napi online kultúra és tudomány

PÁLYÁZAT
Jó tollú embert keresünk! – KonTextus-pályázat


A pályázatunkra érkezett cikkek közül másodikként Zsolnai Judit 2004 április végén, még az MTV-s kulturális műsorokról született döntés előtt készült interjúját ajánljuk figyelmükbe. Folytatása következik!
A szerk.


"Baki (?)"


Interjú Bakács Tibor Settenkedővel

Nem kevéssé izzott fel a hangulat az MTV kulturális műsorainak versenyeztetése, és az önmagában is ellentmondásos megítélésű Konyak című műsor kapcsán. Erről kérdeztem Bakács Tibor Settenkedőt, a műsor "arcát".

Banális a kérdés, de miért épp Konyak lett a cím?

Szokásomhoz híven az igazat fogom mondani, nem tehetek a névről. Gondolkodtam rajta, mert tök távol áll tőlem, mivel arisztokratikus ital, bennem meg sok a plebejus. Aztán kitaláltam, hogy mivel úgyis olyan maradékelvszerűen érvényesül manapság errefelé a kultúra, legyen a kétdekás konyakról szó, amit a homeless-ek isznak, és legyenek körülöttem homeless-ek.

Hogy jött az ötlet, hogy kulturális műsort csinálsz az MTV-n?

A tizenegy pályázó csapat közül legalább négyen-öten megkerestek, hogy beszállnék-e. Ezt a csapatot például nem is ismertem előtte. Amikor találkoztam velük, nagyon keményen nyitottam: megmondtam nekik, hogy ha lopnak, felállok produkció közben, ha nem dolgoznak, felállok produkció közben, anyagilag nem függök tőlük, van olyan munkahelyem, ami eltart, majom sem vagyok… Vagyis, de, majom vagyok, de már negyvennégy éves, úgyhogy nem minden áron csinálok valamit. Igazából amit beadtak, és amivel nyertek, az nekem baromira nem tetszett. De belementek a változtatási javaslataimba. Egész más lett az elkészült műsor, mint ami korábban papíron nyert.

Milyen változtatásokat kértél?

A műsor hangvételével kapcsolatban például, hogy a kultúra ne legyen olyan rendkívül elidegenedett, halott és unalmas, amilyen a médiában lenni szokott. Mondok egy példát: ilyen ötlet volt az, hogy műtárgykritika helyett egy „orgazdával” beszélgetek. Az pedig a másik, hogy ez saját pénzből van, és szinte majdnem mindenki ingyen dolgozik. Olyan embereket nyertem meg, akiket nem lehet megvenni. Így sikerült behoznom a produkcióba például a Palotait, aki nem ment el egyetlen kereskedelmi rádióhoz sem, nekem meg eljött bohóckodni. Az egészben van valami szeretet, mókásság, ezért mondom, hogy a kultúra nem olyan dögunalmas dolog, hogyha élő emberek töltik meg.

A Konyak mondja önmagáról: "Meggyőződésünk, hogy a közszolgálati televízióban heti rendszerességgel jelentkező kulturális műsornak szerteágazó igényeket kell kielégíteni, ám a legfontosabb feladata mégis a minőségi – ha úgy tetszik – magas kultúra terjesztése, propagálása." Mit gondolsz, sikerült megfelelnetek ennek az önelvárásnak?

Három különböző arcélű műsor készült. Az első, ami nem lett teljesen kész, inkább az alternatív kultúrához közelített. A második totál mainstream volt, ott azt akartuk megmutatni Miklósa Erikástól, Pataki Ágistól, hogy hogyan lehet a mainstream-kultúrát másképpen tálalni. A harmadik, a kedvencem, a gyerekek köré csoportosult, bizonyos szempontból ez hasonlít rám a legjobban. De tök komolyan mondom, hogy nem az kell, hogy rám hasonlítson, hanem, hogy valamilyen módon a közigényeket magas színvonalon elégítse ki.

Ezek szerint a Pataki Ági például magaskultúra?

Nem, a Pataki Ági egy érdekes kérdés a film szempontjából. Ugyanis itt sokan beszélnek profi filmről, független filmről, egy csomó mindenről, ugyanakkor nagyon kevés olyan embert tudok, aki valóban kockáztatja a saját pénzét.

Érthető, hogy széles rétegekhez akartatok szólni, bizonyos értelemben nyitni akartatok, de nem állt fenn a veszélye, hogy aki a DJ Palotaira kíváncsi elkapcsol, ha meglátja Miklósa Erikát és fordítva? Azaz, hogy így esetleg senkihez sem szóltok?

Egyrészt, nem lehet félve dolgozni. Csomó minden nem sikerült. Egyébként, amire utaltál, nem következett be. Ahhoz képest, hogy mennyire nem szokás nézni a kulturális műsorokat, szép számmal ott maradtak a nézők.

Mi nem sikerült például?

Van egy nagy ötletünk, a DJ-kkel, de nem tudtuk még prezentálni. Visszakérdeztünk barátokat, hiszen őszinte a társaság. Nem jött le, nem értették, miről van szó. De a DJ-kultúra létezik, el kell kezdeni beszélni róla. Ha több időnk lett volna, belementünk volna kultúr- és várospolitikai kérdésekbe. Lett volna vagy lenne egy kalapács című rovat, ahol egy építészetkritikus megjelöl egy épületet, amit bontani kéne, illetve megpecsétel egy másikat a Konyak pecsétjével, mert az nagyon szerethető. Szívesen belementünk volna az írószövetség problematikába is, de ennyi idő alatt lehetetlen, az elvitte volna az egész műsoridőt.

Akármilyen tágan értelmezzük is a kultúrát, annak milyen jelentősége van kulturális szempontból, hogy az ember megkívánhat-e egy csúnya nőt, ami az egyik kérdésed volt a Ficsku–Végső pároshoz?

Truffaut ezt a kérdést boncolgatja az egyik filmjében.

De ez nem hangzott el a műsorban...

Nem. A kulturált nőről beszélgettünk. Szerencsére Végső Zoli azt mondta, hogy ha egy nő okos és kulturált, akkor nem kell szépnek lennie, ebben az értelemben érintettük a csúnya nő problematikáját. Az egész nőkérdésnek reklámfasiszta jellege van most, ezzel akartunk szemben haladni. Rengeteg nő nézi a tévét, csak rosszul vannak megszólítva. Pláne fontos ez egy olyan világban, amikor megtörténhet a médiában, hogy negyed hatkor - direkt ránéztem az órámra - egy pasi azt mondja egy nőnek a Való Világban, hogy szájba rúglak. És megy tovább a délután, megy tovább a műsor...

Ő negyed hatkor ezt mondja, hatkor meg lehet, hogy épp neked kezdődik műsorod. Ez pont egy RTL-es történet, te pedig most a TV2-n vagy, de dolgoztál már az RTL-nek is, amint mondtad. Ezt hogy beszéled meg magaddal?

Hát igen, korpa közé keveredik a disznó... Sokan mondták, hogy Baki, eladtad magad. Mégis, azok az emberek, akik negyed hatkor ezt látták, továbbra is fontosak. Ez egy mélypont. Most a mélyponton vagyunk. Ahogy a Cserhalmi is mondta a beszélgetésünkben, ennek az egésznek most vége, de mégsem lehet abbahagyni, a gyerekek miatt.

Olvastam igen negatív kritikákat a műsorról, ami viszont talán lényegesebb, beszéltem olyan emberekkel, akikről azt gondoltam, hogy nagyon be fog jönni nekik ez a koncepció. És azzal találtam szembe magam, hogy hihetetlen felháborodások vannak. Olyat is hallottam valakitől, hogy ennél rosszabb műsort még életében nem látott.

Nem igaz, akkor hazudik. Én nézem a tévét. Aki megnézett korábbi kulturális magazinokat, az nem mondhatja ezt. Én nem vagyok sértődős, de hát ez hülyeség. Egyébként nem lehet mindenkinek tetszeni. Egy közszolgálati televízióban menő műsoron nem lehet radikalizmusokat számon kérni. Pláne, hogy a másik oldalnak meg mennyi baja volt éppen azzal, hogy túl alternatív a műsor. Pedig igazán nem sok volt benne az alternatív, nagyon vékony sávon mozgott.

Bár nagyon sok kritika érte a műsort, a nézettségi mutatók pozitívak. Ez mennyire fontos? Mennyire akartok nyerni?

Ez tényleg pozitív, nyilván a Megasztárnak is köszönhető, áthozta a nézettséget. Nagyon sok levelet kapok, sokan mondják, hogy szerették a Konyakot, nem unták. Ha lett volna még időnk, akkor még jobb lett volna a műsor. Nyerni nem feltétlenül akarok. Rövid idő alatt annyi negatív történés volt a műsor körül, hogy elment a kedvem a közszolgálati televíziózástól.

Sértődött vagy az MTV-re?

Nem vagyok meghatódva tőlük. Elvileg van egy pályázat, de hogy mi alapján döntenek, azt nem tudom. Nem nézettség alapján, azt megmondták. Látszólag megfelelő gondossággal kezelik a kulturális magazin kérdését, van négy csapat, mind készíthetnek három adást. Oly jó lenne hinni ebben, oly jó lenne… Ugyanakkor úgy kellett üvöltöznöm velük, hogy az utolsó adásunkat ne rakják át szerdára, a brazil-magyar meccsel párhuzamosan. Meg is mondtam, hogy utálom a birodalmi stílusukat, hogy mindent leszarnak, a saját pályázatukat is beleértve. Adnak egy lehetőséget valakinek, de az a valaki nem nekik akar bizonyítani, hanem a kultúrának, az országnak.

Zsolnai Judit




Korábbi anyagok: