napi online kultúra és tudomány

KÖNYV
Budapest arca
John Lukacs: Budapest 1900 – Kétnyelvű kiadás
2004, Európa Könyvkiadó


Tudom, hogy ez kissé pesszimista megközelítés, de az embernek néha már tényleg az az érzése, hogy a hazai témákban – legyen az az európai csapatba való becserélésünk, vagy akár örömlányaink türelmetlenségi zónája – nincs tiszta hang, mert ahogy a szó becsapódik erre a lápos magyar ugarra, a sűrűn felkavarodó iszap azonnal belepi, és örökre magába szívja.

John Lukacs, a Budapesten született, de Amerikában élő történészprofesszor könyvének legnagyobb erénye, hogy a XIX. század végi, XX. század eleji Budapestről tényekkel mesél. Könyve, saját bevallása szerint azonban a mű "nem várostörténet, hanem történelmi arckép a városról egy bizonyos időszakban."

Az először 1991-ben megjelent Budapest 1900 újra kiadott, kétnyelvű (magyar-angol) változata a témához illő bánásmódot kapta az Európa Kiadótól. A középen vaskos fotómelléklettel kettéosztott kötet igazi békebeli hangulatot áraszt. A kemény borítót elöől-hátul korabeli fényképek fedik. A borító belső oldalán a kor nagyjainak arcképcsarnoka található, számmal ellátva, így a Lukacs által említett személyiségeket szinte sétálni látjuk Budapest utcáin. Az utcákkal a fotómellékletben ismerkedhetünk, ami külön élvezet egy tősgyökeres budapesti számára.

A hét fejezetre osztott könyv tehát – mint Lukacs mondja – arckép, – mint én mondom – arckép ráncokkal, szépségpöttyökkel, herpesszel. Egy fénykorát élő város pontos és érzékletes ecsetvonásokkal rögzített arcképe, a történelem ráncaival, az új keletű, pimasz szépségpöttyökkel és egy észrevétlenül, lassan növekvő herpesszel, amely pár év múlva majd, tudjuk, elcsúnyítja Budapest arcát.

A korabeli sajtót idéző iniciáléval indított fejezetek sorrendben a következők:

1. Színek, szavak, hangok, 2. A város, 3. Az emberek, 4. Politika és hatalom, 5. Az 1900-as nemzedék, 6. A bajok csírái, 7. Azóta. A fejezetek azonban nem válnak, nem is válhatnak el szigorúan egymástól. A körülbelül harmincoldalas részekben Lukacs a lehető legalaposabban járja körül kijelölt témáit, de úgy, hogy a fejezetek állandó fedésben maradnak egymással. Ettől pedig Budapest képe izgalmasan és élőn tárul fel az olvasó előtt.

Az időutazás és barangolás élményét tovább erősíti John Lukacs lebilincselő stílusa (fordította: Mészáros Klára). A sok helyütt emlegetett száraz számadatokat a történész érdekes következtetésekkel, vagy meglepő magyarázatokkal köti mondandójához. Így tudjuk meg például, hogy a fellendülőben lévő cukorgyártás milyen hatással volt a szegényebb néprétegre, melynek képviselői – azon belül is különösképpen a kocsisok és lámpagyújtogatók – előszeretettel fogyasztották az iparág nagymennyiségű és olcsó melléktermékét, azaz a rumot.

A tények persze önmagukban nem alkalmasak a hangulatfestésre, ami pedig egy város krónikájában nélkülözhetetlen. John Lukacs viszont olyan költőiséggel beszél az 1900-as évek Budapestjéről, utcáiról, polgárairól, hétköznapjairól, hogy a szánkban érezzük a friss dobostorta ízét, orrunkban a barackosok és a fehér akácok illatát, homlokunkat enyhén szorítja a középosztályra oly jellemző keménykalap, keblünket pedig valami különös, rég vagy tán eddig soha nem érzett büszkeség feszíti.

Budapest ugyanis ekkor – mint megtudjuk – minden tekintetben Európa legnagyobb fővárosaival vetekedett. Ízei egyediek, építészete különc, tájai és éghajlata minden igényt kielégítők voltak, művészete üstökösként tűnt fel az európai köztudatban, a szabadságot jelképező Országház pedig a kontinens legnagyobbjának számított.

A képet a Lukacs által jól szerkesztett lábjegyzetek teszik teljessé. Ezek a legtöbb esetben érdekes kiegészítések, a szaftos pletykáktól a külföldi publicisták és híres személyiségek városra és polgáraira tett megjegyzéseiig. Az anyag így lesz igazán gazdag és sokrétegű.

Az ember – főleg, ha budapesti – olvasás közben gyakran csap fejéhez és kiált fel: nahát, ezt nem is tudtam! Hogy 1841-ig Budapesten angol mintára baloldalon közlekedtek?! És hogy nálunk volt legszigorúbb az építészeti szabvány egész Európában?! Bizony, változnak az idők. És ezt a változást, ezt a társadalmi, kulturális, politikai, gondolkodásbeli átformálódást ilyen közelről szemlélni, mint nagyítóval az egyre vékonyodó szalmaszálon menetelő hangyát – egyszerre kellemesen bizsergető és hátborzongató érzés. Mert most 2004 van. Barabás Dániel... Kontextus... Budapest.


John Lukacs: Budapest 1900 – Kétnyelvű kiadás
Európa Könyvkiadó – Budapest, 2004
231 oldal magyar szöveg + 32 oldal fotómelléklet + 236 oldal angol szöveg
4200 forint

Kapcsolódó link:
Az Európa Könyvkiadó honlapja




Korábbi könyvkritikák: