Kevesen tudják, hogy a kopt kifejezés az aigüptosz görög szóból ered. Eredetileg a „fáraók népét” jelölte, azokat az egyiptomi őslakókat, akik a ptolemaida hódítás után is őrizték etnicitásukat, ezeréves, a görögökétől különálló kultúrájukat. Ha ma meg akarnánk tudni, hogyan is nézhettek ki a híres fáraók, az alexandriai kopt közösség tagjait kell felkeresnünk.
A kopt művészet sokáig jórészt tárgyalhatatlan, talányos területe volt a művészettörténetnek. Azok a kategóriák, melyek a 19. századtól meghatározzák a művészettörténet-írást, használhatatlanok. Az antikvitás és bizánc fejezetekhez csatolt lábjegyzetek nem elégíthetik ki kíváncsiságunkat. A kopt nem nevezhető klasszikus antik művészetnek, lévén az egyiptomiak nem görögök, még akkor sem, ha Nagy Sándor hódításától kezdve görög kulturális befolyás érvényesült náluk. Bár az utolsó fáraóként a történetírás XXIII. Ptolemaioszt jegyezte fel, kevesen jegyzik meg, hogy akkor már 300 éve megszűnt az „egyiptomi nemzetállam”, a koptok görög „elnyomás” alatt éltek. A római hódítás után az „aigüptoszok” még erőteljesebben küzdöttek a római civilizációs behatás ellen. Az ekkor fejlődésnek induló kopt kultúra ennek az „egyiptomi nacionalizmusnak” az eredményeként jött létre.
A kopt kultúra ekkor engedte be a görög hatást addigi absztrakt és elvont művészetébe. Nagy Konstantin rendelete már nem érte meglepetésként az egyiptomi közösségeket: szintén a rómaiakkal szembeni ellenállás eredményeként a „destruktív zsidó szekta”, a „római állam ellensége” igen gyorsan az egyiptomi identitás részévé vált. Az első egyházatyák közül többek között Oszlopos Simeon, Remete Szent Antal, Szent Ágoston voltak „afrikaiak”. A legerősebb, legstabilabb keresztény közösség hamar szembesült az új úr, Bizánc befolyásával. Ekkor történt meg a „keleti egyházszakadás”, amikor az egyiptomi kereszténység külön teológiai és - ennek fejleményeként - külön művészi utakon kezdett járni. Az egyiptomi „eretnekeknek” köszönhetjük Platón tanainak fennmaradását. A „keresztény idealizmus” a nyugati kultúrában fel-feltörő forrásként Lutheron át egészen Heideggerig tetten érhető filozófiai áramlat.
Mintha Ekhnaton monoteizmusa támadt volna föl a maga totalitásával a Krisztus hitbe ágyazva. Az egyiptomiak nem hisznek Jézus emberi természetében, innen ered elnevezésük is: monofizita, azaz egylényegű. Jézus maga is Idea: az Istenség ideája valósul meg benne. Jézus egyfajta mennyei „Fáraó”, akiben a Napisten ragyogása tükröződik. Az egyik legnagyobb egyiptomi kolostor is ezt az inkultúrációt példázza: az Apolló kolostor, melynek műtárgyai közül most Budapesten is bemutatásra kerülnek becses ereklyék, az antik Napisten nevét viseli. A kopt kereszténység szimbóluma pedig máig az „Ankh” hieroglifa, melynek jelentése Élet. Ez volt egyben a Fáraók jogara az Óbirodalomtól kezdve. Többek között az Ankh jelet adta át népének Aton is Ekhnaton Amarnai templomainak domborművein.
A Bizánci befolyás alig tudott kibontakozni, hiszen máris új hódítók jelentek meg Keleten: az arabok. A kairói kalifátus az arab államiság egyik első hírnöke volt. Az alexandriai könyvtár pusztulása után az egyiptomi kolostorok elzárt, sivatagi atyái új feladattal szembesültek, hiszen a beözönlő arab tömegekkel szemben ők képviselték azt a kulturális folytonosságot mely lassan hatezer éve van jelen a Nílus völgyében. A muszlimok vallási toleranciájának köszönhetően ma milliós nemzeti és vallási közösség a kopt, melynek saját intézményei, múzeumai, kolostorai vannak, és az esetenként fellépő konfliktusok ellenére immár lassan ezer éve élnek békében az iszlám kultúra szívében. Olyannyira, hogy az ENSZ egykori egyiptomi főtitkára, Butrosz Gali is a kopt közösség tagjaként lett a világ legtekintélyesebb szervezetének vezetőjévé.
A Szépművészeti Múzeumban most Török László világhíres kutató jóvoltából látható hazánkban egy, a világon valóban egyedülálló anyag. Itt most nincs szó átverésről, szenzációhajhászásról, valóban a magyar tudományosság, a magyar egyiptológia és antikvitás-kutatás ritka nagy ünnepét üljük. Persze nem „sztáranyag” a kopt kiállítás közel másfélszáz darabja. Jórészt máig alig dokumentált művekről van szó, melyek Török László és csapata jóvoltából, és értő válogatása után hagyták el az alexandriai Görög Római Múzeum és Nemzeti Múzeum, valamint a kairói Kopt Múzeum raktárait, kiállítótereit, sok esetben történetükben először. Egy olyan kultúra művészetének főműveit láthatjuk, mely egyedüliként egy hatezer éves ókori kultúra koherens, évezredek alatt épülő, élő örököse a 21. században.
A késő antikvitástól kezdve az egyiptomi koptok a nyugati kultúrkör „mainstreamjétől” elkülöníthető, egyfajta „szubkultúrát” képviselnek. Ezért különösen érdekes az a hatás, amit sajátos művészetük gyakorol a kereszténységre. A kiállításból kiderül, hogy az ikon-művészet az eddig elterjedt nézetekkel szemben egyértelműen Egyiptomból ered. A történelem legrégebbi ikonjait mai napig a sinai Szent Katalin kolostorban őrzik. Azt is láthatjuk, hogy a fáraók kultúrájának egyes elemei miként maradnak fenn évezredeken keresztül, hogyan egészülnek ki görög elemekkel, hogyan halnak el egyes elemek, hogy akár évezredek múltán újra feltámadjanak, és új jelentésekkel gazdagodva régi helyüket foglalják el a kollektív tudatban.
A Szépművészeti Múzeum kiállítása a tárgyak esztétikai és művészi értékén túl a kultúra ünnepe is. Megleshetjük benne egy adott közösség történetét. Azt, hogy nagy hódítások, civilizációs behatások, hullámok, háborúk és véres konfliktusok ellenére, ha egy adott közösség identitása erős, kultúráján keresztül miként képes évezredeken keresztül fennmaradni. Ez az üzenet nekünk, az eltűnéstől rettegő magyaroknak különösen fontos, hisz a kopt-recept lényege a hagyományok tisztelete, a kultúra megtartó ereje, és a civilizációs hatásokkal való folyamatos kommunikáció, a megújulásra, gazdagodásra való képesség. A kopt kultúra az évezredek alatt az egyiptomi fáraóktól kezdve integrálni volt képes hellén, római, keresztény, iszlám civilizációs hatásokat úgy, hogy végig önazonos maradt. Tiszteletünket kellőképp akkor rójuk le az „aigüptoszok” előtt, ha meglátogatjuk ezt a nagyszerű tárlatot.
Szilágyi B. András
Fáraók után- a kopt művészet kincsei Egyiptomból - Szépművészeti Múzeum
A kiállítás megtekinthető: 2005. május 18-ig.
A kiállítás főkurátora: Török László
Múzeumi kurátor: Nagy Árpád Miklós
Munkatársak: Andó Géza, Bechtold Eszter, Birkás Éva, Dági Marianna, Endreffy Kata, Hasznos Andrea, Lebegyev Judit, E. Nagy Katalin, Thúryné Figler Krisztina, Véninger Péter, Vozil Irén
Nyitva: hétfő kivételével minden nap 10-től 17:30-ig.
Kapcsolódó linkek:
