném a stílust, ha létezik ilyen. A vásznakról nők néznek vissza – különféle élethelyzetekben. Sajnos a címek lemaradtak a képek alól, így elmesélés alapján kell beazonosítani a munkákat. Különösen emlékezetes és magával ragadó az első teremben a látogatóval szemező, álló nőalak. Libbenő szoknya, divatosra vágott félhosszú fekete haj egy semlegesen trendi lakásbelsőben. Nem tudok szabadulni átható tekintetétől: a hétköznapok átlagnője, amint magazincímlap lesz belőle is. Magánya, légies könnyedsége borzongató és torokszorító. Fontosnak éreztem még egy nagyméretű vásznat, mely szintén az elkommercializálódás és elmagányosodás témáját örökíti meg szikáran, pontosan. Csoportkép parti közben – ez is lehetne a cím. Egy utolsó vacsora, ami után nincs megváltás. Egyen nők és egyen férfiak arctalan csoportjai, teljes érdektelenség. Itt és most: esztétikai korkép.

Egy emelettel feljebb kortárs japán művészek alkotásai között lehet bolyongani. Több nemzedék tagjai is képviseltetik magukat az egészen fiataloktól a nagy öregekig. A kiállításon azonban nem érezni a korosztályi különbségeket, csak az egyértelmű szándékot, hogy a képzőművészet változatos eszközeivel reagáljanak a mai Japán gyorsan változó valóságára. A központi téma itt is az eltömegesedés, az egyéniség felszámolódása és a kép elüzletiesedése. Természetesen csak nagy vonalakban, hiszen végtelen az értelmezések lehetősége, szerencsére.

Rögtön az első teremben egy kólaautomatává átalakítható szoknyát látunk illetve átalakulása fázisait. Rejtőöltözet ez, ahogy a mellékelt filmecske mutatja: így lehet a tömegben gyorsan kámforrá válni, beleolvadni az utcaképbe. Fontosak Bak Ikeda számítógépes animációval készült kisfilmjei, melyekben furcsa, gnóm, villanykörtéhez hasonlítható fakó-fehér figurák nyüzsögnek. Arctalanok és mindig együttesük hordoz jelentést. Nagyon tetszett a felfújható színes házikó, mint a modern élet része. Cipőt le, és bele is lehet menni, barangolni mezítlábasan. Szerepeltek egyszerű hétköznapi tárgyak még, mint műalkotások. Ez nyilván popart hatás, japánra hangszerelve. Figyelemre méltó Miwa Yanagi fotósorozata különféle nagymamákról, egyszerűekről és extrémekről – egy-egy verssel kiegészítve. Ha fotó, akkor megkerülhetetlen Hatakeyama Naoya fekete-fehér képsorozata is éjszakai fényben „pompázó” nagyvárosi lépcsőházakról, mindennapi tereinkről. Látnivaló, hogy nincsenek nagy formák: ezt példázza az egyik egész teremnyi installáció, mely alkotóelemeire redukál egy egyszerű, hétköznapi fotót.

Nagy (személyes) felüdülést okozott a kiállítás, melyet Budapest után Moszkvában is bemutatnak majd. Póz nélküli művészet ez, tartalom és esztétikum magától értetődően tartozik egybe. Számomra a japán művészek ott folytatták, ahol Szépfalvi Ágnes képei elejtették a fonalat: kiléptek a festészet szűkebb kereteiből, de "kitágított" eszközeikkel mégiscsak a fekete hajú magányos nő szembogarát kutatták.

Sőregi Melinda

Szépfalvi Ágnes – Új festmények
Látható: 2004. február 29-ig

KOKORO NO ARIKA - Ahol a lélek lakozik
Megtekinthető: február 8-ig


Ludwig Múzeum Budapest
Budavári Palota, "A" épület
1014 Budapest, Szent György tér 2.


Nyitva tartás: hétfő kivételével naponta, 10-18 óráig


További írásaink a Ludwig Múzeum kiállításairól:


További kiállítás: