Barabás Olga Brecht-átiratában nem lépnek színre a Fény fiai, mégis érezhetően erős a jelenlétük, és mint a szakmai beszélgetésen B. Fülöp Erzsébet (Sen Te / Sui Ta) hangsúlyozta: a Valahol Szecsuánban (Színművészeti Egyetem, Marosvásárhely) alkotói hisznek az istenek létezésében. Az előadásban apró jelek utalnak a fennvaló óvó tekintetére, és annak hiányára is, például akkor, ha egy-egy cselekedeten nincs áldás. Egyszerre rendkívül érzelmes és kristályosan okos a történet-mondás: Brechtibb már nem is lehetne az előadás, hiszen folyamatosan nézőpontot vált, kiszakít az andalító átélésből, azonosulásból. Zeno Apostolache szinte a színészek szájára írta a songokat, melyek ki is lépnek az előadás világából, és kommentálják, előre is vetítik az eseményeket. Nagy összhangban dolgoznak a színészek Lukácsy ildikó leplekből varázsolt, több osztatú terében. Szerencsés választás, hogy a jelmezeket is Lukácsy tervezte, így az előadás látványvilága egy esztétikai egységet alkot. B. Fülöp Erzsébet alakítása kiemelkedő teljesítmény: minden mozdulatával Sen Te, testével, hangjával jelez, és még Sui Ta figurájában is elrejti nőiségének attribútumait.

A szatmárnémeti színház Háy János A Senák című darabját mutatta be Lendvai Zoltán rendezésében. Az előadás vegyes fogadtatásban részesült: sokan dicsérték az összjátékot, de sokan bírálták a játék tétnélküliségét. A rendező azt emelte ki, hogy számára a darab kisemberekről, jelentéktelen alakokról szól, akiknek a tetteik is jelentéktelenek. Nánay István (kritikus, a zsűri tagja) a tét fontosságát hangsúlyozta, és azt, hogy a téeszesítés még a hatvanas években is félelmet keltő gyakorlat volt. Dúró Győző (dramaturg, a zsűri tagja), aki Nemzeti Színházban tartott ősbemutató (rendező: Balikó Tamás) dramaturgja volt, arról beszélt, hogy az az előadás pályájának egyik legcsúfosabb kudarca lett, számára szatmári értelmezés a darab életképességét és értékeit igazolta.

A sepsiszentgyörgyi Godot-ra várva előadása hatalmas fülledtségben zajlott, amit meg is sínylett a darab első felvonása. De még ennél a visszafogottabb, lassab tempónál is lehetett érzékelni lehetett a játszók odaadó koncentrációját: dacoltak az elemekkel. Tompa Gábor többször (nagyon sokszor) rendezte már meg a Godot-t. Előadásainak látványvilága felismerhetően egymásra rímel: magányos fa, televízió, elszórt cipő-dekoráció. Megrendítő még Péter Hilda Lucky-figurája. Pálffy Tibor és Váta Loránd számára pedig éppen jókor érkezett Estragon és Vladimir szerepe: színészetük “legjobb formáját” mutatják: született clown-páros.

Sorjáznak immár a kiemelkedő előadások, rakódnak egymásra a súlyos emlékrétegek. És dübörög a szakmai munka is, ami újabb foglalkozással egészült ki: Pályi János három napon át a hagyományos bábtechnikákról (kesztyűs játék, árnyjáték, marionett) tart kurzust, amin alapvetően a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem másodéves bábszínész hallgatói vesznek részt. Pályi nagy intenzitással és szeretettel foglakozik a növendékekkel, hatalmas szakmai tudásából könnyedén válogatja ki az éppen lényeges információkat. Rövid idő alatt is sokat csöpögtet a fejekbe és a kezekbe. Hasznos volna, ha nem csak ezen a néhány napon foglalkozhatna a diákokkal, hanem képzésük részeként is.

Sőregi Melinda, Kisvárda

Fotók: Páll-Gecse Ákos-Hamlet.ro, Stúdió Színház, Marosvásárhely

Kapcsolódó kontextus-anyagok:
Írásunk a Godot-ra várva sepsiszentgyörgyi és nagyszebeni előadásairól

Idei Kisvárda-riportok:
Első beszámoló

2005-ös Kisvárda-riportok: