napi online kultúra és tudomány

KÖNYV
Az ember végső soron jó
Sébastien Japrisot: Hosszú jegyesség (fordította: Till Katalin)
Konkrét Könyvek Kiadó, 2004.


Bátorság, hűség, méltóság, ellenállóképesség, tetterő, kiismerhetőség, értékmegtartás, önbecsülés, állhatatosság, közösségvállalás, józanság, megfontoltság, edzettség, romlatlanság, önuralom, tehervállalás: ez Mathilde. Sebastien Japrisot könyvének főhősével újjászületett a jó. A lélektani realizmus -az ember törvényszerű gyengeségének ábrázolása- ennél a nőalaknál meghátrál. Mathilde, mint egy igazi régivágású naiva, a gyermeki tisztaságot hordozza, amellyel fölémagasodik az átlagosan lesújtó emberi minőségnek, de: már nem sápadt és törékeny vesztes. Figyeld meg, kedves olvasó, a fenti felsorolásból, hogy milyen remekül korszerűsítette a figurát a francia író. Olyan, mint egy kis tank, amellyel mindent és mindenkit meghátrálásra késztet. Mármint a tolókocsijával, ugyanis onnan intézi egyszemélyes háborúját. Nincs benne megadás, Mathilde egyszerre folytatása Hófehérkének és Jeanne D’Arcnak.

Japrisot-t olvasva világosodom meg, mitől is fosztotta meg Freud az európai kultúrát hosszú időre: attól a méltóságtól és erőtől, ami ebben a nőben van, meg egy névtelen, csak ’Amaznak’ hívott szereplőben. Ők ugyanis olyanok, mint akikben problémátlanul megvan a kanti kategorikus imperatívusz, a belső erkölcsi parancs. Japrisot gondolatmenete tiszta, hiányzik belőle a pátosz. N-nem olyan szituációkban csillogtatja meg hőseinek ösztönös indíttatását a jóra, ahol mondjuk a tett tisztaságának csak esztétikai szerepe lenne, hanem ahol zsigeri, elemi válaszokra vannak kényszerítve. Az arányokat sem téveszti el, mert pontosan beszél az első világháborúról: látjuk a lélekromboló és viszolyogtató emberi mélyrepüléseket, a lepusztult, kopár lelkeket. De: Jarpisot végül oda adja le a szavazatát, ahová Esterházy, a nagy hazai reménykedőnk, hogy az ember „végső soron jó”. Az eredeti kontextusban ez arra az esetre vonatkozik, hogy ha az örök emberi igények teljesülnek, azaz a békére. –Japrrpisot pedig nemcsak háborúban, de a legiszonyúbb helyzetben mutatja meg ugyanezt. ’Amaz’, az egyszerű parasztból lett katona átlőtt kézzel, fagyos-véres ruhában, nem emberi méretű pusztítás közepette, a két frontvonal közé kilökve, a senkiföldjéről szedi fel a ’Búzavirágszeműt’, Mathilde vőlegényét, és a vállára véve viszi el a harcmezőről - ugyanazzal a magától értetődő mozdulattal, ahogy valaha a kék szemű fiú is vállára vette a járni képtelen Mathilde-ot.

A regény tulajdonképpen annak az egy napnak a kinyomozására épül, amelyet öt halálraítélt töltött el a francia és a német frontvonal között. Mathilde nem a gyilkos után nyomoz – hisz itt mindenki az, háborúban vagyunk - hanem egy irreális remény, egy csoda után.:Vajon túlélhető-e ’Búzavirágszeműnek’, a vőlegényének a hóban fekvés másfél napig, ha két oldalról lőnek, ha túljutott már az emberi tűrőképesség legvégső határán, ha régen elvesztette a kapcsolatát a való világgal, ha csak összefüggéstelen emlékfoszlányokba kapaszkodva vonszolja magát előre egy olyan terepen, amelyen már semmi másba nem tud kapaszkodni, mert csak egyetlen dolog a biztos, a halál.

Hát kérem, a fenti kérdésre csak egy válasz születhet. Jeunet, aki ebből a regényből forgat filmet kedvencükkel, Audry Tautouval, nem a pusztítást értelmetlenségét kongatja, hanem megint egy csodát mutat majd nekünk, ami az ő és Japrisot hite szerint: minden emberben meglévő képesség.

Helmeczi Hédi


Kapcsolódó linkek:
A kiadó oldala
A NOL írása a regényről
A szerző életrajza franciául




Korábbi könyvkritikák:

Darvasi László: Trapiti és a borzasztó nyúl
Székely András: Szántó Piroska
Závada Pál: A fényképész utókora
Térey János: A Nibelung-lakópark
Henning Mankell: A férfi, aki mosolygott
Horváth Viktor: Át avagy New York-variációk
Slawomir Mrozek: Hazatérésem naplója
Végel László: Parainézis
Lévai Balázs: Bestseller
Günter Grass: Ráklépésben
XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál
Teslár Ákos: Ezeket kidobtam
John Lukacs: Budapest 1900
Johannes szívderítő temetése, Abszolút semmi köze a szexhez
Láng Zsolt: A szomszéd nő
Ingmar Bergman: Sarabande
Nádas Péter: Der einige Tod (Saját halál)
Háy János: Kotródom el
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Nick Hornby: Beszélgetés az angyallal
Cserna-Szabó András: Fél hét
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf; könyv+CD-ROM
Peer Krisztián: Hoztam valakit magammal
Nagy Gergely: Adjatok egy pontot
Pina piedesztálon
Váncsa István: Hírvilág
Milan Kundera: Nemtudás
Jake Smiles: 1 link
Kukorelly Endre: Kicsit majd kevesebbet járkálok
Ószabó Attila - Vajda Éva: Tényfeltúrás
Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János
Oravecz Imre: Héj
Viktor Pelevin: Omon Ré
Bujdosó Alpár: Avantgárd (és) irodalomelmélet
Richard Aczel: Hogyan írjunk esszét?
Biczó Gábor: A tragédia délelőttje
Müllner András: Kőrösi Csoma Sándor
Végel László: Exterritórium
Németh G. Béla: Hét folyóirat 1945-1950.
Martinovics Tibor: Időállandó
Gombrowicz napló
Szerbhorváth Symposion
Szilasi: A selyemgubó és a "bonczoló kés"