. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Lengyel, magyar, két jó plakát
Wieslaw Rosocha kiállítása a Lengyel Intézetben


Ha visszanézünk az utóbbi két évtizedre, az egyik legerősebb nosztalgiát az 1970 - 80-as évek plakátjai iránt érezhetjük. Akkoriban a legutolsó hollywoodi B-mozihoz is grafikusművészek készítettek posztereket, és a fogyasztásra mindenáron sarkalló vizuálterror teljesen ismeretlen volt a vasfüggönyön innen. Még a rendszerváltás környékén is azon versenyeztek az új politikai pártok, kié az ötletesebb, szebb és maradandóbb plakát. Lengyel barátainkkal együtt állíthatjuk: országaink a grafika élvonalát képviselték Európában.

A „polekvengerdvabratanki” jegyében élénk kommunikáció folyt, többek között a két ország grafikai élete között is. Két évtizede a lengyel kultúra szinte mindennapos vendég volt Magyarországon, mára viszont mintha elfelejtettük volna a régi mondókát. Az elmúlt években sikerült ezt az örökséget szinte teljesen felszámolni és száműzni Varsó és Budapest utcáiról a művészi plakátot. Az elmúlt tizenöt évben jórészt mindkét főváros pótolta évtizedes hátrányát a gagyi és szemét termelésében és fogyasztásában.

Manapság éles szem kell, hogy az óriásplakátok erdejében meg tudjuk különböztetni a mosóport a politikai párttól. Az évente megrendezett @rc kiállítás, és a hasonló kezdeményezések kevesek ahhoz, hogy változtassanak vizuális környezetünkön, hiszen a legtöbb bemutatott plakát nem kerül az utcákra. A mindennapokban továbbra is dúl a villódzó tipográfiával és olcsó hatásokkal játszó fogyasztói pornográfia, hisz nővel, kutyával és gyerekkel tudvalevően mindent el lehet adni. Ha ilyenkor lehetőség adódik, hogy művészi színvonalú alkalmazott grafikával találkozhassunk, meg kell ragadni az alkalmat a felfrissüléshez.

Október első két hetében még látható volt Wieslaw Rosocha kiállítása a Lengyel Intézet Platán Galériájában. Rosocha a lengyel grafika középgenerációjának egyik legmarkánsabb képviselője. Az 1945-ben született művész Henryk Tomaszewski, az idén szeptember 11-én elhunyt világhírű mester tanítványa volt. Fiatal alkotóként Rosocha - generációja számos tagjával együtt - megpróbálhatta magát az alkalmazott grafika összes műfajában anélkül, hogy olyan megalázó alkukra kényszerült volna, mint az őt követő nemzedékek. A hetvenes évek közepétől szinte naponta „kiállításon vett részt”. Valódi „street artot” művelt, hiszen művei film és színházi bemutatók, könyvmegjelenések, kulturális események alkalmával „kerültek utcára”.

Az a kettősség, amely az alkalmazott és képzőművészeti grafika között manapság feszül, korántsem volt olyan éles, mint ma. Ma egy művész műtermében gyakran találkozunk „melókkal” és „saját dolgokkal” és csak a legritkább esetekben fedi e kettő egymást. Korábban főleg a színház, a film és a könyv világában adódott arra lehetőség, hogy a grafikusművész a saját üzenetét is megfogalmazhassa. Önálló művészi oevre-öt lehetett építeni – Rosochához hasonlóan – a tervgrafika területén. Az alkalmazott művészetben nagymesterek működtek mindkét országban. Sok esetben „osztályidegen”, vagy nemkívánatos művészek dolgoztak ezen a területen, ezért nőhetett föl például egy egész generáció Magyarországon Reich Károly meseillusztráción.

A lengyel művészek kicsivel jobb helyzetben voltak. A kultúrpolitika nem tartotta olyan fontosnak a képzőművészet komoly ellenőrzését, a szükségállapot bevezetése után pedig kisebb gondja is nagyobb volt ennél. A képzőművészet olyan szelep volt az ottani hatalom számára, mint hazánkban a beatzene, ezért fejlődhetett ki egyfajta „lengyel” stílus, mely a mai napig élő hagyományt teremtett a grafikában, bár jórészt hazájában is kiszorult a mindennapokból. Henryk Tomaszewski kivételesen hosszú ideig, 1952 és 1985 között volt a varsói Képzőművészeti Akadémia professzora. (Rosocha a hetvenes évek végén asszisztenseként is dolgozott). Nyitott személyisége révén számos művészeti irányt, utat közvetített tanítványai felé, és nem erőltette stílusát másokra, sokkal inkább kibontakozásra sarkallta őket. Tomaszewski nyitott volt az új technikák iránt, kísérletező kedve, a műfajok közötti határok tudatos eltörlése tanítványaira is ráragadt. A magyar művészetben ezzel szemben a „képzős” és „iparos” szembenállás régebb óta meghatározza a grafikát, ezért sok esetben konzervatívabb és néhol merevebbnek tűnik. A lengyel és a magyar művészeket azonban összeköti, hogy sok esetben politikai tartalmú, személyes művészi üzenetek közvetítésére is használják a „kommersz” formákat.

Rosocha sötét, homályos arcai is jóval többet akarnak tőlünk, mint pusztán felhívni a figyelmet egy színházi eseményre. A művein szereplő fejek kétdimenziós grafikai felületté bomlanak, de megőrzik figuralitásukat, ezáltal személyességüket. A plakátgrafika egyik elemi eszköze, a pozitív-negatív felületek játéka révén hatnak elsődlegesen, de az arcok karaktere a műnek érzelmi tartalmat kölcsönöz. A művész kevés színt használ, mely csak részben ered az általa alkalmazott nyomdatechnika korlátaiból, jóval inkább szándékos redukáltság eredménye, valamint a számára olyannyira fontos japán fametszetek világát idézi. Mozart Varázsfuvolája, Büchner Woyzeck-je, vagy Umberto Giordano Fedorájához készített plakátjai szubjektív világába is ablakot nyitnak. A művek markánsan egyéni stílusuk ellenére mégis alázatosak maradnak. Soha nem nőnek a „hirdetett” (inkább megjelenített) mű fölé, de kétségtelenül túllépnek a pusztán illusztratív plakát műfaján. Rosocha alkotásainak nem kell vadászniuk a hatást, finom eleganciával érik el azt.

A plakát utcán fakuló, gyorsan elkopó, letépett, összefirkált műfajában is lehet maradandót alkotni. Majd ha a „lemaradásainkat pótoltuk”, akkor talán újra eszünkbe idézhetjük a régi mondókát, és megint elindul a forgalom Varsó és Budapest között. Mindenesetre jó jel, hogy néhány hónapja éppen a Platán Galériában alakult meg a Magyar Plakát Társaság.

Szilágyi B. András


Az illusztrációk a Lengyel Intézet honlapjáról valók.

Kapcsolódó link:






További kiállítás:

After the fact - Berlin
Sámánszobrok és kőjaguárok
Friss Európa - KOGART Ház
Huszka József, a néprajzoló
Kortárs szlovák képzőművészek az Ernst Múzeumban
ARC 2005
A bécsi iparművészeti egyetem hallgatói a Millenárison
Galambos Tamás és Koday László kiállítása
Égerházi Imre emlékkiállítás a Bolgár Kulturális Intézetben
NECC a KOGART Házban
RAF-kiállítás Grazban
Az új héber - kiállítás Berlinben
25 kérdőjel - kiállítás az Ernst Múzeumban
Bronzba zárt imák az Iparművészeti Múzeumban
Salvador Dalí kiállítása a Műcsarnokban
Leonardo tervei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
Romafotó kiállítás a Millenárison
Kopt művészet a Szépművészeti Múzeumban
Szentgyörgyi József kiállítása
Magyar Képregénykiállítás a KARTON Galériában
A Zsolnay 150 éve az Iparművészeti Múzeumban
Az FMK a Kogart Galériában
400 év francia festészete a Műcsarnokban
Tiepolo a Szépművészeti Múzeumban
Festészet Napja
Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon