napi online kultúra és tudomány

MÉDIA
Vissza -Erdélybe?
A rádiókabaré áprilisi műsora – vágva


A kontextus.hu SARKÍTÁS rovatában jelent meg Köllő Katalin kolozsvári írása a rádiókabaré áprilisi műsorának felvétele kapcsán. Meghallgattuk a rádióba kerülő anyagot is.

A kabarét a Kolozsvári Állami Magyar Színházban vették fel, Farkasházy Tivadar szóvivő szerint a 900 férőhelyes teátrumban legalább ezren tolonganak. Ha így van, akkor a technikusok nagyon rosszul helyezték el a mikrofonokat – a háttérben alig párszáz ember kacaja hallatszik. Még csak véletlenül sem nevetése, mert a felcsattanó hangok hamar el is halnak. Magam ott ültem a Rádió Márványtermében a márciusi kabaré felvételének első órájában, az a nagyjából kétszáz ember nagyobb hangzavart produkált.

Nem hiszem, hogy az akusztika itt a kulcsszó, sokkal inkább a műsor színvonala és tartalma az, ami a hangerőt befolyásolja. Merthogy az a fő probléma, hogy a pesti ember nem lakik Erdélyben, hiszen azért pesti. Vagyis hiába gondolja el, hogy mennek a dolgok a határon túl, azok egyrészt nem úgy mennek, másrészt, ha netán úgy is mennek, az ott senkinek sem új, senkit sem érdekel. Tehát adott a koncepció: Erdély kapcsán leírni/elmondani mindent, amit poénnak el lehet adni. Csakhogy az, hogy ezeket a poénokat erdélyi embernek mondjuk el, alapvetően téves. Sajnos a dolog úgy áll, hogy néha még a magyarországi magyarnak is lapos és unalmas a dolog.

Persze az elején még a kolozsvári közönség is kitartó: Bajor és Gálvölgyi jelenete előtt hangos, "szűnni nem akaró" taps hallható. Utólag be is szerkesztik a szöveget: "Műsorainkból húsz éve kivágjuk a bejövő tapsokat. Ez most egy kivételes alkalom, hogy hallják a fogadtatást". Most nem írnék a két mondat nyelvi helytelenségeiről, inkább arról, hogy az ember elgondolkodik: ha húsz év alatt mindig kivágták a bejövő tapsokat, akkor miért most kellett nem kivágni. Mi lehet egy jelenetben, ami arról szól, hogy a határon átkelő és a határőr miképpen vitatkozik előbbi állampolgárságáról. Mi lehet olyan rendkívüli egy cseppet sem különleges jelenetben, ami űberelheti még Hofit is? A jelenet sajnos nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

Mert nem lehet elég, hogy Farkasházy felsorolja a történelmileg Magyarországhoz tartozó, de történelmileg mégsem Magyarországhoz tartozó városokat és falvakat ahhoz, hogy az ember szíve felinduljon. Ráadásul: miért kellene, hogy az ember szíve felinduljon? Miért kell, hogy a rádiókabaré is bekapcsolódjon – ha csak szerényen és finoman is – a kissé vagy nagyon is szélsőséges irányzatok áramlatába azzal, hogy enyhén szomorkás hangulatban városneveket sorolgasson? Pláne úgy, hogy aztán a jelenetek ehhez egyáltalán nem kapcsolódnak?

És persze nem győzöm hangsúlyozni: az evidenciák pufogtatása és unalomig ismételgetése még nálunk is kínos, nemhogy a kolozsvári hallgatónak, aki ugye a rádiókabaré primér élvezője ott a színházban. Ebben a műfajban talán a legjobban sikerült Nádas György érettségi-jelenete, amely a legtöbb általánosságot vonultatja fel, szójátékai viszont éppen és szerényen kilógnak a „lapos” kategóriából. Sajnos nem ilyen szerencsés Ayala és Brindisi, akik Hobo Mesél az erdő című művét dolgozták át. A színházban ki tudja, milyen volt a fogadtatás, hiszen – a hagyományoknak megfelelően – a műsorban felvételről hallhatjuk a számot. A magyar belpolitikai eseményeket feldolgozó számot a rádiók előtt néma döbbenettel fogadjuk. Aztán, éppen úgy, ahogy Heilig Gábor felszólítására márciusban – tapsoljanak akkor egy jót ennek a jó kis számnak – már a natúr taps hallható, le is keverik – azért kíváncsi lennék, hogy a két dalos komikus hogyan énekel(het)te (volna?) Kolozsváron. Ez után következett Megyesi Gusztáv, neki nem is kell felkonf, száma nem függ össze az erdélyi tematikával, minek is. Anélkül is zseniális, intellektuális humora van. Talán a többieknek sem kellett volna próbálgatni ezt a székely-vonalat. Csak egyszerűen jót kellett volna írni. Node ez nem mehet mindenkinek. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Kónya Orsolya

Fotók: Kelemen Attila/trasnindex.ro



Vissza-Erdélybe
Áprilisi rádiókabaré, Kolozsvárról
2004. április 3. Kossuth Rádió
Szerkesztő-rendező: Farkasházy Tivadar


Kapcsolódó kontextus-írás:
Köllő Katalin SARKÍTÁSa a felvételről

Kapcsolódó link:
A Magyar Rádió oldala
A Transindex fotoriportja




Korábbi kritikák: