. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Tiszta, szép formák
EgyHetes – Festészeti anzix egy héten át a Műcsarnokban


Miközben "dúl" a Monet-őrület a Szépművészetiben, csendben lezajlott egy fontos kortárs magyar festészeti tárlat a Műcsarnokban. A türelmetlen sorbanállók közül néhányan talán át is sétáltak a tér másik oldalára, hogy a szemközti múzeumban békésen szemlélődjenek – könyökléstől mentesen. Megérte a nyugalom és az esztétikai élmény miatt is. Végre egy kiállítás, ahol elegendő légteret kaptak a képek, élhették a maguk életét, nem kellett harcolni minden négyzetcentiméternyi falfelületért.

Egyedivé tette a kiállítást a frissessége, hiszen az alkotók kizárólag 2003-as, sőt 2004-es vásznakat hoztak. Jó szemmel válogatott (kurátor: Jerger Krisztina), kvalitásos munkákat felvonultató, egységesen magas átlagszínvonalú tárlat. Gyorsfénykép ez a kortárs magyar festészet tendenciáiról, melyek laikus néző számára is világosan felrajzolhatóak voltak. A képek alapvetően három markáns irányt követtek. Kicsit leegyszerűsítve úgy lehetne érzékletesen megragadni a tendenciákat, hogy szerepeltek geometrikus konstrukciók, elvont színzuhatagok (kizárólag színekkel dolgozó absztrakciók) és erősen figurális alkotások. Az idősebb generációnál természetesen már kevesebb a póz, a stílus-követés sürgetése, míg a fiatalabbak határozottan mutatni akarják magukat valamilyennek, tüntetően egynemű, jól felismerhető jegyeket akarnak hagyni.

A fiatalok közül Ötvös Zoltánnak sikerült leginkább a figuralitást a saját nyelvére fordítani és egyéni világot teremtenie. Petit Theatre című képén egy vasúti fülkét ábrázol, élénk pirosakkal, zöldekkel, okkersárgával. Bőven méri a színeket. A szembenéző széksorok között, a fülke ajtajában egy kígyó tekereg. Szín- és formavilága egyszerre modern és jótékonyan klasszicizáló. Van Gogh hatását nem tagadhatja le. Látványosak Polgár Csaba lüktetően felkavaró szín-manifesztációi. Hatalmas csomagolópapírokra fest, mintha táblaképeket komponálna. Mívesek Korodi Luca zöldbe mártott, fotó-hatású vonatablakai: a képek mozogni látszanak, és még a csillanó vízcsepp sem kerüli el a művész figyelmét. Ígéretes művészi pályákat sejtetnek a kiállított művek. Megnyugtató, hogy már itt toporognak az ajtóban a "robbanásra kész" fiatalok.

Számomra mégis két nagy öreg, Konok Tamás és Bukta Imre munkái okozták a legnagyobb örömet. Konok Kassákot követő letisztult formanyelve lenyűgöző. A hatalmas, mélykék felületekre felvitt kecses fehér vonalak egyszerű eszköztelensége fogva tartja és fel is üdíti a szemet. Nem kell ennél több, hogy mindent elmondjon. Képei különösen jól érvényesültek a Műcsarnok tágasságában. Egészen más stílus Bukta Imréé: a realitásból induló, de végül szürreális látomásba forduló életképeket fest, melyeket természetes anyagokból összeállított kollázsok egészítenek ki. Emlékezetes a csempéből-gyufából konstruált Krisztus-alak, amint tenyerét egy kocsma-belsőn nyugtatja. Sötét, piszkosan barna tónusokat használ, amitől víziószerűvé válnak képei, miközben referenciális szintjük sem tűnik el. Van Gogh-ból Bukta is bőségesen és invenciózusan merít: szinte úsznak durván felskiccelt kocsmaterei.

Kár, hogy egyetlen hétig tartott a kiállítás. Legalább annyian megnézhetnék ezt is, mint a csinnadrattás Monet-t.

Sőregi Melinda

Az alkotók a művek sorrendjében: főoldal: Bak Imre; Korodi Luca, Polgár Csaba, Ötvös Zoltán, Bukta Imre

EgyHetes
MŰCSARNOK
2004. február 16-22.

További írásaink a Műcsarnok kiállításairól:


További kiállítás: