. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Espana 1950 – Az újjászületés évtizede
Műcsarnok, 2004. július 2 – szeptember 12.


Spanyolország az idei EU-bővítést számos kulturális eseménnyel teszi emlékezetessé a magyarok, elsősorban a budapestiek számára. Július 2-án a Műcsarnok állt elő két kiállítással, július 6-ától látható a Szépművészeti Múzeum Miró-tárlata, szeptemberben pedig a Cervantes Spanyol Kulturális Intézet nyitja meg kapuit a mediterrán kultúra rajongói előtt. Mindez a SEACEX, a Spanyol Külföldi Kulturális Tevékenységet Irányító Szervezet támogatásával valósult meg.

Picasso és a spanyol ötvenes évek – hirdeti a Műcsarnok idei legérdekesebb kiállításainak közös plakátja. Egy plakát, egy cím, noha két önálló, egymástól független tárlatot tekinthet meg az érdeklődő. Ismét a magyar múzeumok PR-módszereire jellemző „húzónév-felhasználással” találkozunk. Picasso 1944 és 1969 közötti, francia és spanyol szerzők műveihez készült könyvillusztrációi három önálló kisteremben kaptak helyet. Az akkor már rég Párizsban élő Picasso származásán kívül a grafikáknak semmi közük a többi teremben látható művekhez, amelyek a spanyol avantgárd 50-es évekbeli feléledésének történetét mondják el.

Majd fél évszázaddal ezelőtt, 1960-ban, New Yorkban mutatták be utoljára olyan átfogó módon a kor ellentmondásokkal teli spanyol művészetét, mint az idei Espana 1950 – Az újjászületés évtizede című kiállításon, amely Malagából érkezett Budapestre, és Prágába vándorol tovább. Spanyolországban ez az időszak az útkeresés kora. Az 1939-ben lezárult polgárháború megakasztotta az avantgárd fejlődését. Míg nálunk a 40-es években a zűrzavaros helyzet ellenére tovább élt az avantgárd – gondoljunk csak az Európai Iskolára –, Spanyolországban Franco kultúrpolitikája minden reformot elutasított, a nyilvánosság elé tárni kizárólag a nacionalizmus és katolikus tradicionalizmus jegyében született műveket lehetett . A represszió az 50-es években kezdett oldódni, ekkor tűntek fel azok az alkotók, akik az avantgárdhoz visszanyúlva olyan művészetet teremtettek, amely még két évtizeden át meghatározta a spanyol kultúra fejlődését.

A szerkezetileg kiválóan felépített kiállítás arra törekszik, hogy különböző műfajok által világítsa meg a spanyol művészet sokoldalúságát. A festészetnek jutott a legtöbb hely. A két nagyteremben kiderül, hogy a kor alkotóit elsősorban a konstruktivizmus, a mértani absztrakció és a szürrealizmus ragadta meg. A geometrikus formát lenyűgöző színekbe burkoló művészek – például Palazuelo vagy a magyar 70-es évek informális festészetét idéző 57-es Csoport – munkáit ellenpontozzák a sötét, szorongást tükröző művek (Tápies, Saura, Millares), vagy a színek hiányával dolgozó absztrakt munkák (Montesa).

A festményekkel összhangban állnak a konstruktivista szobrok. Serrano, Chillida és Oteiza vas-és bronz alkotásai erősen politikai töltetűek, nyilvánvalóan a rendszerrel szembeni lázadás hívta létre őket. Az egzotikushoz, az organikushoz való vonzódás sem hiányzik: Ferrant totemalakja vagy Chirino faművei egyértelműen a korai avantgárdot idézik.

Az 50-es évek spanyol fotóművészete elsősorban dokumentarista jellegű. A líraiságra törekvő fényképészek (Cualladó, Masats) ugyanazt vallották, mint az objektívebb vagy társadalmi problémák bemutatására törekvő fotósok (Catalá-Roca, Siquier): a kamera a valóság minél pontosabb leképezésének eszköze.

Az építészetet bemutatni mindig nehéz feladat, nagy a kockázata annak, hogy vagy a látvány, vagy a száraz tudományosság dominál majd. Ezúttal sikerült kiválóan megoldani a kettősséget: a tájékozódásban segítenek az interaktív eszközök, a monitoros keresőrendszer, az épületfotók pedig feltárják a két, a „birodalmi művészet” ellen létrejött iskola, a barcelonai és a madridi stílusának sajátosságait. Építészethez kapcsolódó kiállítási plakátok egészítik ki a látványt.

A formatervezés és belsőépítészet mindig hat egymásra, és ezt a kölcsönhatást ezúttal az elrendezés is alátámasztja: két, a mediterrán hagyományokat konstruktivizmussal ötvöző szobabelső látható. És hogy az ipari dizájnból is kapjunk egy kis ízelítőt: az aula legvonzóbb látványossága a tűzpiros, még jobb-kormányos Pegaso Z-102 Spider Serra sportkocsi, amely nemcsak az autóbolondokat, a közönséges halandót is lenyűgözi.

A film és irodalom is helyet kapott a kiállításon. Az 50-es évek spanyol moziját egy kommentárral kísért rövidfilm mutatja be, amelyet a kiállítás anyagának szerkesztői témák szerinti jelenetekből vágtak össze. A legfontosabb irodalmi folyóiratok, az Insula, a Correo Literario, és a korszak ellenálló szerzőinek első művei üveg alatt várják az érdeklődőket.

A nálunk még mindig egzotikusnak minősülő spanyol művészeti tárlat külön érdekessége, hogy az elrendezés maga is a múlt század 50-es éveit idéző installációként funkcionál. Jó lenne, ha a magyar kiállítás-rendezők is levonnák ebből a tanulságot – akkor talán a magyar anyagoknak is nagyobb közönsége lenne…

Pap Vera-Ágnes


A képek sorrendben: Joan Ponc: Fekete alak, 1948, Oriol Maspons: Andalúz táncos Barcelonáben, 1958, Arcadio Blasco: Nádas, 1950








ESPAŃA 1950. – Az újjászületés évtizede
Műcsarnok
Budapest XIV., Hősök tere
Látható: 2004. szeptember 12-ig
Nyitva: Hétfő kivételével naponta 10-18 óráig, csütörtökön 12-20 óráig


Kapcsolódó link:


További kiállítás:

Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon