. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
A festészet istene
Szentgyörgyi József új festményei a Tető Galériában


A költészet ismeretlen istene néha ott bukkan fel, ahol nem várnánk - írja Vas István Az ismeretlen isten című munkájában. Úgy látszik, ilyen természetű a festészet is. Most például a kevéssé frekventált, kis hatósugarú Tető Galériában fedi fel arcát a festészet ismeretlen istene. Vajon aki gyanútlanul ellátogat a klubként is üzemelő, nehezen megtalálható helyiségbe gondolja-e, hogy olyan tárlatra csöppen, amely Európa bármely kiállítótermének becsületére válna; gondolja-e, hogy a magyar kortárs festészet egyik csúcsteljesítményével találkozik? És a legfontosabb: észreveszi-e?

Szentgyörgyi József a kortárs művészet egyik legjelentősebb, elismert, de kitüntetésekkel agyon nem halmozott mestere. 1981 óta Munkácsy-díjas, akkor sokan hitték, e kitüntetést hamar követi majd az Érdemes és Kiváló Művészkitüntetés, és később a Kossuth-díj. Ez máig nem következett be. Pedig a szakma elismerése, a hazai és külföldi kiállítások sikere, a gyűjtemények és rangos magángyűjtők sokasága azt tanúsítja: Szentgyörgyi festészete a maga súlyos látomásaival, színben-foltban történő fogalmazásmódjával alapértékként íródott be az elmúlt harminc év magyar képzőművészetébe.

Szentgyörgyi – túl a hatvanon – ma is fiatal festő. Fiatalon tartja őt indulata, minden megalázottságot-kitagadottságot mélyen megélő empátiája, a kifejezés minél tökéletesebb lehetőségeit kutató, nem lohadó szenvedélye, és a szakma minden rutinmegoldását elvető, vívódó, önemésztő alkata.

Művészetét nehéz lenne beskatulyázni: nem hagyományos és nem avantgárd, még a mindenkire illő posztmodern egyenruhából is kilóg. Figurális festő, aki alig fest figurát, híres kolorista, de igen kevés színt használ – igaz, azokat a végletekig izzítja. Műveinek alapszíne a fekete, amelyben nagy szuggesztivitással sugároznak fel a vörösek, a sárgák. Aki azonban emiatt pesszimizmusra gondolna, téved. Szentgyörgyi minden festménye viaskodás lelkének meghatározhatatlan árnyai ellen, materiálisan fogalmazva: a színek harca a fekete megtöréséért. Éppen e harc elementáris jellege, a felfokozott indulatok és szenvedélyek féktelensége eredményezi azt a megrendülést, amellyel a Szentgyörgyi-képek a nézőre hatnak.

Mert hatnak, ez kétségtelen. Ezt igazolja a mostani kiállítás is. A megnyitón tanúi lehettünk, amint egy-egy kép előtt kisebb csoportok verődtek össze - nem csak a tipikus kiállítás-látogatókból. Festőnk nem könnyíti meg a dolgukat: nem ábrázol, kiiktatja a narratívakat, művei csak érzelmi megértés (sic!) útján fogadhatók be. Az erre nem szocializált néző logikus reakciója az lenne, hogy értetlenkedjen, elforduljon. De nem ez történik. A véletlen látogatók visszatérnek, tanácskoznak, érzéseiket kicserélve próbálnak közelebb kerülni a látottakhoz. Ilyen az izgalmas, jelentős művészet hatása.

A kiállott művek egy részének érdekes címe van. Egy-egy dátum az expresszív, vegyes technikájú festmények megértéséhez támaszul szolgáló cím: „Szeptember 11”. Ezt értjük. Nem dőlnek tornyok, nem halmozódnak hullahegyek, de látjuk, érezzük a tragikus feldúltságot. De mit kezdjünk az olyan címmel, mint: „Október 12”? Akkor mi történt? Ez! – feleli a művész. Akkor is volt a festő – és akkor is volt a világ. Mindkettő feszültségekkel, fenyegetettségekkel telve. Ez a festmény Szentgyörgyi aznapi lelki önarcképe.

A főművek persze az olajfestmények, melyek lassan készülnek, sokszor évekig, mert a téma drámaisága a művészt folyamatosan foglalkoztatja, saját festői megoldásaival azonban gyakran elégedetlen. Közülük ez alkalommal az újonnan fogalmazott „Tihanyi legenda” nyűgöz le. Az említett vegyes technikájú művek azonban – melyekből e kiállítás több mint tízet tartalmaz – viharos gyorsasággal robbannak, minden eszközt felhasználva, ami a művész keze ügyébe kerül. A kép akvarellnek indul, ám a mester hamar rájön, hogy az akvarell nem bírja el a mondandó súlyát, belefest hát temperát, akrilt, összekuszálja pasztellkrétával, szénnel, spaklival, kézzel, visszatörléssel, és a sokszoros beavatkozás ellenére – vagy épp azért, a kép expresszív, friss és elementáris lesz.

Végezetül szóljunk két kisméretű képről, melyek József Attilát juttatják eszünkbe. Az "Emberangyal" című: "Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk / S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk." (Minden rendű emberi dolgokhoz, 1924.) József Attilára utal a "Gyémánttengely" című sárgás sugárzású kép is, amely mintha az Irodalom és szocializmus című tanulmányra készült volna: "Nem szükséges, hogy én irjak verset, de ugylátszik, szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye."

Kép nélkül is – üzeni nekünk a művész és az egész kiállítás.

Zsolnai Judit


A cikkben szereplő műalkotások sorrendben: Európát elrabolják (olaj), Múló idő, Európát elrabolják (vegyes technika), Kötéltánc, Lehajtott fejjel


Szentgyörgyi József új képei
Tető Galéria
XI. kerület, Ecsed u. 13.
A kiállítás megtekinthető: április 1-ig.

Kapcsolódó linkek:






További kiállítás:

Magyar Képregénykiállítás a KARTON Galériában
A Zsolnay 150 éve az Iparművészeti Múzeumban
Az FMK a Kogart Galériában
400 év francia festészete a Műcsarnokban
Tiepolo a Szépművészeti Múzeumban
Festészet Napja
Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon