napi online kultúra és tudomány

MÉDIA
Sajtszag és szekfűillat
Nőnap a magyar nyomtatott sajtóban


Divatosan európai téma manapság az esélyegyenlőség: beszél erről boldog-boldogtalan. Sikk lett egyenlíteni az esélyeket – elsősorban verbálisan. Ez persze még mindig jobb, mintha az utcai csikk-elszórás jönne divatba. Talán a sok beszéd aljának egyszer látványos eredménye is lesz. Egyelőre egyik kampány a másikat éri, petárdaként pukkannak a hangzatos szlogenek, és egészen olyan, mintha történne is valami.

Az idei nőnap alkalmából két országos napilap (Népszava, Népszabadság), a TV2 és a Magyar Rádió egyes adásai csatlakoztak az UNESCO három éve működő "WOMEN MAKE THE NEWS" programjához, melynek célja, hogy legalább egyetlen munkanapon kizárólag nők szerkesszék a híreket, és a nők problémái kerüljenek előtérbe. Harcosan szüfrazsettes megoldás, mellyel látványosan lehet demonstrálni a nők iránti elkötelezettséget.

Látványosan nem csatlakozott az akcióhoz a Magyar Nemzet, mely az egész Nemzetközi Nőnapot egy rosszmájú publicisztikával intézte el: "Én bármikor boldogan viszek virágot a kedvesemnek, de március nyolcadikán nem. Nekem – nekünk – ne a kommunizmus bajnokai szabják meg, mikor kell ünnepelnünk hitvesünket, barátnőinket. Majd mi eldöntjük." És a lap politizál tovább rendületlenül – ahogy a szimpatikus újságárus megjegyezte, amikor a nőnapi lapgyűjtésben segédkezett.

A nőnap alkalmából Leányfalu címmel indított új rovatot a Magyar Hírlap – együttműködve a Magyar Narancs Tűsarok mellékletével. Mindkettőt Szilágyi Szilvia (sisso) szerkeszti. A március 8-i rovatkezdés a csendes, ám jóindulatú közhelyek mentén zajlott. Szerepelnek az oldalon nő-tárgyú rövid hírek, információk, egy interjú az első magyar közforgalmi pilótanővel, Czigány Ildikóval, és sisso vitaindítónak szánt, harcosan nőpárti cikke. A nőnap vajon mi? című írás egyből nőkommandóval és Lüzisztrátéval dobbant, majd vehemensen agitál a nők bántalmazása ellen. Minden férfiolvasó potenciális erőszaktevőnek, aljas, sunyi agresszornak érezheti magát. Úgy tűnik, hogy mostanság ez a nőpolitika legégetőbb gondja. Mindenesetre erről esik a legtöbb szó, köszönhetően a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) figyelemfelkeltő akcióinak. Nem szeretném szőnyeg alá söpörni, bagatellizálni a kérdést, csak annyit jegyeznék meg, hogy mindig érdemes az igazságot több oldalról szemügyre venni. Még egy rövidke cikk esetén is.

A Népszava címoldalon hozza az UNESCO-program lógóját, és sorolja női tárgyú cikkeit. Mégis van valami kínos mozgalmi mellékíze a tálalásnak. Mindjárt a vezércikk a Fidesz és az MSZP nőpolitikusainak jó viszonyáról tudósít, majd a harmadik oldal kis keretes írásából egyértelművé válik, hogy "az MSZP példát mutat más pártoknak a nők kérdésében". Idézik Kovács László pártelnököt, aki szerint "Sokat tettünk a nők helyzetéért, de nem eleget". Az ötödik oldalon pedig Bihari András beszámolója mozgalmárkodik a "nők az agráriumban" témában. Egy gyöngyszemet idéznék a cikkből: "Pásztohy András, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnöke, az MSZP agrár-vidékfejlesztési ügyvivője érdekes amerikai tapasztalatairól számolt be lapunknak. Elmondta, hogy az USA-ban beszélt olyan farmerrel, aki a nyári szünetben szívesen foglalkoztatott az aratásnál egyetemista lányokat a kombájnok nyergében, mert szerinte megbízhatóbbak, szorgalmasabbak és pontosabbak, mint a férfiak." Mintha a lapnál még nem érkezett volna el az ezredforduló vagy csak a piros szekfű hiányzik az impresszumból?

Színvonalban a Népszabadság még mindig verhetetlen. Kongatják sokszor a vészharangot, de a magyar piacon nem működik ennél jobb minőségű napilap. A kedves nőnapi vezércikket Bächer Iván követte el - férfiként: "(...) Ők tudnak mindent, de legalábbis sokkal többet, mint azt mi sejtenénk. Ők bocsátanak meg, és persze ők nem bocsátanak meg soha. Ővelük történnek a dolgok, és végül mégis mindig csak ők csinálják. (...) Nekik kellene az országot adni. Minden hatalmat nekik! Csak előbb attól, kinek van, el kellene venni a sípokat. De aztán jöhetnek. Jobban csinálnák. Ők ehhez értenek: csinálni. Ők csinálták ezt a mai lapszámot is, a női munkatársak. (...) De azért ezt itt, ezt az első oldalas anyagot – ezt azért már mégsem bízhatták reájuk." És valóban, még a két belső, harmadik oldali vezér-publicisztikákat is átadták Varró Szilviának és N. Kósa Juditnak. Két, kínosan pontos írás a kiszolgáltatott női helyzetről – kampányíztől mentesen. Majd a lapban beljebb sorjáznak a cikkek különféle érdekes asszonyokról (például a bécsi operabál háziasszonyáról) és a nőket érintő aktuális kérdésekről: iskolázottság, szingli-téma, anyaság, erőszak. Különösen gazdag a kultúra-rovat, az atlétikai beszámoló mellé pedig (ez a sportok királynője!) még a sportoldalra is jutott egy érdekes interjú Kerekes Györgynével, a békéscsabai futballklub elnöknőjével. Jólesően kevesebb politika és több hétköznap szorult a március 8-i Népszabadságba. Nemcsak névleg csatlakoztak, hanem komolyan is vették a nőnapi sajtókampányt.

Sőregi Melinda




Korábbi kritikák: