. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Necces
Fotó- és videóművészeti kiállítás a KOGART Házban


A KOGART Ház megmozdulásait általában nagy figyelem övezi, nem volt ez másként a Necc/a világ tyúkszemmel című kiállítás megnyitóján sem. Illusztris vendégek töltötték meg a termeket, sok szakmabeli, illetve nőkérdéssel foglalkozó érdeklődését keltette fel a cím. Az inkább szociológiai, semmint (fotó)művészeti igényű megnyitóbeszédek vendégbarát módon rövidek, a felszolgált italok pedig kellemesek voltak. A megnyitó közönsége a teraszon hűsölhetett. A KOGART Ház tehát igazán kellemes feltételekkel körítette az eseményt, és ezzel nagyjából fel is soroltuk a kiállítás erényeit, mert az anyag, mit mondjunk, legalábbis necces.

Tény, hogy a kiállítók (majdnem mind) nők, tény, hogy magyarok vagy közép-kelet-európaiak, tény, hogy kortársaink, ebből azonban nem következik, hogy a tárlat eleget tenne a címében ígérteknek, azaz női szemmel láttatná a világot, vagy akár csak hitelesen reagálna a jelenre, felvonultatná a női lét árnyalatait. Mint megtudtuk, a válogatás majd’ három évet vett igénybe, a végeredmény így nem írható a kapkodás számlájára. A látottak alapján hangsúlyosan merül fel a kérdés: van-e, létezhet-e női fotóművészet? És női képzőművészet? És női irodalom? A kiállítás ráerősít gyanúnkra: csupán jó és kevésbé jó művészet létezik. A címben ígértek be nem teljesülésénél ugyanis nagyobb baj, hogy amit a falakon látunk, csak néhány esetben sorolható ebbe a kategóriába.

Egy szép művészfotó legalább olyan érték, mint egy jó grafika – él bennem a műfaj egyik hazai klasszikusától, Gink Károlytól származó szállóige. Mennyire igaza van… Ugyanannyi gondolat, ugyanannyi lélek, ugyanannyi technikai tudás és kompozíciós készség kell egy jó fotó megvalósításához, mint egy jó grafikához. Mindezek híján a fotó-kép nem művészet, csak a világ valamely motívumának tárgyilagos megörökítése. Ezen a kiállításon is ilyesfajta tárgyilagos helyzetjelentésekkel találkozhatunk. Sajnos még csak az sem jellemző, hogy így aztán ezek a képek egy jól sikerült szociofotó erejével bírnának, hiszen többnyire művészfotónak gondolják magukat, tehát beállítottak. Művészi megközelítést, alkotó tehetséget, szuggesztív kisugárzást csak kevés mű láttán érezhetünk. Általában elmondható, hogy a magyar kiállítók jobbak, mint a meghívottak, és a harmadik szinten látható művek erősebbek a második szinten helyet kapóknál.

Jó példa a szociofotóra Andrea Anca-Strauss négy képből álló sorozata, amely egy égető társadalmi problémához nyúl: kényszersterilizált roma asszonyokat mutat be. A gond csupán annyi, hogy nem a fotók hordozzák az információt, inkább csak illusztrálják a hosszas kísérőszövegeket. Mint ahogy várható volt, sok kép témája a női test. Láthatunk beteg, terhes vagy éppen férfi bodybuilderre emlékeztetően kigyúrt női testet, ezekhez azonban – figyelmünket terelő alkotói szándék híján – nehéz viszonyulnunk. Nem tudjuk, mit is gondoljunk róluk, hiszen meglepő közönnyel vannak elénk tárva. Meglepettségünket csak fokozza, hogy nők viszonyulnak ilyen ötlettelenül női testekhez. Üdítő kivétel Göbölyös Luca egymásra fotózott fiatal és öreg aktokból álló sorozata. Az egymáson bonyolultan áttűnő testek finoman, érzékenyen jelenítik meg az öregedés problematikáját. Szintén elgondolkodtató Monika Mamzeta lengyel művész terhes korpusza a keresztformán. Margarétából font töviskoszorújával érdekesen fanyar és cinikus.

Továbbra is koncentráljunk a pozitívumokra: említésre méltó Eperjesi Ágnes elegánsan előadott Szorgos kezek című, mini képekből álló sorozata, amely a takarítás különböző folyamatait, mindennapi nyűgös rutintevékenységeinket láttatja ötletesen. Hatásában különös átmenet fotó, grafika és dekoratív iparművészet között. Paola Miklosevic szerb művész színekben tobzódó opuszainak is van atmoszférájuk. Különösen a férj nyakkendői által meghatározott, kitárt szekrényt mutató fotó beszél finom utalással női sorsról.

Nagyon szép Drozdik Orsolya sorozata, amely a nőiességet, a táncos mozgás dinamikáját, a képeken átszűrődő individuumot költői sejtelmességgel állítja elénk – ennek érdekében a fotóművészet technikai lehetőségeinek széles arzenálját használja fel. A megjelenített alakok egyénisége, a fotók művészi ereje által kiemelkedik Szilágyi Lenke sorozata is. Szomorúan konstatálhatjuk, hogy az idősebb nemzedék mesterségbeli tudása magasan veri a fiatalokét. Legalábbis az itt látottak alapján.

A fiatalok kiállított alkotásai között ugyanis nem kevés a blöff. Irodalmi példával élve annyi közösséget mutatnak női jelenünkkel, mint Rácz Zsuzsa Terézanyuja. Ilyen például Baglyas Erika Puriter című munkája. Az üveglapon három sorba rendezett szappandarabkákba vésett szórészletekből a tökéletes tisztaság lehetetlenségéről értekező mondatok olvashatók össze. Valószínűleg csak nőnek juthat eszébe szappanra írni, az egész mégis inkább geg, semmint üzenetet rejtő alkotás. Szintén a poénkodás kategóriába sorolható Prakter Mariann Hogyan védekezzünk a férfiak ellen? című tablója, amelyen táskát, szemceruzát, tűsarkot bevető, férfiakat verő nőkről láthatunk fotókat, rajzokat. Az ilyen anyagok komolytalanná teszik a kiállítást. Szintén nem túl eredetiek a videoalkotások sem. A második szinten néhány perces opusokat, míg a harmadikon akár félórás vetítéseket láthatunk. Ezek mindegyike egy szuszra nyilván nem befogadható, de a másodikon vetített, egy amatőr filmes fesztivál zsűrizetlen képsoraira emlékeztető, ötlettelen filmek alapján nemigen kapunk kedvet, hogy a harmadikon kivárjuk sorunkat, és megtekintsük a hosszabb alkotásokat.

A kiállításról tehát nem kis csalódottsággal távozunk. Azon még elgondolkodunk, hogy csak a női jelenről vagy egyáltalán a jelenről ilyen nehéz a (fotó)művészet nyelvén beszélni? Rossz érzésünket csak fokozza a kiállítás utáni esti tévézés. Persze, aki Kultúrházat néz az MTV-n, felkészülhet az igencsak ingadozó színvonalra. Mégis mellbevágó, hogy egy fiatal iparművésznő Virtuális barátnő címmel olyan videoprogramot hozott létre, melyben – bárhogy is próbálkozzon szegény férfi az interaktivitással – végül mindig ugyanahhoz a nőhöz, konkrétan a tervezőhöz lyukad ki. Merthogy minden nő ugyanaz a nő.

Mielőtt ezt elhinnénk, gyorsan olvassunk el egy Tóth Krisztina verset...

Zsolnai Judit


Necc – A világ tyúkszemmel
KOGART Ház, Budapest, Andrássy út 112.
A kiállítás 2005. augusztus 21-ig látogatható.
Nyitva: minden nap 10-18 óráig

A képek sorrendben:
Katerina Sevic-Majoros Zita: PPkontakt
Szilágyi Lenke: Hévizi 1981
El Hasszán Róza objektje: R. a túlnépesedésrol álmodik. 2 buddhista meglátogatja Hágárt
Prakter Mari: Hogyan védekezzünk a férfiak ellen?
Szabó Benke Róbert: Konyi baba
Paula Miklosevic: Privát album


Kapcsolódó linkek:






További kiállítás:

RAF-kiállítás Grazban
Az új héber - kiállítás Berlinben
25 kérdőjel - kiállítás az Ernst Múzeumban
Bronzba zárt imák az Iparművészeti Múzeumban
Salvador Dalí kiállítása a Műcsarnokban
Leonardo tervei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
Romafotó kiállítás a Millenárison
Kopt művészet a Szépművészeti Múzeumban
Szentgyörgyi József kiállítása
Magyar Képregénykiállítás a KARTON Galériában
A Zsolnay 150 éve az Iparművészeti Múzeumban
Az FMK a Kogart Galériában
400 év francia festészete a Műcsarnokban
Tiepolo a Szépművészeti Múzeumban
Festészet Napja
Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon