. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
K.u.K. – Új utak a régi útvonalon
A Bécsi Iparművészeti Egyetem hallgatóinak videoinstallációi a Millenárison


Nyaralásból visszatérve, vagy éppen az augusztus 20-iki tűzijátékot várva az ember ritkán megy galériába, múzeumba. Szívesebben lófrál az utcán, esetleg tér be egy útba eső kocsmába. Augusztusra időzíteni egy alig két hétig látható tárlatot, ráadásul a Millenáris Fogadó épületének eldugott sarkába, miközben a hely a Street Art akciótól hangos, nem éppen „vendégcsalogató” ötlet. Ha viszont mégis betévedt valaki az elmúlt hetekben a Csiga Galériába, némileg árnyaltabb képet alkothatott a kortárs videoművészetről.

Paradigmaváltás zajlik a vizuális kommunikációban. Persze ez régóta nem újdonság. A vita inkább arról folyik, lezárult-e, vagy csak most kezdődik igazán? A mélyreható változásokat ritkán láthatjuk. Bizonyos jelenségek divathullámok maradnak, míg mások valóban megváltoztatják a művészet jövőjét. Úgy tűnik, hogy az új generáció elutasítja a „becsatoltságot”. Nem akar a mátrix részévé válni. Ehelyett mintha visszatérnének lezártnak hitt témákhoz, elfeledett formákhoz. A komputer mellett, helyett előrelépnek olyan technikák, amelyeket sokszor eltemettek: ilyen többek között a szabadkézi rajz, az árnyjáték, vagy a fotómontázs. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a videojátékokon, televízión nevelkedett generációk a képernyőt természetes vizuális felületként kezelik. A korábbi kísérletező szemlélet helyett immár teljes biztonsággal beszélnek a videó és az animáció nyelvén. Míg akár húsz évvel ezelőtt is a videó volt a vizuális nyelv „kísérleti terepe”, mára ez a hevület eltűnt, a formák kialakultak.

Amit ki lehetett találni, azt kitalálták, csakúgy a videó, mint az animáció és a grafika egyéb területein. A Bécsi Iparművészeti Egyetem végzőseinek munkáiban az eddig különálló műfajok egybeolvadása figyelhető meg. Animációs videó, film és számítógépes grafika, kézi technológiák és handycam felvétel alkot új, egységes vizuális művészi nyelvet. Az alkotók a formai kísérletezések helyett a mondanivaló felől közelítik meg a digitális művészet műfaját. A mondanivaló változatos, mégis az alkotók túlnyomó többsége médiaszakosként a média kritikájával foglalkozik. Az intimitás, identitás és tömegkultúra viszonyát vizsgálják: hol van a személyiség, az egyén, az identitás helye a média világában?

A SENF csoport által készített Fuss Sissy fuss! az identitás kérdésével foglalkozik. A SENF munkájában az osztrák nemzeti ethosz humoros, kissé sötét oldalát mutatja. Ferenc József és Sissy videojáték karakterként jelennek meg, a nyertes kuglófokat és bécsiszeleteket gyűjthet. A bécsi digitális művészet szak magyar diákja, Német Réka Viktória viszont kilóg a sorból. A Metamorfózis érzékeny, kissé melankolikus munka, mely egy kézből rajzzá, majd annak árnyékából lóvá váló alak története. A többiek villódzó színes munkái mellett teljesen más világot képvisel. A technikai bravúrok helyett a kézi rajz és a számítógép, a videó és animáció határterületein jár. Ezzel szemben Julia Staudach képernyőjének képét a futó sms- és hírszövegek, telefonos hirdetések lassan felzabálják, mígnem a felület követhetetlen szőnyegmintává nem válik. Egyszerű üzenet, tiszta megfogalmazás jellemzi az alig másfél perces alkotást.

Harald Holba Bitcrusher című műve az egyik leghosszabb, és egyben legelmélyültebb munka. A kezdetleges videojátékok raszter-kockái lassan sűrűsödnek, egyre bonyolultabb képet nyújtva, mígnem egy videóval felvett szobabelsővé állnak össze. Elsőnek a személyes tárgyak válnak ki a 2, majd 3 dimenziós rasztervilágból, mígnem egy egyszerű szobabelső elfoglalja a számítógépes grafika helyét. Christoph Schwarz Notape Inserted című alkotása a duchamp-i poén kategóriába tartozik. A néző sokáig azt hiszi, hogy a szürkeség a videó meghibásodását jelenti, mígnem hirtelen megvilágosodik a cím jelentése: valójában nincs is kazetta behelyezve, azért üres a képernyő. A „fehér kör fehér négyzeten” című mélyen szántó intellektuális koncepció után megkaptuk a hasonlóan sokrétű bekapcsolatlan tévét is. Margarete Jahrmann és Max Moswitzer munkája az „alkalmazott videóművészet” kategóriájába sorolható. A profi módon elkészített 3D animációs toolZ-teazer leginkább VJ-k mixeinek, zenekarok háttérvetítésének jó igazán. Önálló munkaként egy kicsit zavaró: mintha Antonioni film helyett videojátékot akarna készíteni.

A bécsi akadémia mindig is a nemzetközi képzőművészeti élet első lépcsőfoka volt a magyarok számára. Utána München, majd Párizs következett. A régi útvonal az európai integrációnak köszönhetően újra járható. Valószínű, hogy a „bécsi divat” hamar eléri a magyar művészeti életet. A bécsi példa arra hívja föl a figyelmet, hogy a globális médiával szemben, azok eszközeit alkalmazva helyi műhelyek, alkotóközösségek születhetnek. Ha az újra megnyíló utakon a forgalom is megnövekszik, minden bizonnyal Bécshez hasonlóan a magyar grafika és vizuális kommunikáció is visszatalál saját identitásához és nyelvéhez.

Szilágyi B. András

Az illusztrációk Harald Holba Bitcrusher című művéből valamint Német Réka honlapjáról származnak.


A Bécsi Iparművészeti Egyetem Digitális Művészet szakos hallgatóinak kiállítása
A kiállító művészek:Christoph Schwarz: Notape inserted; Julia Staudach: Breakout; Harald Holba: Bitcrusher; Margarete Jahrmann és Max Moswitzer: toolZ-teazer; Jennifer Schwartze és Oliver Gingrich: S.E.N.F. ; Német Réka Viktória: Metamorphosis; Georg Novotny: Videovolumes


Kapcsolódó linkek:






További kiállítás:

Galambos Tamás és Koday László kiállítása
Égerházi Imre emlékkiállítás a Bolgár Kulturális Intézetben
NECC a KOGART Házban
RAF-kiállítás Grazban
Az új héber - kiállítás Berlinben
25 kérdőjel - kiállítás az Ernst Múzeumban
Bronzba zárt imák az Iparművészeti Múzeumban
Salvador Dalí kiállítása a Műcsarnokban
Leonardo tervei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
Romafotó kiállítás a Millenárison
Kopt művészet a Szépművészeti Múzeumban
Szentgyörgyi József kiállítása
Magyar Képregénykiállítás a KARTON Galériában
A Zsolnay 150 éve az Iparművészeti Múzeumban
Az FMK a Kogart Galériában
400 év francia festészete a Műcsarnokban
Tiepolo a Szépművészeti Múzeumban
Festészet Napja
Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon