. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Korai és későbbi modernek
Toulouse-Lautrec, Moholy-Nagy és az amerikaiak


Három kiállítás kapcsolódik egymáshoz – a puszta véletlen folytán. Szecessziós plakátok Birmingham-ben, amerikai festők Párizsban és Moholy-Nagy a Tate Modernben. E három speciális képzőművészeti keresztmetszet segítségével körülbelüli fogalmat alkothatunk az eredetiség és a modernitás jelentéséről. Időben több mint száz évet ölelnek át a kiállítások 1860-tól a huszadik század hetvenes éveiig.

Párizs és a művészetek kapcsolata kimeríthetetlen téma. Ezúttal a londoni National Gallery „húzott le még egy bőrt” a városról: Amerikaiak Párizsban címmel gyűjtötték egybe az Európában inspirálódott amerikai alkotókat. A város évtizedeken keresztül szivacsként szívta magába a tehetségeket, a leendő művészeket, jóhiszemű érdeklődőket. Az újdonságra gyorsan és zsigerből reagáló amerikaiak (sok nő is!) viszonylag korán, már az 1860-as évektől érkeznek Párizsba, elsősorban tanulni, tapasztalni, részesülni a világ vérkeringéséből. A párizsi kritika elismerésére, megerősítésére vágynak.

A gondosan időrendbe válogatott kiállítást végigkövetve érzékelhető a mérhetetlen megfelelési vágy, az utánzás kényszere. Könnyedséget, színeket imitálnak, próbálják átvenni és átadni a párizsi művészlét hangulatát, de képeik silány utánzatok maradnak, a görcsös erőlködés lenyomatai. Mintha csupa eminens festő-diák kiállítását néznénk, akik azt kapták feladatul, hogy az impresszionisták stílusában fessenek. Egyúttal ijesztő is, hogy a felvonultatott hatalmas anyagból csak néhány kép érdemli meg az alapos figyelmet. Sajátosan visszájára fordul így a gyűjtemény: éppen azt mutatja meg, mennyire keveset tudtak magukba szívni az Amerikából érkezett alkotók, hiszen a látszat-hasonlóság mélyén alapvető puritanizmusuk megmaradt, és az egyszerűbb kifejezésre való törekvésük is, amely nem találta a közös utat a korabeli Párizs kuszán szövevényes stílusával.

A középszer erdejében azonban két világszínvonalú (és -hírű) alkotó is „rejtőzik”: James Abbott McNeill Whistler és John White Alexander. Mindkét művész saját stílussá olvasztotta Párizs hatását. Whistler volt az első amerikai Párizsban, aki nagy sikereket ért el, befogadták, foglalkoztak a képeivel. Fiatalon Courbet tanítványa lehetett, aminek emlékét Trouville (1965) című képe őrzi: tengeri látkép, szinte üres, légies felület, melynek bal sarkába rejtette mestere apró figuráját. A kiállításon szerencsére látható a leghíresebb, saját anyját ábrázoló portréja is (A művész anyjának portréja, 1871), mely az 1883-as párizsi szalonon nagy vitákat váltott ki, később azonban a francia állam vásárolta meg, többek között Stéphane Mallarmé hatására. Jelenleg a Musée d’Orsay tulajdona.

Alexander művészete a kortársak közül Gustave Klimttel mutat rokonságot: sudár, légies, rabul ejtő nőket fest – kevésbé díszített stílusban. 1893-ban aratta első sikerét a párizsi szalonon, és Whistlerhez hasonlóan a párizsi művészkör elismert alakja lett. Két fontos képét válogatták be erre a kiállításra. Az egyik a Dekameronból és Keats költeményéből ismerős Izabellát ábrázolja (1897), amint a halott szerelme fejét rejtő bazsalikomos cserepet öleli át. A zöldes-szürkés nőalak a két bal oldalára szorul, amitől még áttetszőbbnek, különlegesebbnek látszik. Kontúrjai finomak, pasztellesek. Egyszerre végzetes és védtelen ez a nő. A másik kép (Pihenés, 1895) a szemlélővel kihívóan szembe néző, Toulouse-Lautrec telt, férfiasan bátor nőit idéző alakot ábrázol.

Birmingham városi múzeumának egyik, ipari létesítményből átalakított kiállítótermében, a Gas Hall-ban a plakát műfajának századfordulós elburjánzását követhetjük végig – a kezdetektől Henri de Toulouse-Lautrec alkotásaiig. A nemzetközi vándorkiállítás első állomása ez, a gyűjtemény gazdája a Zimmerli Art Museum (Rutgers Egyetem, New Jersey), és további 46 ritkaság érkezett még a párizsi Edmond Sagot gyűjteményből. A párizsi plakátok mellett ritkán kiállított belgiumi (Amszterdam, Brüsszel), spanyolországi és olasz műveket is láthatunk.

A tágas, világos térben, szellősen, időrendben felsorakoztatott plakátok az egyre tökéletesedő technikáról és marketing-érzékről tanúskodnak. Finomodnak a reklám eszközei, miközben a poszterek őrzik artisztikus hatásukat is. A műfaj egyik legnagyobb „termelője” Jules Chéret, a vidám, élénk ruhás, kikapós lánykák rajzolója. Lenyűgözően korszerűen, könnyű kézzel ontja a pillanatnak szóló hirdetményeket. Az iparosok között a „művész” Toulouse-Lautrec, aki nem árul, hanem alkot, a plakát felületét is tiszta vászonként használva. Eredetiben csodálhatjuk a Jane Avrilt (1893), az Aristide Bruant-t ábrázoló posztert (1892) és a Moulin Rouge-nak készített óriási La Goulue-t (1891). A rebbenő szecesszió itt vaskosabb és őszintébb arcát mutatja.

Pezsgés, szecesszió, Párizs – mindennek az első világháború vetett véget: itt kezdődik eszmei értelemben a huszadik század, és itt indul a huszadik századinak nevezett művészet is. És veszi át a vezető szerepet előbb Berlin, később mindinkább New York (hoppá, az amerikai vonal!). A londoni Tate Modern kiállítása Moholy-Nagy és Josef Albers poszthumusz párbeszédére épül. 1923 és 1928 között mindketten tanítottak a Gropius vezette Bauhaus-ban, majd a náci hatalomátvétel után az Egyesült Államok más-más részén telepedtek le, és ott folytatták a különféle anyagokkal, művészeti médiumokkal megkezdett kísérletezést. Moholy-Nagy 1946-ig, haláláig vezette az általa alapított Institute of Design-t Chicagóban, míg Albers a Black Mountain College-ben oktatott, míg 1950-ben kinevezték a Yale Egyetem design tanszékének vezetőjévé.

Munkásságuk hasonló kérdéseket feszeget. A művészet szerepét keresik az egyre inkább iparosodó, személytelenedő világban, a művész morális társadalomért viselt felelősségét firtatják, valamint a magas- és a népszerű kultúra közötti határ átjárhatóságát kutatják. Albers és Moholy-Nagy is nagy energiákat fektetnek a művészeti oktatásba. Albers-nél az oktatáson, Moholy-Nagynál azonban a felelős művésszé nevelődésen a hangsúly. Korszerű problémákat vetnek fel, és adnak rá eltérő válaszokat. Vélhetően a kérdezés konstans aktusa kötötte egybe a kurátor, Achim Borchadt-Hume számára e két művész pályáját.

Elszakadva az elmélettől, már a konkrét alkotásokat látva kétségesebbnek tűnik a páros kiállítás koncepciója. Albers mindvégig megmaradt kísérletező, de a Bauhaus szellemében alkotó művésznek, szemben Moholy-Naggyal, aki a „saját” szellemében tudott alkotni, teremteni – egyedi alkotói világot hozva létre. A tárlat időrendben sorakoztatja fel munkáit a kezdetektől egészen haláláig. Látható egyik mágikus alkotása, a világmodellnek is tekinthető Fény-tér-modulátor és a szerkezetről készített film, a Fekete-fehér-szürke fényjáték is. A látogatók reakciója vegyes. Akadnak, akik megbabonázva figyelik, mások blöffnek tartják, és mosolyognak rajta. Fémes valójában ez a szobor a huszadik század esszenciális összefoglalásaként, de akár egy egészen zseniális ötletként is nézhető.

Kellemesen borzongató érzés Londonban, a Tate Modernben magyarként végigjárni Moholy-Nagy kiállítását, nyugtázni, hogy nem fog rajta az idő. Jó volna ismét Budapestre összegyűjteni műveit. Az Iparművészeti Egyetem most felvette ugyan a nevét, de még hosszú időbe fog telni, míg el/felérnek szellemiségéhez.
Sőregi Melinda (London, Birmingham)


Americans in Paris 1860-1900
National Gallery, London
2006. február 22. - május 21.

Toulouse Lautrec and the Art Nouveau Poster
Birmingham Museum and Art Gallery, Gas Hall
2006.április 8. - június 19.

Albers & Moholy-Nagy
From the Bauhaus to the New World
2006. március 9. - június 4.


Illusztrációk sorrendben: Ellen Day Hale - Önarckép, James Abbott McNeill Whistler - A művész anyjának portréja, John White Alexander - Izabella és a bazsalikomos cserép, Henri de Toulouse-Lautrec - Janes Avril, Moholy-Nagy László - Photogram No. II., Joseph Albers - Variáció 4, Moholy-Nagy László - Fény-tér-modulátor

Kapcsolódó linkek:






További kiállítás:

PACKING-CASE
Magyar Vadak
Luxemburgi Zsigmond - Művészet és kultúra a Sárkánylovagok korában
Munkácsy és Rejtett Szépségek: két kiállítás Kaposváron
Pócs Péter plakát-kiállítása
A dunai Exodus - Forgács Péter kiállítása
Csernus Tibor kiállítása a Kogart Házban
Szurcsik József kiállítása
A Phillips Gyűjtemény Párizsban
Finn templomépítészet
Magánügy?!
Szenvedélyes nők
Goya Bécsben
Hungarocomix 2005
Hincz Gyula
Gaston Lachaise - A Nő
World Press Photo 2005. kiállítás
125 éves az Iparművészeti Egyetem
Mexikói modernek az Ernst Múzeumban
Wieslaw Rosocha kiállítása a Lengyel Intézetben
After the fact - Berlin
Sámánszobrok és kőjaguárok
Friss Európa - KOGART Ház
Huszka József, a néprajzoló
Kortárs szlovák képzőművészek az Ernst Múzeumban
ARC 2005
A bécsi iparművészeti egyetem hallgatói a Millenárison
Galambos Tamás és Koday László kiállítása
Égerházi Imre emlékkiállítás a Bolgár Kulturális Intézetben
NECC a KOGART Házban
RAF-kiállítás Grazban
Az új héber - kiállítás Berlinben
25 kérdőjel - kiállítás az Ernst Múzeumban
Bronzba zárt imák az Iparművészeti Múzeumban
Salvador Dalí kiállítása a Műcsarnokban
Leonardo tervei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
Romafotó kiállítás a Millenárison
Kopt művészet a Szépművészeti Múzeumban
Szentgyörgyi József kiállítása
Magyar Képregénykiállítás a KARTON Galériában
A Zsolnay 150 éve az Iparművészeti Múzeumban
Az FMK a Kogart Galériában
400 év francia festészete a Műcsarnokban
Tiepolo a Szépművészeti Múzeumban
Festészet Napja
Joan Miró kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Espana 1950 - Az újjászületés évtizede a Műcsarnokban
Két kiállítás Pécsett
Giorgione a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Alberto Giacometti a Szépművészeti Múzeumban
Klimt Schiele, Kokoschka a Nemzeti Galériában
Szamizdat kiállítás a Millenárison
Monet és barátai a Szépművészetiben
EgyHetes a Műcsarnokban
Japán és magyar a Ludwigban
Színes magyar a Néprajziban
Mednyánszky-kiállítás a Nemzeti Galériában
Az Eredeti-másolat-hamisítvány a Néprajzi Múzeumban
Réber a Vigadó Galériában
A 4. ARC a Felvonulási téren
Budapest egy napja a Millenárison
Modigliani, Sautine és barátaik a Budapesti Zsidómúzeumban
A Kitalált hagyomány a Néprajziban
Barbata a Kiscelliben
Párizs és Budapest a divat tükrében - BTM
Verrocchio és görög ékszerek a Szépművészetiben
Magyar Sajtófotó 2002 a Néprajzi Múzeumban
Schéner Mihály a Gerbaudban
I.N.R.I. a MEO-ban
Robert Doisneau az Iparművészeti Múzeumban
Teremtett valóság a Mai Manóban
Szex és kommunizmus a Centrális Galériában
Ember, bőrbe kötve, Veszprémben
Greenaway a MEO-ban
"Álomimázs": kiállítás a Millenárison
Kupka kiállítás a Ludwig Múzeumban
Kedves, vidám dolog Toys R Us a Knoll Galériában
Klimatikus viszonyok a Műcsarnokban
Az interakció Szervize a Műcsarnokban
Párizsi Anziksz az Iparművészeti Múzeumban
Light as a Feather a Mai Manóban
A szépség dícsérete a Nemzeti Múzeumban
Hűsölés a teremben: nyári kiállítások
2. óriásplakát pályázat
SYMPHONIA HUNGARORUM. Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Walter Péter a Mai Manó Házban
Kelet vörös a Centrális Galériában
FLASH a Kortárs Művészeti Intézetben
Brassai a Ludwig Múzeumban
Szamizdat kiállítás a Centrális Galériában
Új reneszánsz kút Visegrádon