. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Madártávlat és békaperspektíva
A KogArt FMK-kiállításáról


Minden attól függ, honnan nézzük. Magánmitológiák, "szubjektív-izmusok" határozzák meg vizuális kultúránkat, és mára a művészet, miként a társadalom is, egymást többé kevésbé toleráló szubkultúrák egymásmellettiségét jelenti.

Ha elhangzik az a betűszó, hogy FMK, akkor rengeteg eltérő reakciót hallhatunk:
"Fantasztikus intellektuális gejzír, amely elemi erővel tört felszínre a ’80-as években"
"Drogbarlang, erkölcsi fertő!"
"Valami alteros hely, ami már bezárt ugye"
"Az efZámbóék jártak oda, meg a Szkárosi is ott volt. Ja, meg a Dixiék törzshelye. Nem volt rossz… Ahol a Bódy is forgathatott..."
"Teljesen le volt pukkanva, meg unalmas is volt. Jobb a Trafó fényévekkel!"

A mostani kiállítás az FMK hőskorának állít emléket. Megkísérli bemutatni annak a generációt, amelynek fiatal művészként az FMK-ban beszéltek először organikus avantgardról, neoszürrealista kiáltványokról. Művészek öntötték itt formába gondolataikat: természetesen keveredtek a kultúra, a hagyomány, az ideológia és a politika fogalmai. Az FMK motorja a szabadságvágy, a formák felbontásának, a "rendszer" – legyen az politikai, ideológiai vagy pusztán társadalmi – megdöntésének szándéka volt.

Így fordulhatott elő az, hogy egyaránt kultuszhelye lehetett punkoknak és "közveszélyes munkakerülőknek", akiknek a mai napig mindegy, mi ellen lázadnak. Valamint itt találkoztak a politikában, társadalmi kérdésekben jóval jártasabb "ellenzéki értelmiségiek", akik a felületes lázadáson túl egy eljövendő új kultúra és "rendszer" létrehozásán is fáradoztak. Az 1980-as években még nem különült el ennyire élesen a jobboldal és a baloldal, hanem létezett egy eresztékeiben megroppant, kulturálisan is tehetetlen társadalmi rendszer, amelyben az igazmondás, a dolgok néven nevezése utáni vágy egyformán erős volt minden gondolkodó emberben. Ez lett a hetvenes-nyolcvanas évek közös nevezője.

Manapság az FMK kialakulófélben lévő kultuszát és a nosztalgiát erősítheti az a tény, hogy a diktatúra kevés hasonló "fészket" engedett működni. De a diktatúra ide is betört: megfélemlített vagy gerinctelen emberek talán éppen a szabadság eme kicsi szigetéről röpítették titkos jelentéseiket a hatóságoknak.

Az FMK kultuszát is árnyalja persze ez a tény. Nem teljesen "fesztelen" dolog például a kiállításon a Kutya éji dalának jeleneteit, a forgatási szünetekben együtt dohányzó Bizottság-tagokat, a VHK zenészeket és Bódy Gábort együtt látni, míg közben a rejtélyes körülmények között elhunyt rendezőzsenivel kapcsolatban merült fel legutóbb, hogy ügynök lett volna.

Bár a kiállítás rendezői megkísérlik kikerülni az esetlegesen felmerülő politikai dimenziókat, ez az FMK esetében kevéssé lehetséges. Egymás mellett szerepelnek a kiállításon a híres "Távárisi konyec" MDF-plakátot készítő Orosz István munkái és az SZDSZ "Alkotmányt, de ne ilyent" plakátját készítő Pócs Péter művei. A kommunizmus évei alatt ugyanis a hivatalos kultúra ellenében kibontakozó ellenművészet esetében is politika és művészet szinte teljesen egymásba folyt.

A kiállítás hangulatáról sokat elárul a csinos huszonéves teremfelügyelő lánnyal folytatott beszélgetésem. Mikor megérkeztem a kiállításra, a terembe lépve a lány hirtelen felpattant, és beindította a rejtett magnót, melyen a Bizottság egyik koncertfelvétele szólt. A zene hangos és disszonáns, semmiképp sem nevezhető kellemes háttérzenének. A lány egyre fáradtabbnak látszik. A lemez lejár, a lány újra bekapcsolja a zenét. "Hogy bírod ezt egész nap?" kérdezem tőle. "Hát, elég nehezen..." "Akkor miért rakod föl újra meg újra?" "Hát, a látogatók miatt, most éppen miattad, mert te itt vagy." "Miattam igazán nem szükséges..." "Kösz!" - mondja, és megkönnyebbülten kikapcsolja a zenét.

A kiállított művek sokszor hatnak így. Nem azért mert olyan "rosszak" lennének, csak éppen annyira "belső ügyek", hogy sokaknak vagy semmit nem jelentenek, vagy a mögöttes feszültség ismeretének hiányában disszonánsak, idegenek, sőt néhol zavaróak. Nehéz ma, mikor a "személyiség" kibontakoztatása, az individualizmus szinte követelménnyé vált, lelkesen tekinteni a polgárpukkasztás eme korai formáira. A nyílt erotikus utalások, néhol a frivolságtól a trágárságba hajló gesztusok a ma emberét már nem hozzák lázba. Sőt. Az elmúlt tizenöt év művészeti életének fényében egyre többen gondolják azt, hogy már nem tudnak mit kezdeni a szubjektív magánművészetekkel, "privát parákkal2. Az emberek többsége képekre és szépségre vágyik, a disszonanciát, diszharmóniát pedig egyre inkább elutasítja. A lázadás kora mára lejárt.

A kiállításból nem derül ki, hogy a kiállított művek mennyire a rendszerváltás kovászai, és mennyire szolgálták inkább a fáradt gőz leeresztését. Valóban van jelentése a látottaknak, vagy csak hirtelen felindulásból, heccből elkövetett munkákat, fiatal művészek közös, vagy egyéni "brahijait" látjuk? Egy sajátos szubkultúra megnyilvánulásai ezek, vagy egy valóban együtt gondolkodó értelmiségi réteg alkalmazza tudatosan a "formátlanság formáját" a lejárt, kiüresedett tartalmak ellenében?

Ezekre a kérdésekre nincs egyértelmű válasz. Az egyetlen érvényes javaslat az lehet, hogy mindenki kísérelje meg megtalálni a neki leginkább megfelelő álláspontot, hogy onnét a leginkább igaznak tűnő választ találja meg a felmerülő kérdésekre. Függetlenül attól, hogy milyen idős, milyen prekoncepciók vezérlik, vagy volt-e az FMK-ban korábban, március 15-ig egy olyan kiállítást láthat a KogArt házban, amit mindenképpen érdemes megnézni.

Szilágyi B. András


FMK - AZOK A NYOLCVANAS ÉVEK
KOGART Ház
Budapest, Andrássy út 122.
A kiállítás ideje: 2005. január 11-től - március 15-ig


Kapcsolódó link:






További kiállítás:

400 év francia festészete a Műcsarnokban
Tiepolo a Szépművészeti Múzeumban
Festészet Napja
Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon