napi online kultúra és tudomány

KÖNYV
Krimi Szent Gellérttel
Bánki Éva: Aranyhímzés
(Magvető, 2005.)


De jó lenne korai provanszál trubadúrköltészettel foglalkozni, trubadúrokkal kelni, trubadúrokkal feküdni… Bánki Éva ezt teszi, ahogy életrajzát nézem, a középkori évszázadoknak tanulmányozója. Jól választott, jópár írói pálya kezdődött már így. Elég, ha csak J. R. R. Tolkient említem, de nem állok meg itt, Szerb Antallal és Umberto Eco-val folytatom, akik szintén elbűvölt filoszként süppedtek bele regényeikben a középkorba. Idecsapom még Dan Brown keresztény-bestsellerét, hogy bizonyítsam, az írónő a legtrendibb dolgot választotta, amikor felszabadultan elkezdett fantáziálni a kereszténység korai évszázadairól.

Igen, az örömhírem az, hogy Bánki Éva a Szerb Antal-féle bölcsészregényt és az Eco-féle középkor-krimit folytatja. Olyan jól tájékozott, hogy a Discoverynek külön műsorban kellene szétválasztania az író képzeletének kreatúráit a valós, levéltárilag ellenőrizhető tényektől, és olyan élvezetes, mint egy Agatha Christie. Főszereplője pedig - bölcsészkrimik jó adottságaként - olyan, mint egy szuggesztív professzor. Bölcs, de hangsúlyozottan nemcsak könyvek által lett azzá. Ez a bölcsesség inkább esszenciálissá összesűrűsödött élettapasztalatot jelent, amely egy egész életen át lett gyűjtögetve és rendszerezve. Külön az illatok, külön az emberi gesztusok, külön a fiatalok érvényesülési technikái, és külön-külön a mindenhonnan származó szavak.

Sebe, más néven Anasztáz püspök ma nyelvész-professzor lenne, ugyanakkor az önmaga (és a szerző) által gondosan sokoldalúvá csiszolt, kicsit bátortalan, mindent inkább csak kívülről figyelő személyisége – ilyenekből lesznek a zseniális megfigyelők - úgy működik, mint egy adu ász. Jó detektív, aki az igazi Gellért után nyomoz, térítő pap, aki beszámol az államalapítás utáni évszázadról, tanár, aki figyelni és másféleképpen gondolkodni tanítja a nála fiatalabbakat. Akire nyugodtan rábízhatjuk magunkat, mert tévedhetetlenül vág rendet az információk között, miközben folyton szórja is azokat. Egy számunkra semmitmondó világban - a Gellért-legenda készültének idejében - az ő tekintetétől válik minden izgalmasan újjá, mássá, jelentéssel telítetté. Elsősorban is: Gellért. Szent Gellért ugyanis borzongatóan titokzatos és vonzó ember. Ilyen mondat például csak ettől a regénytől kezdve létezik. Sebe/Anasztáznak a regényben ugyanis három velencei kivándorlóról szóló szóbeli hagyományt kell összeegyeztetnie saját teljesen eltérő élményeivel, ami nem sikerül. Mondok egy másik, csak mostantól létező mondatot: ez az egy emberöltővel államalapítás után fennálló kettős identitású (pogány-keresztény) Magyarország - ahonnan az idős püspök jön - rejtélyes és meglepő birodalom. Furcsa a polgári oldal által misztifikált, emblematikussá tett államalapítás korának ilyetén való emlegetése, háttérben az agyonhasznált Istvánnal és a kopott-fakó árpádházi szentekkel.

Szokás külön tárgyalni a női irodalmat a férfiakétól, nőies sajátosságokat felfedezni benne, hátha bebizonyítható, hogy egy új hang és egy új hagyomány keletkezett. Én is szeretném ezt hinni, ezért boldogan fedezem fel Bánki Éva könyvében a szerző, és a borítót tervező Pintér József által felerősített, óveretű női szerepet felidéző motívumokat. Arany színű mozaik, finom csipke van a borítón, a címben finom hímzés: ezekkel a szövegben is egyfolytában ismétlődő motívumokkal a szerzőnő saját elbeszélésmódjára, saját történetének szerveződésére is utal. Arra, hogy az unikális, nehezen megszerzett információkkal és gondosan kimunkált megfigyelésekkel díszített szabómagdás, mert klasszikus mondatokból hogyan készül ez az úri, míves, drága holmi, ez a mondatöltésről mondatöltésre cifrázódó, bonyolult, nehéz, cirkalmas, kacskaringósan túldíszített szövet. Ami végeredményként egy igazi mestermunka, oltárra vagy ünnepi asztalra szánva.

Hozzá kell tennem azoknak, akik talán utálták a történelmet és egyáltalán, a tankönyvízű szövegeket: ez nem az.

Helmeczi Hédi


Kapcsolódó linkek:
A kiadó oldala
Életrajz és publikációk az ELTE oldalán
Részlet a regényből a Litera.hu-n



Korábbi könyvkritikák:

Paul Auster: Tükörváros (képregény-változat)
Könyvek és kerekasztalok a Harag György Emléknapokon
Nádas Péter: Párhuzamos történetek
Díszlet-Jelmez - Magyar szcenográfia 1995-2005
Képes magyar zenetörténet
Dino Buzzati: Szerelem utolsó látásra
Eckhard Roelcke: Találkozások Ligeti Györggyel
Garaczi László: Gyarmati nő
John Updike: Falvak
A magyar zeneszerzés mesterei - Szőllősy András
Brigitte Hamann: Winifred Wagner avagy Hitler és Bayreuth
Milan Kundera: A függöny
Viktor Pelevin: Számok
John Lukacs: Egy nagy korszak végén
A szépség története
Katherine Mansfield: Elbeszélések
Winston Churchill: Az angol ajkú népek története
Petra Hůlová: Homályos üvegen át
Richard Pollack: Az igazi Bruno Bettelheim
Andrzej Stasiuk: Dukla
Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota
Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
Sébastien Japrisot: Hosszú jegyesség
Darvasi László: Trapiti és a borzasztó nyúl
Székely András: Szántó Piroska
Závada Pál: A fényképész utókora
Térey János: A Nibelung-lakópark
Henning Mankell: A férfi, aki mosolygott
Horváth Viktor: Át avagy New York-variációk
Slawomir Mrozek: Hazatérésem naplója
Végel László: Parainézis
Lévai Balázs: Bestseller
Günter Grass: Ráklépésben
XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál
Teslár Ákos: Ezeket kidobtam
John Lukacs: Budapest 1900
Johannes szívderítő temetése, Abszolút semmi köze a szexhez
Láng Zsolt: A szomszéd nő
Ingmar Bergman: Sarabande
Nádas Péter: Der einige Tod (Saját halál)
Háy János: Kotródom el
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Nick Hornby: Beszélgetés az angyallal
Cserna-Szabó András: Fél hét
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf; könyv+CD-ROM
Peer Krisztián: Hoztam valakit magammal
Nagy Gergely: Adjatok egy pontot
Pina piedesztálon
Váncsa István: Hírvilág
Milan Kundera: Nemtudás
Jake Smiles: 1 link
Kukorelly Endre: Kicsit majd kevesebbet járkálok
Ószabó Attila - Vajda Éva: Tényfeltúrás
Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János
Oravecz Imre: Héj
Viktor Pelevin: Omon Ré
Bujdosó Alpár: Avantgárd (és) irodalomelmélet
Richard Aczel: Hogyan írjunk esszét?
Biczó Gábor: A tragédia délelőttje
Müllner András: Kőrösi Csoma Sándor
Végel László: Exterritórium
Németh G. Béla: Hét folyóirat 1945-1950.
Martinovics Tibor: Időállandó
Gombrowicz napló
Szerbhorváth Symposion
Szilasi: A selyemgubó és a "bonczoló kés"