. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Preparált hit
A Bronzba zárt imák című kiállítás az Iparművészeti Múzeumban


Mikor Nagy Péter a XVIII. Század végén a semmiből felépíttette Szentpétervárat, párhuzamosan egy új népi mozgalom is kezdett kibontakozni. A raszkolnyikok, az „óhitűek” az orosz ortodoxia gyökereihez való visszatéréssel fejezték ki Péter „külföldi” ízlésével és udvartartásával való szembenállásukat. Erre az időre tehető az orosz társadalomnak a „város-vidék” mentén történő éles kettéválása. Miközben megjelenik az orosz arisztokrácia, a maga francia műveltségével, kifinomultságával és nemzetközi kapcsolataival, addig velük szemben a falvak „muzsikjai” térdelve csókolgatják uraik csipkemandzsettáját. Az ő körükben különlegesen népszerűek a raszkolnyik pópák, akiknek spirituális és politikai szerepe is erős. Az ő csodatévő ikonjaik, keresztjeik nem egyszerű műtárgyak, hanem az orosz identitás, a „néplélek”, szerves részei.

A kommunisták nehezen tudtak bármit is kezdeni az ikonokkal és az ortodox egyházzal, így eleinte leginkább az orosz városi arisztokráciával számoltak le. A nagy cár városa előbb a Szentet, majd Pétert elvesztvén Leningráddá lett, míg a kis orosz faluban „Petrovkában” vajmi kevés változott. Később a végzet a falvak világát is elérte . Az a társadalmi réteg, amely a cárok alatt a legkiszolgáltatottabb volt, az új, rá hivatkozó rendszerben is csak a kommunista utópia megvalósításához szükséges biomasszaként szolgált. A vidéki kolostorok egymás után lettek árvaházakká, elmegyógyintézetekké, börtönökké, vagy váltak szomorú kísértethelyekké. Az itt található műkincsek pedig az őket tisztelő parasztokkal együtt a felduzzasztott nagyvárosokba kerültek: így jött létre a Rubljov Múzeum is, mint hatalmas „ikon-panelház”, ahol az elpusztult falvak templomainak kincsei találtak „otthont”. Amuzsikból proletár, az ikonból műkincs lett. A gyökértelenség és kiszakítottság szomorú, kelet-európai története.

Az Iparművészeti Múzeum kiállítását látva mintha egy nagy vadász afrikai trófeái között járkálnánk. Kétségtelenül vannak itt „kisebb példányok”, és „impozáns nagyragadozók”, de a háttérben szóló ószláv templomi zene és a falak sötét, az ortodox templomokat idéző installációja sem tudja feledtetni, hogy ez múzeumi, és nem templomi tér: csak imitáció, beállított helyzet és nem az ikonok életteli, természetes közege. A kurátorok ráéreztek arra, hogy „aláfestés” nélkül nem érvényesülnek, ezért karakteres rendezési koncepciót valósítottak meg. Ez néhol olyan, mint a kitömött medve mögött bejátszott morgás, de ez nem a rendezők hibája. A természettudományi múzeumban, ha egy kihalt állatfaj példányát látjuk, elgondolkozunk önnön barbarizmusunkon, a kegyetlen, pusztító emberén, és bűntudattal vegyes szomorúságot érzünk. Ott sem a preparátorok, vagy a kiállítás rendezői végeznek rossz munkát, hanem a civilizáció végez túl jót.

Feltűnő, hogy a legtöbb kereszt fej- és lábrésze hiányzik. Nem mintha torzók lennének, hanem a sok csóktól, simogatástól elkoptak az alakok. A raszkolnyik fémikonok egyik praktikus előnye a tartósság. Míg egy hagyományos faikon kevésbé bírja a hívek „rohamát” addig egy bronzikon évszázadokon keresztül szolgál. Ezért van számos fémkép, mely az „orosz Lourdes” – a kazanyi Istenszülő, vagy más népszerű festett ikon másolata. A mai ember vágyik arra, hogy megérthesse, esetleg átélhesse azt, aminek a nyomait, mementóit a kiállításon látja. A hitet, mellyel szívében a szerzetes évek munkájával, imádkozva, meditálva elkészíti a „tökéletes képmást” (görögül eikont), hogy művét híveinek bemutatva a képen keresztül mutassa meg a Misztériumot. Az igazi képnél leáll a szó, és átadja helyét a csodálatnak. A tökéletes kép önálló élettel bír. Függetlenné válik alkotójától, és az Égi és a Földi tartalmak közötti közvetítővé lesz. Az ikon ezt a misztikus hitet árasztja, ezáltal csillantva meg a tökéletesség ideáját. Az ortodoxia halkan mormol, suttogásokba burkolja képeit, és a vizualitás élményében terjed. És valóban terjed, ugyanis a képek, ikonok hatása elementáris. Minden vágás, törés külön jelentéssel bír, minden az arcot koptató érintés hozzátesz a képhez, és átérződik. Hit-preparátumokat látunk, amelyekről az „oroszság misztériumának” ki nem fejezhető szépsége árad.

A kiállításnak erényei mellett ugyanakkor komoly hiányosságai is vannak. A bizánci művészetet nem ismerők a képek konkrét jelentését kevéssé érthetik, és ehhez a rendezők semmi segítséget nem nyújtanak. A bemutatkozó, alapvető információkat közlő tablón kívül kiállításvezető feliratok, magyarázatok nincsenek. Az interaktív rész, mely pótolhatná a hiányosságokat, csak egy, a középiskolai történelem témazáró dolgozatok vaktérképeire emlékeztető helységnévmutatót, valamint a kiállított képeket ábrázoló fényképeken kívül a szponzorok listáját tartalmazza. Ez kevéssé adhat támpontot a bonyolult műalkotások: szentek, ünnepek, Mária-ábrázolások erdejében. Néhány alapvető ikonográfiai típus ismertetése, rövid történeti áttekintés is elegendő lenne, hogy a kiállítás művészettörténeti szempontból is élvezhető legyen. ezúttal azonban az érzéseinkre, és önálló előtanulmányainkra hagyatkozhatunk: ha átadjuk magunkat az ikonok hatásának, nem mindennapi élményben részesülhetünk.

Szilágyi B. András


Bronzba zárt imák - 500 orosz fémikon az Iparművészeti Múzeumban a moszkvai Rubljov Múzeumból és hazai közgyűjteményekből

Nyitva: 10-től 18-ig, hétfőn zárva

Megtekinthető: 2005. július 10-ig.
Cím: Budapest, Üllői út 33-37.

Kapcsolódó link:






További kiállítás:

Salvador Dalí kiállítása a Műcsarnokban
Leonardo tervei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
Romafotó kiállítás a Millenárison
Kopt művészet a Szépművészeti Múzeumban
Szentgyörgyi József kiállítása
Magyar Képregénykiállítás a KARTON Galériában
A Zsolnay 150 éve az Iparművészeti Múzeumban
Az FMK a Kogart Galériában
400 év francia festészete a Műcsarnokban
Tiepolo a Szépművészeti Múzeumban
Festészet Napja
Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon