napi online kultúra és tudomány

MÉDIA
Frei megint nagyot mond
Frei Dosszié a TV2-n


Hosszú hallgatás után újraindult a TV2-n Frei Tamás riportműsora, a Dosszié. Megváltoztatták a nevetségessé vált szlogent is, mely most így hangzik: A széles látókör kötelező. Frei ezúttal előre néz és nem a háta mögé, hátha ettől hitelesebb lesz a műsor. Úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Nem esik szó Frei hitelvesztéséről. Igaz, az a bizonyos ál-interjú még 2001 áprilisában került adásba, és nem ezen a csatornán, hanem az RTL Klubon. Emlékszik még erre egyáltalán valaki? És Juszt válasz-lépésére? Ami nem kevésbé volt tikkasztó. De a magyar média-fronton bármi előadódhat: a fő a nézettség és a balhé. Nem számít, hogy közben a szakma (?) hitele enyészik el.

A felfrissített dosszié is a hitelesség mezében kínálja magát. Az ajánló szerint: "Kitekintés, ezúttal Erdélyre. Erdély - ahol a magyarok többsége még nem járt, mégis mindenkinek megvan a véleménye róla, melyet többnyire az újságokból, televízió műsorokból és a hírekből merítünk." Ez annyit jelent, hogy az igazság egyedüli forrása kizárólag Frei műsora lehet. Erős a vállalás: egy szűk órában teljes képet adni az állítólag ismeretlen Erdélyről. A szándék nemes, de a riporter és stábja nem tudott változtatni jól ismert bombasztikus stílusán. Minden apróságban szenzációt orrontanak, és bulvárt faragnak a legnyomorúságosabb emberi sorsokból.

A Dosszié valójában három portrét kínál. Megismertet a dévai Böjte atyával, egy autószerelőből lett milliomossal (Kurkó János) valamint a hazájába visszaszakadt nemes emberrel (gróf Kálnoky Tibor). Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, aki a szegény gyermekek segítését tekinti élethivatásának. Ha kell, az utcáról is összeszedi az elkallódott életeket. A dévai kolostorban iskola működik, a városban pedig sikerült külföldi támogatásból lakásokat szerezni, ahol önkéntesek, családias körülmények között nevelik az árvákat. Az atya őszinte ember: ellenáll a riporteri fogásoknak. Saját tapasztalatairól beszél, a környező falvakban uralkodó óriási szegénységről. Nagyon érzékletes kép, amint Böjte váróteremnek nevezi Erdélyt, ahol mindenki csak arra vár, hogy tovább mehessen. A kőrösbányai származású magyar miniszterelnök is szóba kerül: az atya a szolidaritást hiányolja, a "visszanézést" a gyökerekre – tettekben és nem politikai szólamokban. Érdekes, hogy az állami tv-csatornán ezzel párhuzamosan éppen Medgyesy Péter ad kedélyes interjút Vitray Tamásnak, melyet a kormányfő így zár: "Jó magyarnak lenni." Erdélyi és kőrösbányai perspektívából nyilván nem ez a helyzet. A szép szavak helyett a konkrét forintok jobban segítenék az ügyet – minden nemzetieskedő pátosz nélkül.

Böjte atya lebilincselő, kedves személye menti valójában a riporter túlzásait. Frei beállítása szerint Erdélyben kizárólag a hatalmas szegénység vagy a hatalmas gazdagság uralkodik. Mutatja a kátyús utakat Fogarason, noha a képek akár Budapesten is készülhettek volna (például a szentendrei úton vagy szüleim kaposvári lakóhelyén). A műsor egyetlen erényét azonban nem szabad elhallgatni: igyekszik eltávolodni a népies, idillikus Erdély-képtől, de helyette egy másik illúziót kínál, újabb szélsőséget.

A másik két portréban már inkább dominál Frei. Célirányos kérdéseket tesz fel, mindig tudni lehet, hogy mit akar hallani. A milliomost eleve távolságtartással kezeli, míg a vállalkozó nemest erős szimpátiával. Egyúttal, néhány szóban "ráhúzza a vizes lepedőt" az egész erdélyi elitről, sejtetve, hogy pénzüket mocskos úton szerezték. Név szerint is említ egy RMDSZ-szenátort, Verestóy Attilát, aki utóbb perelni szándékozik a műsort. Nem gondolom, hogy makulátlan emberekről lenne szó, de az újságírói etika (ha van ilyen egyáltalán) megkívánná, hogy ne hallomásból szerzett információkkal traktálják a nézőt.

Újraindult egy régi műsor, új szlogennel. A változásnak leginkább a szándéka érzékelhető, ám Frei és munkatársai nem tudnak kibújni a bőrükből: bulvár szemmel képtelenség józan tényfeltáró anyagot készíteni.

Sőregi Melinda


Kapcsolódó link:
A műsor oldala




Korábbi kritikák: