napi online kultúra és tudomány

KÖNYV
Bestseller?
Lévai Balázs: Bestseller
Európa Kiadó, Budapest, 2004.


Jól emlékszem az első alkalomra, mikor egy könyv elolvasása után heves vágy támadt bennem, hogy azon nyomban elutazzak a szerzőhöz, hogy feltegyem neki a kérdéseimet, hogy megkérjem, meséljen még – egyáltalán: ne érjen véget a regény! És irigység fogott el, amikor az első Bestsellert láttam a televízióban: hát neki sikerült! Lévai Balázs megvalósította sokak valóra nem válthatónak gondolt álmát: útra kelt és kérdezett. Azt hiszem, nem voltam egyedül ezzel az érzéssel, és azzal sem, hogy e sárga irigység helyébe nagyon hamar tiszta lelkesültség lépett. A fanatikus olvasó nagyon tud örülni egy ilyen műsornak, mert hiába minden ellenkező törekvés: nemcsak a szöveg létezik, igenis kíváncsiak vagyunk az íróra is.

Lévai Balázs elkészítette az interjúkat, mindet láthattuk a közszolgálati adón, s a manapság elburjánzott "írjunk könyvet!" - divatnak megfelelően az idei Ünnepi Könyvhétre megjelentette a Bestseller-könyvet, mely a meglehetősen rövid bevezetőkön és a beszélgetéseken kívül a litera.hu-n megjelent személyes útinaplóit is tartalmazza(és az Esterházy írta Bevezetőről se feledkezzünk meg!). Azoknak is szól tehát, akik láttak minden adást, de azoknak is, akik egyet sem. A vicces borító könnyed nyári szórakozást ígér: a formatervezett fotelben elhelyezkedő és vidáman lapozgató Lévai-karikatúra olvasásra hív. A lelkesedés nem csökken: volt pár műsor, ami kimaradt, az útinaplók is érdekesnek ígérkeznek, a szerzők dedikációi pedig külön csemegének számítanak.

Nem érdemes azonban egyvégtében elolvasni a könyvet – mint mondjuk egy regényt –, mert a szerkezet szükségszerű monotóniájától az olvasó nyűgössé válik. Ha pedig nyűgös, nagyon sok hibát fedez fel, amelyek nem tűnnek annak, ha az embernek olykor-olykor szemezgetni támad kedve, s bele-beleolvas egy-egy portréba.

Nem azzal van a gond, amit keserűnek ható, világhíres kollégáira (érthetetlen módon!) csöppet irigykedő Esterházy a bevezetőjében megjegyzett: ezektől az íróktól már mindent, de mindent megkérdeztek már. Inkább azzal, hogy Lévai a tizenkét szerzőhöz szinte ugyanazokat a kérdéseket intézte. Ezt ő maga is jól látta, és saját bevezetőjében mentegetőzik is miatta. Azzal érvel, hogy érdekes, tanulságos látni, hogy ezekre ki mit válaszol. (Ki mit tud.) Vagyis ez is egy lehetőség arra, hogy az írósztárokat összehasonlíthassuk. De vajon miért kéne őket összemérni? Az olvasói nyűgösködés legfőbb oka a kérdések monotóniája, mely a havi rendszerességgel jelentkező adásokban nem szúrt szemet, s ha fel is tűnt, egyáltalán nem volt zavaró a lelkes néző számára. Sőt, azt gondolhatta, hogy ő bizony meg sem mert volna mukkanni, ha épp kedvenc szerzőjével hozza imígyen össze a sors.

A rövidke bevezetők után, melyek megpróbálják eligazítani az olvasót, ha esetleg tétovázna, hová is helyezze az épp soron következő alkotót, az első kérdés mindig a pályakezdésre vonatkozik. A további kérdések is mind olyanok, amelyet minden olvasó feltenne: "Milyen gyorsan halad az írással? Hogyan telik egy napja? Figyelembe veszi-e az olvasói elvárásokat? Megváltoztatta-e az életét a siker? Hogyan bukkant a regény témájára? Kinek mutatja meg legelőször a kéziratot? Mi jelenti a legnagyobb örömet az írásban?" Mind-mind olyan kérdés, amelyekre a válasz mindenkit érdekelhet: magát az alkotót nem vagy csak alig ismerőt, az írónak készülőt és a rajongót. Éppen ezt a célt szolgálják maguk a beszélgetések: felkelteni bárki érdeklődését. A végeredmény természetesen az interjúalanyokon is múlik, tőlük is függ, hogy sikerül-e egyedivé formálni a beszélgetést. A legtöbb esetben mégiscsak sikerül hozzájuk közelebb kerülni. A későn induló Saramagótól megtudjuk, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma című regény körül támadt botrány miatt kényszerült elhagyni hazáját, Portugáliát, Helen Fielding elárulja a híres Bridget Jones-ikék leves valódi történetét, Updike-ról kiderül, hogy képregény-rajzolónak készült, s hogy Llosa, a világpolgár, csakúgy, mint a popsztárok, turnézni jár könyveivel. Megtudjuk, hogy Harold Pinter sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy gyakran játszik saját darabjaiban színészként, s Paul Auster megállja helyét filmrendezőként is. Kiderül, hogy Orhan Pamukot, a török nemzeti intézményt hazájában egyesek árulónak kiáltották ki, hogy Ljudmila Ulickaja biológusként indult, írói karrierjét a szamizdat mozgalomnak „köszönheti”, s hogy Martin Walser, a lázadó, nem szereti a kritikusokat. Ezek az apróságok kis színesekként árnyalják a képet az egyes szerzőkről, akik többnyire komolyan vallanak saját művészetükről. Az egymás után olvasott interjúk azonban összefolynak és az írói arcképek egyetlen masszává olvadnak.

A portrék után azonban Lévai Balázs neten megjelent személyes élményeket, benyomásokat rögzítő útinaplói olvashatóak. Az írásokban nyomon követhető a kis magyar stáb minden megpróbáltatása, szinte (pikareszk) regénnyé áll össze a világirodalmi utazás, melynek hőse a magát csöppnyi iróniával szemlélő riporter és az írók, akikről kiderül, hogy mégiscsak hús-vér emberek. A szövegeken érezhető az internetes blog műfaj minden negatív és pozitív vonása: frissessége, de odavetettsége is. Mégis, az olvasó úgy érzi, ezek kis szerkesztés, átírás után önmagukban, önálló kötetként is megállták volna a helyüket, s az interjúk akár maradhattak volna a celluloidon.

A kötetnek persze egyéb értékei is vannak: a portrék után olvashatók dedikációk is, hiszen (szintén Esterházy szavaival) Lévai Balázs valóban a magyar olvasót képviselte (jó kis reklám ez nekünk!), s dedikáltatott is nekünk. Ezek közül a legszellemesebb Michael Cunningham és Orhan Pamuk illusztrációja – már csak ezért is érdemes kézbe venni a Bestseller-könyvet. A bevezetők részeként pedig ott áll az adott szerző magyarul megjelent köteteinek listája.

Ám nem volnék igazságos, ha azt állítanám, hogy a kötet nem érte el a célját. Mert igenis közelebb hozta az olvasókhoz azokat a kortárs írókat, akiket eddig nem, vagy csak alig ismertek, nevük nem cseng immár üresen, műveiket keresni fogjuk a könyvespolcokon, és jobban megismertük azokat, akiknek könyveit már eddig is szívesen forgattuk.

Takács Nóra



Kapcsolódó link
Az Európa Könyvkiadó honlapja
A Bestseller az MTV oldalán
Kelen Károly interjúja a Népszabadságban
Helyszíni szemle a literán: a Bestseller kötet bemutatója a Merlin színházban


Moszkvai útinapló Ljudmila Ulickajával
Pireneusi útinapló Paolo Coelhóval
Római útinapló Alessandro Bariccóval
Bodeni-tavi útinapló Martin Walserrel




Korábbi könyvkritikák: