napi online kultúra és tudomány

KÖNYV
Nem portré, nem ismeretterjesztés
Müllner András: Kőrösi Csoma Sándor
   JAK - Kijárat Kiadó, 2000, 119 oldal, 790 Ft


Habár Kőrösi Csoma Sándor nyilvánvalóan kihagyhatatlan lenne még a legszűkebb millenniumi, vagy akármilyen arcképcsarnokból is, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy alakja és munkásságának nem is túl mély részletei is ennyire magától értetődően lennének adottak egy átlagos műveltségű olvasó számára. Ez a kérdés viszont különösen fontos Müllner András regénye kapcsán, hiszen ez a könyv szinte minden mondatában erre a feltételezett tudásra épít, és a szöveg legfontosabb mozgatója is épp a "valódi" élettörténet és az itt igen eredeti módon, de mégiscsak a fikció eszközei segítségével megkonstruált kvázi-élettörténet közti feszültség.

Mert azt mindenki tudja, vagy tudhatja, hogy Kőrösi Csoma 1810-es évek végén, amikor az etnogenezis problémája más nemzeteket is különösen foglalkoztatott, az őshaza felkutatására indult eredetileg Észak-Kínába, és miközben céljához a 24 évnyi, halálával végződő utazása során mindvégig hű maradt, mintegy mellékesen megalkotta az első tibeti-angol szótárt, és az első tibeti nyelvtant. Azt is lehet tudni, hogy Kőrösi Csoma több szempontból is rendkívüli ember volt: egyrészt útjának nagy részét gyalog tette meg, majd évekig egy kolostorban fagyoskodva, aszkétaként élt; másrészt közel húsz nyelven beszélt - ezeket a könyv mind-mind ismert dolognak tekint, és helyesen, nem is ismétli el. De azt már nem biztos, hogy mindenki tudja - én például nem -, ki volt és milyen szerepet játszott Kőrösi Csoma útján William Moorcroft vagy a Willson testvérpár, hogyan került Kalkuttába, ahol a könyvek is megjelentek, ha egyszer Észak-Kínába indult, Oroszországon át, és így tovább. A regény vállalt kockázata tulajdonképpen az, hogy ezekbe a kérdésekbe, vélhetően jóindulatúan, nem avatja be olvasóit, de ezzel azt is vállalja, hogy bizonyos helyeken az alapismeretekkel nem rendelkező olvasó távolinak és nem is egykönnyen megközelíthetőnek fogja érezni a szöveget. Nyilván ez az oka annak is, hogy a könyv nagyjából a felétől válik igazán érdekessé, vagyis onnantól, ahol a történet a már előzetesen is ismert területekre terelődik, ahol már van mihez képest olvasni regényt.

Persze Müllner könyve nem portré kíván lenni, és nagyon tévednénk, ha bármilyen értelemben is ezt várnánk tőle. Nem ismeretterjesztő céllal készült, nem akar hiteles lenni, sőt, ahol lehet, bizonytalanná teszi, hogy amit leír, az mennyiben illeszthető az eredeti történethez. A regény legfőbb kérdése ennek megfelelően nem is az, hogyan és mi módon jutott el Kőrösi Csoma Tibetbe, és miben fogható meg az út jelentősége vagy hasonlók, hanem az, hogy hogyan rakható össze egy egységes személyiség az egyes történetdarabkákból, és hogy a különböző szituációkban és kapcsolatokban különbözőképpen megnyilvánuló figurának az önazonossága miképpen határozható meg.

Müllner Andrásból, aki "civilben" a szegedi egyetem tanára, persze a regényírás során is kibújt az irodalmár, és nem véletlen, hogy a regényt az efféle elméleti problémákra fogékonyan, azokat több helyen is tematizálva építi fel. Az egyik leggyakrabban érintett probléma így a filológia megbízhatóságának kérdése, ami azon túl, hogy utal Kőrösi Csoma nyelvészi tevékenységének lényegére, illetve az eddigi életrajzok megalapozásának problémáira, azt is felveti, hogy vajon a személyiséghez magához jutnánk-e el, ha például ez esetben tudnánk, hogy Kőrösi Csoma a 24 év alatt mikor, hol és pontosan mit csinált. A könyv már a megnevezésekkel is jelzi a személyiség "széttartó" mivoltát, azt, hogy Mr. Csoma, Alexander Csoma de Körös, Szkander bég, Carosi stb. nevek bár ugyanazt a személyt jelölik, ez a valaki nem rakható össze, sőt, voltaképp egymást kizáró tulajdonságokkal rendelkezik.

A könyv ugyancsak eredeti narrációjának ötlete, hogy tudniillik tíz fejezetben, tíz, Kőrösi Csoma közelében élt emberrel mondatja el, már-már jegyzőkönyvszerűen e "regényes" élet egy-egy állomásán történteket, a németországi iskolaévektől a malária okozta halálig, megint csak azt jelzi, hogy bár több szem többet lát, azt a valamit, ami e történetek közös nevezője lehetne, egyikük sem tudja megnevezni. Egyszóval e könyv talán legnagyobb erénye - bármilyen furcsán hangzik is -, hogy Kőrösi Csoma Sándorról alig tudunk meg benne valamit. A másik, hogy nagyon is elképzelhető a regénynek olyan olvasója, aki ezt másként, talán épp ellenkezőleg fogja látni.



További könyv: