. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Bábok és orvosok
Két kiállítás Pécsett


A Pécsi Országos Színházi Találkozó már régen nem kizárólag a színházról szól: különféle, a színházhoz lazábban vagy szorosabban kötődő események gyűjtőhelye. Erre az időre kifordul sarkaiból a város, és úton-útfélen valamilyen programot hirdetnek. Egy részük afféle kvázi-program: térkitöltőnek jó lesz. Más részük pedig éppen azért kerül hátrányos helyzetbe, mert a POSZT alatt rendezik ezeket, és elvesznek a posztolás áradatában. Utóbbi kategóriába tartozik két kiállítás is, melyek színvonalukkal önálló "teret" követelnek, ezért is nem sűrítettük a beszámolót a fesztiválriportokba.

100 év – 100 báb

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet vándor-tárlata ezúttal június 20-ig Pécsett látható. Előzőleg bemutatták már Budapesten a Bajor Gizi Színészmúzeumban, illetve Gentben és Zágrábban is. A kiállítás rendezője, Pap Eszter, az OSZMI Bábtárának vezetője, aki igyekezett a magyar bábozás 1850-től 1950-ig terjedő történetét összesűríteni, befogadhatóvá tenni. A látványterv Imre Barnabás munkája: szerény, ámde tetszetős. Egyértelműen a bábok, és nem a kultúrtörténeti ismeretek dominálnak. Eredendően olyan elképzelés született, mely lehetővé teszi a gyűjtemény mozgatását, transzponálását különféle adottságú terekbe. Budapesten például egy picinyke szobában is elfért az, amit itt a pécsi Művészetek Házában egy tágas, levegős szoba fogad be. Időrendben sorakoznak a bábok: főként kesztyűs és marionett-figurák. Felfüggesztve vagy praktikus, pirosra festett, álló fadobozokban lehet őket csodálni. Sajnos a kipróbálásra nincs lehetőség, hiszen muzeális értékű, „hajlott korú” fig urákról van szó, melyek avatatlan kezekben könnyen megsérülhetnének. (Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy a színészmúzeumban, ahol hozzáértő munkatársak kalauzolták a nézők, természetesen megmozdultak a bábok, és látszott, milyen jó karban vannak. Minden dicséret a bábtár gondozóinak!)

Különleges élmény újra felfedezni, mennyire magas színvonalú a magyar bábjátszási hagyomány, és egyben mennyire sokszínű is. Maga a színházi szakma ugyanis mostohagyerekként kezeli a bábosokat, mintha a bábozás csak egyszerű gyerekjáték volna. Érzékletes példa erre, hogy a hivatásos bábszínészek képzése is csak néhány éve indult el a Színművészeti Egyetemen. De jellemző a „lenézett” bábművészet kortárs magyar alkotóinak magas esztétikai minőségére, hogy a kaposvári gyerekszínházi biennálé fődíját idén és két éve is egy-egy bábelőadás nyerte el. Talán egyre többen fedezik majd fel a bábhasználatban, a bábszínházban rejlő utánozhatatlan lehetőségeket, amihez persze sokkal elvontabb és komplexebb művészi gondolkodásra is szükség van.

A kiállítás ráirányítja a figyelmet a bábjátszás, bábkészítés számtalan útjára, melyek mind érvényesen működhetnek egymás mellett. A sor az 1800-as évek elején indul, amikor a Hincz-család „alapítója”, Hincz Adolf kezdte meg működését vásári mutatványosként. A dinasztia elsősorban marionett-játékáról híresült el, és fő működési helyük a Városliget volt. riási marionett-gyűjteményt halmozott fel három generáció alatt. Ezeket jobbára vásárolták, és később átalakították. Jellegzetes figurájuk a Széteső ember vagy az Átváltozó léghajósnő. Egészen más közönségrétegnek játszott a Hincz-ékkel egy időben működő Korngut-Kemény-család. Alapfigurájuk a harsányan furfangos Vitéz László: ők dolgozták ki a máig hagyományosnak ismert történet-változatokat és játék-módokat. Alapvetően kesztyűs technikával dolgoztak, és fő állomáshelyük a Népliget volt. Ifjabb Kemény Henrik, a család ma is élő tagja még aktív bábos. Nagyon fontos volna – még időben - dokumentálni tapasztalatait, történeteit, különben a magyar színháztörténet egy fontos szelete veszik el nyomtalanul.

Részletesen ismerteti a kiállítás Rév István Árpád művészetét, tevékenységét, aki egyszerre rendező, bábkészítő és bábszínész is. A nevéhez fűződik a Nemzeti Bábszínjáték 1941-es megalapítása, mely a Toldi nagy sikerű előadásával nyílt meg. Játszottak itt meséket is, de műsorra tűztek olyan különleges műfajokat is, mint a bábopera, illetve ebben a színházban honosodott meg a polgári színdarabok felnőtteknek szóló bábos utánjátszása. Rév művészileg egy hagyományosabb, statikusabb irányt képviselt. Bábkészítőként egyedi figurákat alkotott, az ún. Rév-féle mechanikus rudasbábokat.

A népies hagyomány nagyon erős a bábjátszás történetében is. Az alkotók java része ehhez az irányhoz tartozik, ami nem negatívum, csak egyszerű esztétikai nézetkülönbség. ég az avantgarde művészek is merítenek a népmesékből: a kiállított bábok túlnyomó többsége valamilyen jellegzetes mesefigura. Büky Béla például sajátosan bumfordi hősöket faragott, de munkássága inkább úttörő jellegű árnyjátékai miatt fontos, melyekből ízelítőt is láthatunk a kiállításon.

Az újító törekvések érdekes módon Franciaországhoz kötik a magyar bábosokat. A harmincas években Blattner Géza alapította meg Párizsban az Arc-en-Ciel Bábszínházat, ahol magyar és külföldi művészekkel egyaránt dolgozott. Ez volt talán a magyar bábjátszás történetének egyik „legeurópaibb” korszaka, amikor a magyar művészek egy része be tudott kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. Többek között A. Tóth Sándor is, aki szintén dolgozott Blattnerrel Párizsban. Híres előadása volt a sík-bábokkal megjelenített Az utca 1929-ből.

A kiállítás nagyon nagyot merít, hatalmas korszakot dolgoz fel, így nem törekedhet teljességre. A rendezés szakmai színvonala kivételesen magas, talán éppen az hiányzik egy kicsit, hogy a különféle korszakok életéről, bábjátszási stílusáról többet megtudjunk. Az interaktivitás is hiányos még: esetleg jó lett volna, ha a drága bábok másolatait kézbe vehetik az egyszerű látogatók. De ezek mind csak apróságok ahhoz képest, milyen értékes, színvonalas anyag áll előttünk. Remélhetőleg minél többet felkeresik majd.

Medic-art

A Pécsi Galéria pincéjében egy egészen másfajta kiállítás látható: valódi kortárs termék. Izgalmas és interaktív. A Medic-art néven működő fiatal művészcsoport a kórházat, a betegséget választotta témául, és ezt dolgozták fel számos installáció valamint számítógépes játék formájában. A pince ideális közege a kiállításnak, hiszen eleve steril, fehér tér. Már a belépéskor megcsapja a látogatót a fojtogató kórházszag. Az első attrakció egy picinyke asztal, ahol számos orvosság közül lehet válogatni. Mindenki jól magába nézhet, hogy ténylegesen mennyi mérget ereget naponta a szervezetébe – fölöslegesen. Majd egy szétszedett, betegeskedő számítógép következik, jól tanulmányozható alkatrészekkel. A pince hátsó részében számítógépek sorakoznak és bátékra a látogatót. Van depressziós gép, van náthás komjúter, mintha valódi élőlények lennének. A Medic-art törekvése, hogy közelebb férkőzzön a bátortalan látogatóhoz, sikeresnek mondható. A siker oka talán az, hogy nem akarnak senkit sok kolni, inkább az irónia, a humor oldaláról közelítenek. Például minden „beteg” géphez kapcsolódik egy valódinak látszó kórlap, amin jól szórakozhat a néző. Természetesen nem örökérvényűek az itt kiállított alkotások, de a helyi értékük nagyon fontos. A public art egy változata ez. Megnyugtató, hogy nem valamiféle művészeti magaslatról tekintenek a látogatóra, hanem partnerként kezelik, kedvesen irányítják az installációk dzsungelében. Remélem, hogy a posztolók közül többen eltévednek majd ide is!

Sőregi Melinda

Fotók: Imre Barnabás, OSZMI


100 év – 100 báb
Az OSZMI Bábgyűjteményének kiállítása a pécsi Művészetek Házában

Nyitva: június 20-ig.


Medic-art
Pécsi Galéria
Kiállító művészek: Egle Anita, Fodor Pál, Kocsis Csaba, Szabó Attila, Vollmuth Krisztián

Nyitva: június 12-ig.





Kapcsolódó link:


További kiállítás:

Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon