napi online kultúra és tudomány

KÖNYV
Kádár reneszánsza
Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János
Magyar Könyvklub, 2001. 223 old.


Még ha a volt országfőnök valódi reneszánszról csak félve beszélhetünk, ám ahogy az idei könyvhéten tapasztalható volt, egyre több könyvben és monográfiában kerül szóba Kádár János történelmi figurája. Ennek ellenére az “igazságos” jelzővel még ezek között sem találkoztam, és talán nem is lenne illendő. Annál inkább kíváncsi voltam a könyvre, annál inkább elkezdtem emlékezni, vizionálni, milyen is lehetett az az igazságos. Én olyat nem ismertem. Akit én ismertem sokkal inkább bácsis dialektusú, olykor szenvelgő, a szocializmus útján döcögött, és ami a vezetőket utólag megilleti, még abban sem jeleskedett, mert hát nem volt igazán karizmatikus személyiség utókorának. Ezért is volt Kádár amolyan langyos prototípusa több mai politikusnak.

Egyszerű, tiszta ember benyomását keltette, egyszerű és … De nem, hogy igazságos lett volna, az nem jutna eszembe, ha mindenáron jelzőkkel akarnám illetni őt. Kádár azonosítható volt, mint egy számozott próféta az azonosulni vágyóknak, az ideje meg volt számlálva. Azért valljuk be, valóban olyan (és ebben sem rendkívüli) alakja maradt ő történelmünknek, akit utólag nemigen kultiváltunk. Mégis úgy áll az emlékezetekben, akiről azt hisszük sokat, de valójában vajmi keveset tudunk. Ezért is lett János ebben a könyvben amolyan amorf mesehős, így meg lehet írni, mint egy bábfigurát, és a végén el lehet mondani róla egy jól hangzó utolsó mondatot. Még akkor is, ha a fele sem volt igaz annak, ami előtte történt. Azt hiszem így írta át Csaplár Vilmos igazságosra Kádár Jánost.

De térjünk vissza ismét a kezdetekhez: a népi és a ma egyre inkább nemzetivé váló kultúra verbális szókincse számára többnyire ismeretlen egy ilyen igazságos Kádár. Bár ki tudja. Annyi bizonyos, Csaplár könyvének már a címe is elég provokatív ahhoz, hogy nagyobb érdeklődésre tartson számot. Az író megpróbálta novellákká formálni a pártelnök életét, olyan történetekké, amelyek biztosan nem történtek, de legalábbis megtörténhettek volna, ha... Ha Kádárt valahogyan legendássá alakította volna utókora. És már itt bejön egy hangzatos feltételes mód. A könyv elbeszélői hangjának olykor már-már túlságosan “egyértelmű” szarkazmusa nem egy, hanem több generációnak szól, azoknak az olvasóinak az emlékezetére próbál hatni, akik már rég elfeledték volna, vagy épp most archiválják a szocialista Magyarország első emberét, de még bizonytalanok; és azoknak is íródott a könyv, akik valamilyen úton-módon találkoztak az elvtárssal és olyan “szimpatikusan kegyetlen” bácsiként jelent meg előttük a Kádár János. Csaplár könyvében is egy ilyen ellentmondásos elnök áll a mesék középpontjában.

Regénytechnikailag úgy tűnik, mintha hagyományos lenne a történetek elbeszélése. Azonban több érdekes, a kortárs irodalomban alig fellelhető szókimondó és más nyelvi gesztus, bátorság és kísérlet lelhető fel a szövegezésben. Például a tulajdonnévből egyre inkább allegorikus köznévvé váló Kádár János, azt hiszem, az első és legfontosabb rögzített pontja a történeteknek. Az ő neve kapcsolja össze a részeket tartalmilag is és a nyelvi megformálásukat tekintve is. De egyáltalán az ő neve hívja elő az eseményeket, a többi pártkorszakból ismert szereplő cselekvéseit, és a dialógusokat. Azonban e novellákból végül mégsem teljesedik ki regény. (Bár ez nem is látszik szándékolva.) Egyrészt, mert egy-egy motívumon kívül (pl. az azonosíthatatlan kis virág) nem tartja össze szorosabb fonál az asszociatívan következő részeket. Ezért azok inkább csupán jelenetek Kádár János életéből. Másrészt, mert épp a “mesék” allegorikus “tényállításai” lehetetlenítik el a nagyobb egység kibontását. Ettől függetlenül mégiscsak megvannak azok a tematikai és nyelvi eszközei a könyvnek, amik biztosítják a téma folytonos megújulását, azt, hogy ne tegyük le a könyvet már a második történetnél.

Egyik, nekem leginkább kedvelt része a könyvnek, amikor Kádár János kora délelőtt az írószövetségbe látogat és azon morfondírozik a káderírókkal, miért alszik még Weöres és Pilinszky, miért nincsenek ott, amikor mások már dolgoznak íróasztaluknál. Örkény és Illyés bekerülnek a jelenetbe, megfelelően kívül állva, ám karikírozva írói jelenlétüket, közbe-közbe szólnak egy velős mondatot a zsarnokságról. Persze, hiszen nem Kádár az érdekes, illetve nem közvetlenül ő maga, hanem a Kádár-diszkurzus. Hasonlóan Corvin Mátyás királyunk életének meséiben sem a király alakja a valódi kérdés, inkább az, hogy ki hogyan állt szóba vele, nyalta a talpát, vagy szidta, ha álruhájában találkozott vele. Ez a mindenkori politikai szatíra topika itt is kísért.

Csaplár Vilmos könyvében a kádári mesevilág mellékszereplői kerülnek előtérbe, akik éppúgy kitalált, mint valód személyek, hiszen néven neveződnek, úgy mint Czinege, Münnich, Nyers Rezső, vagy Aczél György. Bár nekem e mellékszereplők közül leginkább Kádárné, “Marlyn Monroe alakja” és Kádárnak a kisfiú Csaplár Vilmossal való találkozásának gegjei tetszettek. Egy kifordított, inverz nyelven megszólaló, vicces és tragikus világ tárul fel általuk; Kádárné, aki mindent tudni akart, de még főzni sem tudott, és férjét olykor menekülésre késztette, Monroe, akit kiöntenek az elvtársak csokiból, ugyanezek a későbbi világforradalmárok nyalnák le róla a csokoládét, majd végül nagyobb vita után feltörik, és kiderül, hogy benne volt a bolond Katinka, miután, de legalábbis Brezsnyev látogatásáig, szőnyeg alá söprik az ügyet.

Milyen nehéz és szokatlan leírni e neveket, most, ma, nem úgy, mint akkor, amikor meghalt “az öreg”. És még csak “nem lehetett róla elnevezni semmit”, ahogy a könyv utolsó melankolikus mondata mondja. Valóban úgy tűnik nem sikerült, mert nem lehet megtalálnia egy végleges nyelvet az irónián túl, olyat, melyet a múlt rendszerhez rendelhetünk. Az elbeszélések ugyanis többnyire nem azt jelentik, amit mondanak, ám ez még kevésbé érdekes, hanem az már inkább, hogy milyen kevés irodalmi műnek sikerült a közelmúlt diktatúrájának puhaságát irodalmi formába önteni, akár realista, komikus, vagy épp a tragédia módszerével. Csaplár Vilmos szórakoztató könyve egy megoldás közülük.





További könyv: