napi online kultúra és tudomány

TUDOMÁNY / KONFERENCIA
Egy régi és egy új botrány: a brit Cyril Burt és a koreai Hvang Vu-szuk
Részlet Székely László Csalás, tréfa, hamisítás és elfogultság a tudományban című tanulmányából
Forrás: Világosság 2006/3


Azon ikerkísérletek esetében, melyeket Cyril Burt, a londoni egyetem lélektan professzora publikált, s melyekre hivatkozva Burt az intelligencia öröklődését bizonyítottnak tekintette, más a helyzet. Burt e vizsgálódásai révén a szakma világszerte elismert tekintélyévé vált, s az intelligencia öröklődése munkássága nyomán eldöntött kérdésnek – tudományosan vitathatatlan ténynek – számított. Miután azonban – a XX. század egyik legnagyobb tudományos botrányaként – Burt 1971-ben bekövetkezett halála után kiderült, hogy kísérleti hivatkozásainak túlnyomó többsége hamis volt, s az állítólagos ikrek talán nem is léteztek, elmélete megbukott, s az intelligencia kérdése újra nyitott kérdéssé vált. Ennyiben Burt esete a piltdowni emberéhez hasonlít. Bár negyven éven át úgy vélték, megtalálták az ember és a majom közötti hiányzó láncszemet, 1953 óta a „hiányzó láncszem” újra hiányzik és keresik azt, s a piltdowni ember konkrét antropológiai elmélete is összeomlott.

Másik oldalról viszont a piltdowni ember esete a freudi és az einsteini elmélettel párhuzamos: az ember evolúciójának általános elméletét és azt a meggyőződést, hogy a hiányzó láncszem valamikor élt, s ezért a maradványai egyszer talán föllelhetők lesznek, a hamisítvány leleplezése egyáltalában nem érintette.

Az arányok mérnöki pontossággal kiszámítottak a természetben: ha csupán egy százalékkal több elektronunk lenne, két ember közt akkora erő keletkezhetne, ami tíz Földet is felemel. S bár tudjuk, hogy a szerelem például hegyeket mozgat, mégis be kell látnunk: jó, hogy ez nincs így. Izgalmas dolog teoretikus alapon, pusztán természeti valóságnak tekinteni magunkra: egy átlagos, 70 kilós emberre megközelítőleg 15,6 kilogramm zsír, 9,5 kilogramm fehérje, 0,5 kilogramm szénhidrát jut. S mi következik ebből? Nem több és nem kevesebb, mint 800 megajoule energia. Remélem, minden nyájas olvasó érzi, mire kötelez ilyen mérhetetlen mennyiségű energia. Figyelembe véve, hogy 1 joule energia 1 kilogrammot 1 méterre képes mozgatni, az ember kutyakötelessége lenne, hogy akár 1113 kilométer magasra ugorjék, ha kedve szottyan. Hogy miért nem teszi? Nos, erre az előadó nem tért ki – mentségére szóljon, hogy Zénón paradoxonjaival is nehéz mit kezdenie az utókornak. Az előadás kellően plasztikus és szellemes volt ahhoz, hogy feledtesse a főként gyakorló művészekből álló közönség képességeit némileg meghaladó számsorok rögvalóságát.

Egy mind Burt esetéhez, mind piltdowni esethez hasonló – és ugyanakkor jelentőségében semmivel sem kisebb – tudományos botránynak ma is tanúi lehetünk. A délkoreai Hvang Vu-szuk a klónozás egyik úttörőjének számított a nemzetközi tudományos életben, aki korábban a szarvasmarhákkal foglalkozva a kergemarhakórral szemben ellenálló fajta kifejlesztését ígérte. Amikor pedig Hvang kutatócsoportja 2005 augusztusában bemutatta a klónozott kutyát, az afgán agár Snuppy-t, melynek örökítő anyaga azonos volt a donor állatéval, a tudós hitele korlátlanná vált. A világsajtót bejárta a hír, fényképeket közöltek Hvangról karjában kedves kutyájával, s senki sem gondolta volna, hogy neve rövidesen a tudománytörténet egyik legnagyobb botrányához fog elválaszthatatlanul hozzákapcsolódni.

Hvang tudományos hitele és az ennek nyomán megelőlegezett jelentős anyagi támogatás birtokában azt tűzte ki céljául, hogy klónozási ismereteit és technikáját a gyógyításban használja föl. Ehhez a klónozás mellett az embriológia és az őssejtkutatás eredményeit kívánta alkalmazni. Először embert akart klónozni, hogy az embrióból őssejteket nyerjen, majd az őssejteket akarta felhasználni bizonyos betegségek – így a Parkinson-kór, Alzheimer-kór, cukorbetegség vagy bizonyos szívbetegségek – gyógyítására. Hvang 2004 márciusában az egyik legrangosabb nemzetközi természettudományos folyóiratban, a Science-ben arról tájékoztatta a tudományos közösséget, hogy sikerült testi sejtek klónozásával embrió őssejtet létrehoznia. Ez nagyon fontos lépésnek számított programjában. Az áttörést azonban következő tanulmánya: a Science 2005. júniusi számában megjelent cikk jelentette. Eszerint tizenegy különböző betegségben szenvedő ember bőrsejtjeinek genetikai anyagát magjától megfosztott petesejtbe ültették be, hogy ily módon az osztódásnak indult petesejtek a bőrsejtekből származó genetikai anyaggal rendelkezzenek. A közlemény szerint néhány sejt erejéig valóban megindult az embrió növekedése, és ennek nyomán tizenegy sejtkolónia keletkezett, melyekről Hvang azt állította, hogy DNS-ei azonosak a beteg donorok DNS-eivel, azaz a donorok klónjainak tekinthetők. Ezek a nem differenciálódott sejtek pedig éppen azok az előállítani kívánt őssejtek, melyek a szervezetbe juttatva differenciálódnak, és így elvileg alkalmasak lehetnek terápiás célra.

Hvang eljárását illetően először csak etikai aggályok merültek föl. Így Gerald Schatten, a University of Pittsburgh kutatója, Hvang munkatársa kifogást emelt a petesejtek kinyerésével kapcsolatban. Hvang kutatócsoportjának egyik női tagja szerint a petesejteket részben tőle, illetve kolléganőitől nyerték, ami szigorúan tilos. Hvang ugyan bocsánatot kért, de elvesztette hírnevének tisztaságát. Hvang erkölcsi tisztességének megingását hamarosan a tudományos munkásságát érintő gyanú követte: sejtkolóniáit a szöuli egyetem etikai vizsgálóbizottsága kérésére ellenőrizték, és ennek során kiderült: a tizenegy csoport valójában csupán két őssejtvonalat képviselt, s az is fölvetődött, hogy talán e kettő sem klónozással jött létre. Ráadásul kiderült, hogy a 2005-ös Science- cikk képi illusztrációit számítógépes programokkal manipulálták. Végül mind a 2004-es, mind a 2005-ös Science-közleményt a szöuli egyetem kérésére vissza kellett vonni, ami ha nem is példátlan, de csak ritkán fordul elő.

Az eset azóta újabb vizsgálóbizottságokhoz jutott, közben pedig kölcsönös vádaskodásokhoz vezetett Hvang csoportjának egyik kutatónőjével, Roh Sung-illel, a Miz- Medi női kórház munkatársával, aki egyre több leleplező részletet hozott nyilvánosságra. Hvang, az aktuális koreai kormányzat kedvence, agyondédelgetett és támogatott kegyeltje politikai viták kereszttüzébe került. Azt állította, hogy összeesküvés áldozata, igazát be tudja bizonyítani, ha kap rá néhány hónapot, hogy munkáját tiszta légkörben, ellenőrzött körülmények között megismételhesse. A médiát megtöltő hírfolyam a tudomány csakugyan kínos esetét összekapcsolta a politikával. Részint a sztártudós hívei, sőt imádói, akik Hvangot a nemzet bálványának tekintik, részint pedig az ellenzék, az erkölcsi tisztulást támogatók kivonultak utcára Hvangot támogató és elutasító jelszavakkal.

A vizsgálatok még nem fejeződtek be, ám akárhogy is zárul majd a történet, a bennünket foglalkoztató szempontból Hvang csalása a piltdowni eset klónjának tűnik mai környezetben, nagy pénzügyi kockázatokkal, politikai összefüggésekkel és a piltdowninál lényegesen nagyobb erkölcsi és intellektuális téttel. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb kiderült volna a kudarc, hiszen legkésőbb a terápiás sikertelenség során bebizonyosodott volna. Így viszont a gyors lelepleződéssel rossz hírét keltette a klónozással kapcsolatos, amúgy is jelentős erkölcsi ellenszélben navigáló kutatásoknak, melyek az emberi individuum újjáteremthetőségét érintő, messzire vezető filozófiai ellenvetésekkel, valamint az őssejtek kifejlesztését és terápiás alkalmazását illető etikai kételyekkel szembesülnek.

A teljes tanulmány a Világosságban olvasható

Kapcsolódó link:
A Világosság honlapja





Korábbi konferenciák: