napi online kultúra és tudomány

KÖNYV
Tükörképregény
Paul Auster: Tükörváros
(Míves Céh Kiadó, 2006.)


Paul Auster New York-trilógiájának első regényét, az Üvegvárost öntötte képregény formába Paul Karasik és David Mazzucchelli. A Míves Céh kiadásában most Magyarországon is megjelenő Tükörváros eredetileg az 1994-ben, Art Spiegelman által kezdeményezett Neon Lit sorozat indító darabja volt.

Auster 1985-ben megjelent regénye az alteregók és az alteregók alteregóinak szövevényes, New York-i busójárását szemléli, ugyanakkor két egymás felé fordított tükör hatásával bír. Az ezek között álló szerző és tükörképeinek végtelen másolatai hasonlóak, mégis az egyén más-más érzéseiről árulkodnak, vagy éppen egymással beszélgetnek. Ezek a személyek lépnek ki a tükrök síkjaiból, néha egymásba bújnak, máskor osztódnak, kergetőznek, hullámzanak a városi utcák medreiben. Auster odáig megy saját szemlélésében, feltárásában, hogy magát is a történetbe illeszti, majd saját lakásába invitálja önnön mását, története fő karakterét, Daniel Quinn-t.

Quinn hajdan volt költő, műfordító, mára detektívregények zugírójává lett. Krimijei elég pénzt hoznak, hogy fél év munka és fél év semmittevés pepitájába ágyazza életét. Az inaktív időszakok jobbára sétálással, a New York-i utcák folyamatos koptatásával telnek, mígnem egy téves telefonhívás alkalmi magándetektívvé teszi. Quinn saját regényei főhősének, Max Worknek problémakezelési stratégiáit, belső személyiségjegyeit magára húzva lát neki a munkának. A játékként, unaloműzőként induló nyomozás azonban rögeszmés boszorkányüldözéssé válik, a meghasonlás és a kilátástalanság egyre hízó árnyékában. Quinn az Isteni nyelv, a Paradicsomban született nyelvi teljesség utáni hajszába csöppen. Nem létező történelmi személyiségek, és a keresés folyamata során józanságukat vesztett karakterek közt szép lassan gyalulja le magáról a mindennapi élet során kialakult személyiségjegyeket. Végül csak a forgács marad.

Az Art Spiegelmannál tanult Paul Karasik és a Batman mítoszt Frank Millerrel vállvetve újragyúró David Mazzucchelli fekete-fehér képregény-adaptációja már önmagában is izgalmas összekacsintás az auster-i koncepcióval. Egy újabb tükörkép születik, méghozzá a könyv sajátja, fejére fordítva ezzel az asztalt, ahová Auster letette összekevert, alteregóiból szerkesztett, kibogozhatatlannak tűnő kirakós játékát. A könyvhöz hű feldolgozás stabilitását a fekete és a fehér közti kontraszt, valamint a laponkénti háromszor hármas képkocka-beosztás adja. Ezen túl, illetve ezeken a kereteken belül azonban folyamatosan halad előre a főhős széthullása, az önértelmezés és az önelemzés kísérletei mentén. A vastag, erőteljes kontúrok, az egyszerű vonalvezetés adja meg a képi világ alaphangulatát, noirba oltott mesejáték-ízt kölcsönözve a történéseknek.

A kötött képrendszert fantáziadúsan manipuláló szerzőpáros néha kilép a saját maga által meghatározott formai kötöttségekből, de egészen a könyv utolsó néhány oldaláig fenntartják a geometriai szabályszerűségeket, míg a főhős evilági létezésének szövete bomlásnak indul. Ezzel párhuzamosan esik ripityára a képi szerkezet is, előbb csak meginognak helyükön az ábrák, később már - rendszerezettségük elvesztésén túl - egymásra hullnak, kitakarnak egymásból, aztán elkezdenek „lezuhanni” a lapokról. A lassú ritmusban, kiszámítható rendben érkező képek tökéletes ellenpontjai a katarzis oldalainak. A rajzok egészen apró mozdulatsorokra, pszichedelikus átalakulásokra, a nyomozó gondolatait vázlatosan leképző agyömlésekre is koncentrálnak, alapvetően azonban a városi élet higgadt jeleneteit mutatják. A megjelenő helyszínek nyugodt egykedvűsége és levegőssége teret enged Quinn-nek.

A korábban már megjelent könyv magyar eredetijét felhasználva Polyák Béla fordította a képregény dobozait és buborékjait kitöltő mondatokat. A betűalkotási mód általában követi a képregényekben megszokott, szabadkezes stílusformát. Az elvontabb helyzetekben megjelenő szövegformák, mint a lassú, nyújtott, zavart beszédstílust ábrázoló amorf karaktereken sokszor túlságosan is érezhető a szövegszerkesztő szoftverek sablonja, emiatt helyenként szerkesztett hatást keltenek az egyébként épp szétfolyást, bizonytalanságot sejtetni szándékozó sorok.

Karasik forgatókönyve és Mazzucchelli rajzai nem értelmezik újra Auster könyvét. Az eredeti idomok nem torzulnak, az egyes vizuális intermezzókban viszont szabadjára engedik képzeletüket, és a képi ábrázolásmód elvont elemeivel ötvözik az alapmű sorok közötti világát. A képregény a rajzolók Auster-ösztönözte kirándulása a város és a városi elmék tükörerdejében.

Somogyi Péter

Az illusztrációk a Míves Céh Kiadó honlapjáról származnak!

Kapcsolódó linkek:
A Míves Céh Kiadó oldala
Az Európa Kiadó oldala



Korábbi könyvkritikák:

Könyvek és kerekasztalok a Harag György Emléknapokon
Nádas Péter: Párhuzamos történetek
Díszlet-Jelmez - Magyar szcenográfia 1995-2005
Képes magyar zenetörténet
Dino Buzzati: Szerelem utolsó látásra
Eckhard Roelcke: Találkozások Ligeti Györggyel
Garaczi László: Gyarmati nő
John Updike: Falvak
A magyar zeneszerzés mesterei - Szőllősy András
Brigitte Hamann: Winifred Wagner avagy Hitler és Bayreuth
Milan Kundera: A függöny
Viktor Pelevin: Számok
John Lukacs: Egy nagy korszak végén
A szépség története
Katherine Mansfield: Elbeszélések
Winston Churchill: Az angol ajkú népek története
Petra Hůlová: Homályos üvegen át
Richard Pollack: Az igazi Bruno Bettelheim
Andrzej Stasiuk: Dukla
Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota
Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
Sébastien Japrisot: Hosszú jegyesség
Darvasi László: Trapiti és a borzasztó nyúl
Székely András: Szántó Piroska
Závada Pál: A fényképész utókora
Térey János: A Nibelung-lakópark
Henning Mankell: A férfi, aki mosolygott
Horváth Viktor: Át avagy New York-variációk
Slawomir Mrozek: Hazatérésem naplója
Végel László: Parainézis
Lévai Balázs: Bestseller
Günter Grass: Ráklépésben
XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál
Teslár Ákos: Ezeket kidobtam
John Lukacs: Budapest 1900
Johannes szívderítő temetése, Abszolút semmi köze a szexhez
Láng Zsolt: A szomszéd nő
Ingmar Bergman: Sarabande
Nádas Péter: Der einige Tod (Saját halál)
Háy János: Kotródom el
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Nick Hornby: Beszélgetés az angyallal
Cserna-Szabó András: Fél hét
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf; könyv+CD-ROM
Peer Krisztián: Hoztam valakit magammal
Nagy Gergely: Adjatok egy pontot
Pina piedesztálon
Váncsa István: Hírvilág
Milan Kundera: Nemtudás
Jake Smiles: 1 link
Kukorelly Endre: Kicsit majd kevesebbet járkálok
Ószabó Attila - Vajda Éva: Tényfeltúrás
Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János
Oravecz Imre: Héj
Viktor Pelevin: Omon Ré
Bujdosó Alpár: Avantgárd (és) irodalomelmélet
Richard Aczel: Hogyan írjunk esszét?
Biczó Gábor: A tragédia délelőttje
Müllner András: Kőrösi Csoma Sándor
Végel László: Exterritórium
Németh G. Béla: Hét folyóirat 1945-1950.
Martinovics Tibor: Időállandó
Gombrowicz napló
Szerbhorváth Symposion
Szilasi: A selyemgubó és a "bonczoló kés"