napi online kultúra és tudomány

KÖNYV
Hogyan írjunk?
Richard Aczel: Hogyan írjunk esszét?
Budapest: Osiris, 2000, 145 oldal, 820 Ft


Ha valaki feltétlenül könyvből szeretné megtanulni, hogyan kell egy irodalmi műről tudományos esszét írni, és ezt az Umberto Eco-féle Hogyan írjunk szakdolgozat?-ból nem sikerült tökéletesen megtanulnia, akkor már csak egyetlen könyv segíthet, mégpedig Richard Aczel: Hogyan írjunk esszét? című munkája.

A reklámízű bevezető nem véletlen, hiszen a könyv olvasása során végig az járhat a fejünkben, vajon mikor írják majd meg, a Hogyan írjunk hogyan írjunkot? is. Ugyanis kell ahhoz némi bátorság, hogy valaki megpróbálja szabályokba foglalni, hogyan is tervezhető, illetve valósítható meg egy irodalmi elemzés, hogyan írható meg egy “támadhatatlan” esszé, hiszen legjobb esetben azt foglalhatja össze a szerző, ő hogyan hoz létre egy szöveget, de erről meg maga a könyv, amit olvasunk, úgy is hozzáférhetőbb bizonyítványt állít ki.

Ugyanakkor nehezen lenne vitatható, hogy efféle gyakorlati útmutatókra nagy szükség van. Az amolyan praktikus kérdéseken túl, hogy készítsünk-e jegyzeteket és cédulákat vagy sem, és az olyan banális megjegyzéseken túl, hogy például “mint tudjuk, az esszének van eleje, közepe és vége”, a könyv egy szöveg megírásának mechanizmusára, a voltaképpeni retorikai-stilisztikai munkára nézve valóban használható és elgondolkoztató javaslatokat szállít. Többszörösen is bizonyítva, hogy ezek legnagyobb része megtanulható és megtanulandó. Leírja például, hogy egy ötletet, hogyan lehet szétbontani, és a megfelelő arányok szerint elosztani a szövegben, úgy, hogy az ezáltal a készülő írás a legproblémásabb pontokon is újszerűen legyen érdekes, de azt is elmondja, milyen fontos lehet a kisebb ötleteket a szöveg megfelelő pontján összegyűjteni. Mindezek mellett ugyancsak a könyv javára szól, hogy sehol sem próbál kizárólagos lenni, vagyis eleve több lehetőséggel vázol föl, és ezek után is gyakran él önironikus fordulatokkal, mint például a 108. oldalon, Orwellt idézve: “Inkább szegje meg bármelyiket a fenti szabályok közül, mintsem valami otromba kijelentést tegyen.”

A könyv mellesleg kiválóan felépített, valóban kézikönyvként használható. Mind a tartalomjegyzék, mind a lapszéli címszavak a gyors és pontos tájékozódást segítik, de a könyv végén lévő terjedelmes bibliográfia, a magyar olvasó számára is hozzáférhető, változatos példatár, illetve a függelékben olvasható komplett novellaelemzés is az esszéírás eljárásainak mielőbbi elsajátításának lehetőségét teremtik meg. Ráadásul Szegedy-Maszák Anna fordítása is dinamikus és meggyőző. Vagyis a bevezető mondat a legkomolyabban veendő: ha valaki szeretné saját esszéíró technikáját kérdésessé tenni, és ezen keresztül javítani, feltétlenül olvassa Richard Aczel könyvét.

És, ahogy a könyv ajánlja önmagát, az olvasás után remélhetőleg többé nem is lesz szükség rá.

Bedecs László
bedecs@mail.datanet.hu



További könyv: