. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Barnára hangolva
Égerházi Imre emlékkiállítás a Bolgár Kulturális Intézetben


Ha könnyen befogadható, mégis elmélyült nyári kulturális csemegére vágyunk, ugorjunk be az Andrássy út 14-be. A Bolgár Kulturális Intézet emlékezetesen szép kiállításon mutatja be Égerházi Imre festményeit.

Hogy miért éppen a bolgárok? A 2001-ben elhunyt művész 1973-ban tanulmányúton járt a bulgáriai Sumenben, és az ott töltött egy hónap maradandó élményei egész addigi festészetét átszellemítették. Igaz, hogy a bejárathoz közelebbi kisgalériában a későbbi – nem Bulgáriához, inkább az Alföldhöz kapcsolódó –, alaphangulatában és művészi eszközeiben is eltérő, érett Égerházi-képekből is láthatunk rövid keresztmetszetet, lenyűgözőnek mégis a nagygalériában kiállított, sumeni motivációból születő, szépen rendezett, egységes kiállítást érezni.

Égerházi személyében nem csupán az alkotót, de a művészetért tevékenyen fellépő embert is tisztelhetjük. A sumeni tanulmányút művészetdiplomáciai tevékenységének következménye volt. 1964-ben alapító tagként csatlakozott a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelephez, a hetvenes évektől kezdve irányította annak tevékenységét, 1982-ben pedig újraszervezte a nagy hagyományú Hortobágyi Alkotótábort - kiváló hazai és külföldi mesterek örömére. Eredményes művészetszervező munkásságáért a kilencvenes években a franciák a Saint Michel-i Művésztelep tiszteletbeli elnökévé választották.

De maradjunk még 1973-nál. Két bolgár festő debreceni tanulmányútját viszonozva delegálják Égerházit Sumenbe. Egy hónap elég az idegen kultúra elmélyült tanulmányozásához, a festészeten kívül a bolgár irodalom és történelem megismeréséhez. A régi Sumen és Várna a török idők élő hagyományait tárják Égerházi elé, valami különös szimbiózisban az akkori valósággal. A művész egész sorozatnyi képet fest Sumenről – többet persze már itthon, skiccek, fotók, vázlatok alapján. A sorozat nem csak új motívumokkal gazdagítja addigi munkásságát, de valósággal új stílust is alakít ki.

A figurális festőként megismert Égerházi képeiről elmaradoznak a figurák, hogy átadják helyüket az élményt töményebben és elvontabban megjeleníteni képes jellegzetes építményeknek (sumeni negyedek, házak, utcarészletek, temetők), helyi motívumoknak (mecsetek, törökös ornamentika), szimbólumrendszernek. Az egyszerre az ősi Bizáncot idéző, törökös és balkáni motívumok grafikus szerkezetben, kevés festői „rátéttel”, kevés festéket felhasználva sugározzák a különös világ történelmi-délszaki atmoszféráját. A képek alapszíne a barna, annak esetenkénti monokromitását, más esetekben gazdag árnyalatait kidomborítva, amely mellett elütően vérbő további szín sosem jelenik meg. A barnák izzását árnyalja az említett tény, hogy Égerházi rendkívül kevés festéket használ. Néhol a festékréteg alig fedi a farost természetes erezetét, ami igen izgalmas faktúrát eredményez.

A sumeni élmény koncepciózus megfogalmazása, amivel a művész két évet töltött, új, tudatos Égerházit állít elénk. A képek szerkesztettsége meghaladja a látvány puszta rekonstruálását. Kicsit köznapibban szólva, a művész messze túlszárnyalja a puszta ábrázolást. A táj, az épített környezet mérnöki pontossággal szerkesztett képein átsüt az élményszerűség, a megérteni akarás, s noha az ember maga kevéssé van jelen, az általa teremtett világ ábrázolásából mégis érezni az emberszeretetet. Mindebben az a meglepő, hogy ezt a kettős hatást (rekonstrukciószerű ábrázolás, élménysűrítés) Égerházi rendkívül puritán eszközrendszerrel, szigorúan behatárolt színvilággal, főként vonalak által kialakított kompozícióval képes elérni.

Hogy milyen volt a Sumen előtti Égerházi? A kiállítás és a példásan szép, információban gazdag katalógus erre nem nagyon ad választ. Azt tudjuk, hogy a művész által alapított és látogatott művésztelepek az alföldi festőiskola hagyományaira épültek. Gondolhatunk itt a századelő klasszikusainak folytatására, még inkább a nyolcvanas évek jelentős kortársai - elsősorban Kurucz D. István és Bod László - által művelt „meghaladva megőrzésre”. Égerházira is hatottak ezek a mesterek. A Kurucz D.-re jellemző, igen kevés motívumot, horizontra szerkesztett ábrázolásmódot ő is kedveli, néhol „idézetszerűen” átveszi, de Kurucz D. izzó puritánságát a redukált szerkezetességben, és a festészet-grafika határmezsgyéjén járó rajzosságban valósítja meg. Bod László hatását inkább a mesélő-megelevenítő hajlandóságon, és a színhasználaton (!) érezhetjük. Furcsa ez, hiszen Bod híresen „szaftos” kolorista, Égerházi pedig alig él színekkel – de alaptónusai, árnyalatai mégis emlékeztetnek a jó barátra.

Égerházi a különféle hatásokat természetesen szervítette saját művészetével, és összetéveszthetetlenül egyéni, szerethető világot teremtett, ami korán megszakadva ugyan, mégis zárt és meggyőző életműként maradt ránk. Örömteli, hogy a Bolgár Kulturális Intézet kiállítása ezt szinte teljes egységet sugárzó erővel mutatja meg, immár Budapesten is. A kiállításról távozva eltűnődhetünk: milyen értékek rejtőznek körülöttünk szinte ismeretlenül – miközben „percemberkék dáridóját zengetik” fülünkbe nap mint nap.

Zsolnai Judit

A képek sorrendben:
Vízhordó, 1973.
Sumeni tornyok, 1973.
Bolgár lépcsők, 1973.





Égerházi Imre emlékkiállítása
Bolgár Kulturális Intézet, Budapest VI. ker., Andrássy út 14.
Megtekinthető szeptember 9-ig.
Nyitva: munkanapokon 9-16 óráig


Kapcsolódó linkek:






További kiállítás:

NECC a KOGART Házban
RAF-kiállítás Grazban
Az új héber - kiállítás Berlinben
25 kérdőjel - kiállítás az Ernst Múzeumban
Bronzba zárt imák az Iparművészeti Múzeumban
Salvador Dalí kiállítása a Műcsarnokban
Leonardo tervei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
Romafotó kiállítás a Millenárison
Kopt művészet a Szépművészeti Múzeumban
Szentgyörgyi József kiállítása
Magyar Képregénykiállítás a KARTON Galériában
A Zsolnay 150 éve az Iparművészeti Múzeumban
Az FMK a Kogart Galériában
400 év francia festészete a Műcsarnokban
Tiepolo a Szépművészeti Múzeumban
Festészet Napja
Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon