napi online kultúra és tudomány

KÖNYVKRITIKA
Mindenki Smiles
Jake Smiles1 link
Magvető, 2001, 152 oldal, 1490 Ft

Könyvként csak mostantól, de az Origo online regénypályázatának megfelelő oldalain, úgyis mint a közönség és a zsűri által is legjobbnak talált pályázat, már közel egy éve olvasható – azaz volt olvasható egészen az elmúlt hetekig – Jake Smiles 33 fejezetből álló, nyelvezetében, elbeszélő technikájában és látásmódjában egészen új dolgokkal kisérletező szövege. Az pedig, hogy a szerző mindeddig meg tudta őrizni inkognitóját, csak még érdekesebbé és titokzatosabbá teszi a könyvet.

Jake Smiles ugyanis nemcsak kvázi-szerzője, hanem elbeszélője és főhőse is a regénynek, mely ráadásul két szinten, az úgynevezett valóságban és egy interaktív, többszeplős hálózati játékban játszódik. Az elbeszélő hol első személyben, hol harmadikban meséli a történetet, mely tehát nagyon nagy részben e két szintetet átjáró identitásproblémáknak is története. Smiles a virtuális világban van otthon, testetlenül, de nem érzéketlenül, miközben a valóságban csak kényszeredetten, önmagát megerőszakolva tudja magát úgy, ahogy jól érezni. Csakhogy a MUD-os szerepjáték, három dimenzió ide-vagy oda, mégis csak harverfüggő, és ha épp rossz a telefonvonal, vagy szétkapcsol a modem, nincs tovább. És akkor Smiles sincs. Csak a szülői munkaközösség és néhány bankautóma körülötte, de ezek sem azért, amit gondolnánk.

A borítón lévő szalag jó előre figyelmeztet, hogy itt bizony szókimondó szöveget olvashatunk, csak felnőtteknek, meg minden, és tényleg. Ez persze manapság már nem keltene feltűnést, az annál inkább, hogy az a négy-öt igencsak áterotizált jelenet, amit a szerző nagyon jó arányérzékkel helyezett el a regény dramaturgiailag is fontos pontjain, a legigényesebben megírt, és minden pornográf felhangja ellenére visszafogottsága miatt is kiemelkedő része a szövegnek. Ezek a jelenetek ugyanis nem trágárak és ízléstelenek, amilyenek könnyen lehetnének, habár nem is finomkodók. A főhős Jake Smiles jelleméről, motivációiról, a családjához és a kollégáihoz valóviszonyáról például ezekben a szituációkban tudhatunk meg a legtöbbet. És ennek az információrendezésnek a regény olyannyira aládolgozik, hogy Smiles végeredményben a regény minden fontosabb szereplőjével szexuális kapcsolatba kerül – beleértve a gyerekét és a főnökét is –, így vagy úgy, orálisan, análisan vagy hagyományosan, de leggyakrabban, orálisan.

Smilest nem érdekli, ha vannak körülötte, de ha nincsenek, úgy is jó.

A regény másik nagy erénye és újdonsága a nyelvezete. A cím, az 1 link, a szerintem nagyon jó szójátékkal már eleve beemeli a szöveg terébe az internet nyelvét, ami aztán nem csak a szociológiailag is érdekes szlengben, hanem sodrásában és tömörségében is meghatározza a könyvet. Az eredeti, online regényben ráadásul lehetőség volt egyes szavakra kattintva előre-hátra vándorolni a szövegben, linkről linkre egy link körül, ami nem pusztán megtörte a hagyományos lineáris olvasást, hanem, mondhatni, több, párhuzamos regényt hozott létre. A könyv ezt - egyelőre legalábbis - nem tudja visszaadni, de ezzel együtt is látni kell, hogy ez a fajta történetszövés messze mutató és emellett nagyon sikeres vállalkozás, ha nem is teljesen egyedülálló.

Ugyanakkor az úttörő jellegnek, na meg a pályázat kereteinek tudható be, hogy a néhol tíz-tizenkét soros, kicsit talán felelőtlenül felvállalt körmondatok gyakran döcögnek, nem elég gondosan megírtak, vagy sokszor egyszerűen túlírtak, hogy be-be csúszik egy-egy képzavar-gyanús megoldás ("átsüt a téglán a január"- 127.), és az, hogy nehezen megoldható terhet jelent a rövid és zaklatott fejezetek kihegyezése. Mert minden fejezetben történni kellett valami fontosnak, mert ezt kívánták a folytatások, de ezt így, a regényt egyben olvasva tényleg csak mentségként lehet felhozni.

Mindenki Smiles. Smiles senki.

És minthogy álnevet leginkább annak érdemes felvenni, akinek az eredeti neve sem ismeretlen, sejthető, hogy Jake Smiles mögött nem egy égből pottyant tehetség lappang, és biztosra vehető, hogy ennek az amúgy kultusz-esélyes könyvnek valamilyen módon lesz folytatása. Erre azért is szükség lenne, mert az 1 link záró fejezete kicsit Micimackósra sikeredett, olyasfélén, hogy a senki nem mondhatja azt, hogy senki, hiszen ahhoz okvetlenül valakinek kell lennie – bár így sem tanulságok nélküli. Hát ha még hozzáolvassuk a tizenkettedik fejezetben lévő chat-szöveget, a házasságról és a hűtlenségről, Laurával. Kiderül belőle például, hogy egy kis moralizálás és romantika még a legvagányabb cyberpunk infopaneljére is felkívánkozik. Smiles mégis mosolyog.


Bedecs László



Korábbi könyvkritikák: