. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
A festészet három napja
Ünnepi mozaikok


Ami a színháznak a POSZT, az a képzőművészetnek a Magyar Festészet Napja. 2002 óta rendezik meg az ünnepet, amely nevével ellentétben háromnaposra bővült. Az esemény több szempontból is kivételes jelentőségű. Egyrészt – méreteihez képest – egyedülálló, civil, szakmai kezdeményezésről van szó. A művésztársadalom megmozdul, a képzőművészek fontosak maguknak és egymásnak, nem kevésbé a közönségnek. Másrészt olyan örömünnep ez, ahol az egyébként sok szempontból megosztott szakma, a különböző törekvések, az egyes generációk összeérnek.

Az először három éve megrendezett eseménysor ötletgazdája Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész: "Annyi mindennek van ünnepe: a könyvnek, a szép szónak, a színháznak világnapja is van, csak a képzőművészetnek nem volt eddig fiesztája. Mivel a DunapART Művészeti Társaság tagja vagyok, adódott, hogy velük együtt szervezzük a Festészet Napját. Az elsőbe, 2002-ben, még csak a XI. kerület kapcsolódott be, 2003-ban bővült a kör, ma pedig már én magam is csodálkozom, hogy mennyi támogatónk van. A XI. kerületi kiállítótermeken bőven túljutva, a pesti oldalra is átkerültünk. Van kiállítás a KOGArtban, a Gellért Szállóban, a Duna Plazában, a Millenárison pedig az Élő magyar festészet című tárlat több ezer négyzetméter alapterületen háromszáz művész munkáit mutatja be, fantasztikusan gazdag és szép az anyag. A nyitó program, a Bartók 32 Galériában az Üvegfestészet most címet viselő kiállítás igazi unikum. A Tető Galériába pedig, a XI. kerület testvérvárosaiból érkeztek művészek kiállítani. Valaki kérdezte tőlem, hogy ezek szerint ma van-e a festészet világnapja? Persze, válaszoltam, csak félig viccesen. Ez az esemény világszinten is egyedülálló, nem tudok máshol megrendezett Festészet Napjáról. Tény azonban, hogy az antivilágban, a Műcsarnok minden évben megrendezte a maga seregszemléjét, aminek sajnos vége szakadt. Ezt az űrt is igyekszik betölteni ez a rendezvény..."

16-án délután fél ötkor már az A38-as hajón vagyunk, ahova bérelt busz szállította át az érdeklődőket, mint a további helyszínekre is. Itt fiatal képzőművészek kiállítását láthatjuk.

A tárlat rendezője Végh Marcell: "A mostani kiállítás két helyszínre készült, az itt látható képek mellett a Millenárison is jelen vagyunk a Pihenők című anyaggal. A legtöbb kiállítás címe általában tematikus alapú, mint például a mostani rendezvényen is: Miniatűrök, Tájképek, Komplementerek. Én próbáltam valami olyasmit keresni, ami sokkal szabadabban értelmezhető. Azon kívül, hogy nagyjából egy generációhoz tartozunk, vannak bizonyos dolgok, amelyekről körülbelül azonosan gondolkodunk, közösek az élményeink. Ez a fajta együttlét és együttgondolkodás adja a kiállítás gerincét. A Pihenőket nagyon szabadon lehet értelmezni. Egyrészt magára a műtárgyra vonatkoztatva, ami mint egy pihenő, egy megállóhely funkcionál, másrészt a nézők megpihennek egy-egy kép előtt, amikor elmélyednek benne. Ezen túl, igen sokféle indíttatású művek sorakoznak föl, láthatunk fotó után festett képet, gesztusfestészetet, a Millenárison vannak kísérleti jellegű, kollázsszerű festmények, faktúrás színekkel dolgozó képek is. A sokféle kiindulási pont ellenére úgy érzem, sikerült megtalálni a közös szálat."

Este hét órakor a Gellért Szálló Gobelin termében Kokas Ignác Kossuth-díjas festőművész, a tavalyi Festészet Napja életműdíjasa hálálja meg a kitüntetést egy tizenkét idei festményből álló kamarakiállítással, amelyet az ünnepet megálmodó művészgárdának ajánl. A festményeket a szülőföld, a Vál környéki táj ihlette. A művész felhangzó ars poétikájának négy sora a három nap alatt kedvelt hivatkozás lett a művészek körében: "Festek, mert boldog vagyok. Festek, mert boldogtalan vagyok. Festek, mert boldogok az emberek. Festek, mert boldogtalanok az emberek."

Nincs idő sokat merengeni, nyolc órakor már a példaadóan felújított régi gyárépület, a PANTEL Székház vár bennünket, ahol a XI. kerületben élő művészek tárlata fogad. Ki hinné, hány országos hírű, nagyszerű festő és szobrász él ebben a földrajzi kiterjedésében is jelentős kerületben. A tárlat a Színek végtelenje címet viseli. A színek játékossága, ereje fűzi egy fonálra a kiállított műveket. A terem közepén Serényi H. Zsigmond nagyméretű fehér, mellette Szabó Tamás fekete-szürkében fogalmazott, ugyancsak nagyméretű képe látható, tőlük jobbra a meleg színekkel dolgozó festők, balra pedig a hideg színeket kultiváló művészek kaptak helyet.

A fekete-vörös vonulatból kiemelkedik Szentgyörgyi József alkotása, amelyet nagyszerű okkerekkel, umbrákkal követnek a többiek: Arnóti András, Veszely Ferenc, egészen a narancsizzású Nagy B. képig. A másik irányban Serényi fehérét a hűvös szürkék, kékek, zöldek egész vonulata követi, Marosvári György napsütötte zöld kertjéig. A kiállításon szobrászok is helyet kapnak: a bronz különböző árnyalataiban jelennek meg Janzer Frigyes, Seregi József, Varjasi Tamás alkotásai, melyeket érdekesen ellenpontoz Madarassy István vörösréz színű kapcsos plasztikája.

És a 17-ei csúcspont: az Élő magyar festészet című grandiózus Millenáris-tárlat. Tizenhárom kurátor tizenhárom gondolati és stílustörekvést fölvonultató egységből álló kiállítása ez, több mint háromszáz festő részvételével. A kitűzött cél nem kevesebb, mint részletekből felépíteni az egészet, teljes és átfogó képet mutatni a kortárs magyar képzőművészetről. Feledy Balázs művészeti író megnyitóbeszédében kiemelte, hogy olyan kiállítást látunk, ahol nincsenek klikkek, nincsenek sztárok és mellőzöttek, más nagy kiállításokkal ellentétben nincs zsűri, a kurátorok többsége maga is alkotóművész. Szimbolikus és szó szerinti értelemben is a színskála minden színe jelen van: a Tölg-Molnár Zoltán vagy Serényi H. Zsigmond-féle fehértől, a Nagy Barbara-féle feketéig. Olyan művészekkel is találkozunk, akiket sokat láthatunk, de olyanokkal is, akik ritkán jutnak el hozzánk.

A hatalmas terem közepén álló nézőt egyidejűleg hívja többféle stílus, s ő arra indul, ahol az adott pillanatban a lelkére legcsábosabban ható törekvések jelennek meg. Az érkezéskor El Kazovszkij festett szoborkompozíciója és más térbeli objektek mellett halad el a látogató, hogy rögtön szembe találja magát az újkonstruktivisták Fajó János és Mengyán András vezette csapatának geometrikus remekeivel. Az ő általuk "megütött tiszta hangzású" színek oldódnak a szemközti falon a Krajcsovics Éva kurátori szervezésében kiállított lírai absztraktok finom tónusaiban. A két egység között elhelyezkedő angolvörösre festett falon három sorban fölrakva minifestmények tömege látható, a látogatók nagy örömére. A csöppnyi képek böngészése során fogalmat nyerhetünk a monumentalitás viszonylagosságáról is: ugyanis a nyolc-tíz centiméteres képmezők egyike-másika épp oly dinamikusan maradandó élményt nyújt, mint a tíz-tizenöt méter magasságból belógatott, szabadon festett, általában nonfiguratív lebegtetett vásznak. A mintegy húsz szabadon lebegő vászon megmozdítja, „humanizálja” a Millenáris csarnokának ridegségét, valami vidám, korszerű, fiatalos életérzést keltve a látogatóban.

Ez a korszerűség vonul végig a Komplementereknek nevezett egység nagyméretű tábláin is, és még inkább a fiatal festőcsoport által reprezentált Eleven terek képeiben. Az alföldi festőiskolát, a hagyományos érték- és színvilágot kedvelő látogató sok időt tölthet a Balogh Gyula által válogatott Mintegy tájkép sorozat előtt, ahol olyan kiváló mesterek jelentkeznek műveikkel, mint Tenk László, Vecsési Sándor, Lóránt János. Igazi felüdülés a terem közepén a Humor a festészetben című sorozat, amelyben a humor számtalan lehetősége megcsillan, a derűs játékosságtól az ironikus vagy szatirikus megközelítésen át egészen az abszurdig, sőt, a tragikus humorig. Kiemelkedő művekkel vannak jelen Szkok Iván, Makó Judit, Kovács Tamás Vilmos, Kádár János Miklós, Tóth Ernő.

Az emeleti front az elvontabb műveké. A szentendrei művésztelep húsz alkotóval képviselteti magát, köztük ef Zámbó, fe Lugossy, Aknay János és a fiatalok. Valamennyien jeleket festenek, a klasszikus szentendrei hagyomány folytatásaként. Mellettük a Rejtőzködő figura című egységben (kurátor: Szentgyörgyi József), azok a művészek szerepelnek, akik ugyan figurális festők, de egyre inkább az ábrázolástól mentes elvontságot helyezik a kifejezés előterébe. Kiemelkedő képpel van jelen Fóth Ernő, Szentgyörgyi József, Szabó Tamás, Lőrincze Miklós. A szemközti oldalon nem a koncepció a főszereplő, hanem maga a művész, az individuum. A százéves Lossonczy Tamást üdvözli a magyar festészet, a mestert, aki ma is éppoly friss és kreatív, mint évtizedekkel ezelőtt. Itt látható negyven műve közül csak néhány tartozik a retrospektív anyaghoz, a többi a legutóbbi időszak terméke. Szikrázó színek, humorral fogalmazott figurák, egyéni szimbólumok. Jó együtt látni a százéves örökifjút a lassan klasszikussá érő középhaddal, és a valódi fiatalokkal. A néző körbejár, visszatér oda, ahol a neki leginkább tetsző művekkel találkozik, és lehetetlen, hogy ne érezze a kontinuitást, nemzedékek kézfogását és egymástól látszólag távol eső törekvések békés egymás mellett létezését, egymást fölerősítő hatását, a kortárs magyar festészet gazdagságát.

18-án a KOGART Galériában rendezték meg a mindenkori Festészet Napja egyik fénypontjának számító Doyenek című kiállítást, abból is a III. számút. Ez is hagyomány, tisztelgés a 70. életévüket betöltött, már-már klasszikusnak számító mesterek előtt. A magyar festészet nagy öregjei ez alkalommal is legjobb műveikkel vettek részt a reprezentatív tárlaton. Ahány doyen, annyi egyéni megközelítés. A sokféle stílustörekvés közül talán a legemlékezetesebbek: a Szentendrén alkotó Deim Pál Golgotája, a Párizsban élő Csernus Tibor oldott festőiségű, fiatalkori képe, Mácsai mester Csendélete, ez a monokróm szürkében tartott enteriőr, amely oly kitűnően szervült a vele egy falon kiállított Konok Tamás ugyancsak szürke műveivel; Paizs László különös technikájú pannója, Breznay mester csak színekkel fogalmazott pszeudotájképe, valamint Lossonczy Tamás meglepően fiatalos sóvárgású kettős arcképe. Itt derült ki az is, hogy az idei életműdíjat Lossonczy Tamás nyerte el.

A Festészet Napi kiállítások látogatottsága örvendetesen nagy volt, nem csak a megnyitót követő napokban, hanem a teljes időtartam alatt, ami arra utal, hogy az érdeklődő közönség mind szélesebb rétegei fogadják bizalmukba az új ünnepet, maguk is jelezve egyetértésüket a rendezvény mottójául szolgáló Babits idézettel: "Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot."

Zsolnai Judit


A képek nem tükrözik a kiállítások anyagát. Az alkotók és a címek sorrendben: Kokas Ignác: Ívek és pillérek, Marosányi György: Ficere bácsi még dolgozik, el Kazovszkij: Purgatórium, Lossonczy Tamás: Tisztító nagy vihar


Kapcsolódó link:





További kiállítás:

Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon