. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Címadás
Romafotó-kiállítás a Millenárison


A helyszín a Millenáris Park B csarnoka, az esemény a képek-cigányok-cigány-képek vernisszázsa. Aki romafotó-kiállítás megnyitójának estéjén a hidegen kívül másra is tudott figyelni, a fotókban biztosan nem csalódott. Maga a rendezés azonban sok kívánnivalót hagy maga után.

A csarnok alsó szintjén kezdődik a sor, fényes fotók és matt nyomatok árulkodnak a roma kultúra ismerősen ismeretlen szokásairól, szereplőiről. Sok kép van itt – túl sok. Igaz, elférnek egymás mellett, hiszen nagy a hely, de a néző csak szorgos szervezőmunka és megfelelő koncentráció folytán kerülhet kicsit is intim viszonyba egy-egy képpel.

A kiállításon olyan alkotók képeit mutatják be, akik a fotózás kezdeteitől napjainkig sajátos képi világgal örökítették meg a cigány sorsot. Közel egy évszázados különbséggel szerepelnek egymás mellett roma arcok, szokások és mindennapok. Magángyűjtemények darabjai és művészfotók egyaránt láthatóak.

A fényképeket címkék nélkül állították ki: amelyiknek a néző címet ad, az biztosan helyet talál magának a befogadói emlékezetben. A sorok írója Hajdu András egyik színes fotója előtt morfondírozott a címről. Kicsit beljebb Bódi László egyik fényképe ösztönzött címadásra, melyet egy disznóvágás alkalmából készített a szerző: a Fiú könyékig a disznóban címkét ragasztanám mellé.

A rendezés néhol kibogozhatatlan elvek mentén "zajlott". Nemeskéri Péter és Vári Zsolt fotóinak szemlélésekor egyenesen zavarba jöttem: bár a két fotós két-két falat kapott egy téglatest alakú oszlopon, nevüket csak az egyik oldalra biggyesztették ki. Nyilván az aktív befogadói magatartásra apelláltak a szervezők, azt hihették, a néző majd könnyeen kibogarássza, melyik fotó kié. Viszont annyi a kép a hatalmas térben, hogy a néző nem bogarászik semmit, inkább tovasiet, s ha így tesz, észre sem veszi, hogy Vári egyik képén a Megasztár versenyzője, Caramel vigyorog.

Van néhány igazán jól sikerült darab a kiállított anyagban: ilyen Benkő Imre felnagyított fotója, melyen egy kancsal fiú spárgázik, vagy Nagy Péter színes fényképe egy zsidó-cigány lakodalomról. A kedvencem Demszky Gábor nyolcvanas éveket idéző szociofotóján kívül (Srácok sörrel a mezőn) Féner Tamás fekete-fehér printje, melynek az Asszony két foggal és egy gyerekkel címet adnám. A győztes minden vitán felül Rákosi Péter, aki egy zsákokba és ruhákba bugyolált, alvó roma családot örökített meg: a férfi borostás, kicsit szakadt, a nő fiatalabb, oldalára fekve aludt el, mellette egy kisgyerek szundít; a nő kötött ruhájából kivillan a melle – tájkép egy vasútállomáson.

A csarnok alsó szintjének hátsó sarkában a Magyar Iparművészeti Egyetem diákjainak a Design in Situ pályázatra készített szociális bútortervei sorakoznak: ez az egyetlen „idegen” sarok a tárlaton. Az egyetemisták szándékuk szerint olyan terveket készítettek, melyek „segítik a romák társadalomba integrálódását anélkül, hogy életformájuk kényszeresen megváltozna”. Hát, a kiállítás itt szinte teljes hangulatváltáson esik át – talán az ormótlanul nagy virágokkal díszített, korallszínű kárpit szúrja leginkább a szemünket.

Meg a zsúfolt tér: minden csupa bútor és csupa minta a terveken. Persze aki annak idején kedvelte a Gabi-heverőt és a narancsszínű konyhabútort, valószínűleg szívesen időzik a kiállított pályázatokat szemlélve. Az IKEA-nemzedék számára mindenesetre megdöbbentő lehet a látvány: kizökkent a fotók nyújtotta nosztalgikus csendből, meglepően harsány és feltűnő része ez a kiállításnak.

Jobb továbbmenni az emeletre, mert a tárlat legértékesebb fotóit ott helyezték el. A privátfotónak szánt térben többnyire romák saját fotói láthatók: néhány igazolványkép mellett egy-egy csendélet várja az idelátogatót. És néhány megdöbbentő történet: a legmegrendítőbb képsorok egy temetésen készültek. A gyászoló család lovas kocsival viszi a nyitott koporsót, ami mellett egy lepedőre pingált felirat olvasható: "Ádám! Megbosszuljuk a halálodat, apánk életére esküszünk!". A szöveg alá keresztet és vérző szívet rajzoltak.

Szemezgetni lehet a fotók közül, egyet-egyet kiragadni, az előtt hosszú percekig ácsorogni, de van, amely elől gyorsan eliszkol a befogadó. Az emelet másik fotósorát mintha tovább szemlélnék a nézők: itt többek között Sára Sándor, Garay Ákos, Révész Béla képeit állították ki. Klasszikus témaválasztás, mikor a sötét hajú és nagy szemű gyermek arcára fókuszál a fotós – ehelyütt Kálmán Kata portréi előtt időzünk –, a képen nagy barna szempár, semmi más. Emiatt feltétlenül érdemes megmászni a felső szintre vivő lépcsőket. És amiatt az albumból kiragadott fotógyűjtemény miatt is, mely egy vitrin mögül hívogatja a nézelődőt: kartonpapírra ragasztott fényképek 1957-ből, melyek alatt útbaigazító szöveg tájékoztat, mi is van a fotón: hol egy kisszerű házat, hol egy putrit örökítettek meg, egyszer felbukkan egy lány, aki cigányiskolába jár, és ezeken a képeken látható egy szórakozó csoport is.


Bár két emeletnyi fénykép első ránézésre épp elégnek tűnik, a kiállítás egyik kurátora elmondta, hogy a kiállítás nyitott, azaz bárki vihet még képet, aki úgy gondolja, beleillik a koncepcióba. Az, ahogyan kiállították az anyagot, nem éppen elégséges.

A tárlat archív részét a Néprajzi Múzeum és a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből illetve roma családi fotóalbumokból válogatták, ám nem tudni, hogy az egyes fotók mikor készültek – egyetlen kivétel a fent említett album-részlet –, évszámot még véletlenül sem látni a kiállított életképek mellett. Olykor kis asztalkán hever a nevet tartalmazó fecni – különösebb rögzítés nélkül; még jó, hogy a szél nem fúj be a B kiállítócsarnokba, és nem repíti messze őket, hogy aztán nyomára se bukkanhassunk a fotósnak...

A szervezők más – nem mellékes – információkat is sajátosan tettek közzé. (A megnyitó privát-archív-kortárts feliratát mára korrigálták). A Millenáris honlapján az olvasható, hogy a belépés díjtalan, a valóságban azonban – még mielőtt bárki pénztárca nélkül indulna el – felnőtteknek 400, diákoknak pedig 200 forintba kerül. S hogy mikor bontják a kiállítást? Ez az egyetlen, amiről teljes biztonsággal nem merek állítani semmit: az említett site-on március 30-át nevezik meg utolsó napnak, a helyszínen kiragasztott, kisebb méretű plakát április 3-ig, a B csarnok előterében egy nagy molinó április 20-ig hirdeti a fotókiállítást...

Bencze Mariann


Képek, cigányok, cigányképek - Millenáris

A kiállítás megtekinthető minden nap 10-től 18 óráig.


Kapcsolódó linkek:






További kiállítás:

Kopt művészet a Szépművészeti Múzeumban
Szentgyörgyi József kiállítása
Magyar Képregénykiállítás a KARTON Galériában
A Zsolnay 150 éve az Iparművészeti Múzeumban
Az FMK a Kogart Galériában
400 év francia festészete a Műcsarnokban
Tiepolo a Szépművészeti Múzeumban
Festészet Napja
Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon