. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Leonardo, az első designer
Kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban


A fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban március 18-án nyílt meg a Leonardo műszaki terveit, modelljeit, tervrajzait bemutató, a Codex Atlanticus 1904-es kiadásán alapuló kiállítás. A Codex Atlanticus egyedülálló kéziratgyűjtemény, melyet egy olasz építész és műgyűjtő, bizonyos Pompeo Leoni fűzött össze a XVII. század végén, Milánóban. Az 1286 lapon Leonardo „firkálmányai” - főleg tervrajzok, jegyzetek - találhatóak. Egy-egy hajó, fiktív épület vagy gép odavetett rajza mellett még bevásárló-lista is fennmaradt közöttük. Leonardo rengeteget rajzolt, jegyzetelt. Jelenleg a Codex Atlanticus mellett az úgynevezett Windsori Kódex két vaskos kötetében maradt fönn Leonardo művészi hagyatékából a tudományos naplóként vagy ötletfüzetként is felfogható anyag.

Így elsősorban nem művészi, inkább emberi és tudománytörténeti szempontból fontos a kiállított anyag. A kurátor, Carlo Barbieri különleges lehetőséget látott abban, hogy a mai kor technikai vívmányait és Leonardo ötleteit összevetve, párhuzamba állítva mutassa be. Hármas munkát valósított meg: a kiállítás egyik része az érdekes, esztétikai szempontból is értékelhető fóliókból, a másik Leonardo terveinek modelljeiből, a harmadik a Leonardo terveivel párhuzamba állítható, azonos elven alapuló modern tárgyak kiválogatásából áll.

A nagyszabású kiállítás anyaga olyan széles körű, hogy még a célirányos, néhol kissé didaktikus koncepció ellenére is önálló következtetések levonására teszi képessé a látogatót. A tárlat a maga módján meglovagolja a „Da Vinci-kód” keltette populáris, misztikus irányvonalat, bár a könyvhöz hasonlóan nem megy le intellektuális és történelmi szempontból „kutyába”, azért folyamatosan lebegteti a „Leonardo már ötszáz évvel korábban megálmodta…” értelmezést, melyet Ferrari motorokkal, golyóscsapágyakkal, vízálló órákkal, modern versenybiciklikkel nyomatékosít, néhol misztikus mondatokat biggyesztve a kísérőszövegbe.

Ez a vonal viszont inkább ügyes fogás a nézők becsalogatásához, és nem megy a kiállítás élvezhetőségének rovására. Leonardo személye, a ponyvaregény keltette felhajtás ellenére, parancsol annyi tiszteletet, hogy ne üljünk föl erre a ringlispílre. A „legnagyobb festő”, „a magányos zseni” a „teremtő géniusz” közhelyesült igazságai mellett ebből a kiállításból inkább az a következtetés vonható le, mely szerint Leonardo Da Vinci volt a történelem első designere.

Tervei nem annyira közvetlen műszaki szempontból, mint inkább a design felől közelítve hasonlítanak kísértetiesen a mellettük kiállított találmányokra. Leonardo alapgondolata a modern design elvével azonos: a legcélszerűbben lebontott forma, a természetből a terv, és a tervből a tárgy felé mutató alkotói folyamatot mutatja be. Leonardo úgy véli, a legtökéletesebb formát a Természet már megalkotta, az ember feladata ezt megfigyelni, absztrahálni, és saját eszközeivel reprodukálni.

A reneszánsz „disegno” eszme, a rajz mindenhatóságába, a természet matematikai leképezésébe, és a műalkotás szerkesztettségébe vetett hit a firenzei művészetteoretika alapja. Ez Leonardo műveiben szinte észrevétlenül töltődik fel a modern design jelentéstartalmaival. Figyeld meg, tervezd meg, modellezd. Légy praktikus! Ennyiben foglalható össze a mondanivaló. Kár, hogy már nem lehet „átszaladni” gyorsan a Skandináv Design kiállításra a szomszédba, mert akkor sokkal nyilvánvalóbbá válna ez a párhuzam. Főleg Leonardo búvárruhája vagy biciklije a leginkább mai „formaterv”. Leonardo abban a tekintetben is designer, hogy a gyártást már másra bízza: a megvalósíthatóság, anyaghasználat paramétereit írásban hagyja meg. Többek között ezeknek a szöveges jegyzeteknek köszönhetően láthatjuk most a valóságban is a fura szerkezeteket, melyeket néhány éve a milánói Leonardo Múzeum munkatársai állítottak össze, és bocsátottak a budapesti kiállítás rendelkezésére.

A Természet szinte panteisztikus tisztelete, a teremtés misztériumának szüntelen kutatása a polihisztor művészi ars poeticájaként a képzőművészi alkotástól a műszaki újításig terjedve mindent meghatároz. A Mona Lisától az ejtőernyőig. A kis pitypang-mag, a csiga, egy mosoly, egy arc ugyanúgy a természet, a megfigyelt, érzékelt valóság része, mely a teremtő elmében alakul adott esetben egy helikopter propellerévé, vagy hölggyé hermelinnel. Alkotássá, mely alkotás lehet művészi, műszaki, irodalmi egyaránt. Ez a gondolat az egész korszakot, és nem csupán Leonardo munkásságát határozza meg: a reneszánsz ember jellemzője az érzékiség, nem feltétlenül erotikus értelemben.

Ez az érzékiség, természetesség, könnyedség érződik a tárlaton is, amely csöppet sem zsúfolt, túlzott. Nem akar sokat, egy-két alapgondolattal megelégszik. A Leonardo kiállítás ideális vándorkiállítás, melyben a tárgyak egymással való kommunikációja, az érdeklődés felkeltése a fontos. Ezért hibás lenne az Innsbruck és Róma után harmadikként Budapesten látható kiállítást „A” Leonardoként reklámozni, mert egyszerűen nem erről van szó. Ha ezzel a „svunggal” megyünk el, hamar a Monet vagy a Tiepolo tárlathoz hasonló csalódás fog érni bennünket. Nem kéne ebbe a csapdába esni, mert a kiállítás tényleg izgalmas, emészthető, érdekes, és sokszor finom humorral fűzték át. Így például megtudjuk Leonardo balkezességének titkait, azt, hogy milyen „bulikat” rendezett, kik vették körül milanói évei alatt. A király szolgálatába állított „haditechnikus” munkáját, mikor egy sürgős határidő teljesítése helyett inkább unottan bombákat és női fejeket firkál kínjában. Ez az emberi dimenzió közel hozza hozzánk Leonardót, sokkal közelebb, mint bármelyik komoly, pátoszteli festményektől, és kíváncsi tömegektől zsúfolt kiállítás.

A hab a tortán maga a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: palotahelyiségeinek múzeumként használt terei ebben az új szerepben olyan meglepetést okoznak, mint a tehetséges komika első nagy drámai szerepe. Innentől kezdve már várni fogjuk az újabb előadást.

Szilágyi B. András


Leonardo da Vinci Budapesten, Fővárosi szabó Ervin Könyvtár

A kiállítás megtekinthető május 29-ig.


Kapcsolódó link:






További kiállítás:

Romafotó kiállítás a Millenárison
Kopt művészet a Szépművészeti Múzeumban
Szentgyörgyi József kiállítása
Magyar Képregénykiállítás a KARTON Galériában
A Zsolnay 150 éve az Iparművészeti Múzeumban
Az FMK a Kogart Galériában
400 év francia festészete a Műcsarnokban
Tiepolo a Szépművészeti Múzeumban
Festészet Napja
Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon