napi online kultúra és tudomány

POSZT 2006
Naplók Pécsről
Június 16. péntek és egy kis szombat

A hangulat lassan lecseng, pedig a Nyílt Fórum igazán izgalmas pillanatai éppen a végére maradtak. A kortárs dráma felől nézve örvendetes, hogy Pintér Béla személyében olyan alkotó (és társulata) kapott fődíjat, aki íróként, rendezőként, és színészként is működik. A 2005-ös Rivalda-kötetbe A sütemények királynője című darabját be is válogatták a szerkesztők. A tény maga vitát gerjesztett a fórumozók között, és megosztotta a véleményezőket Garaczi László új darabja, a Plazma is.

Tovább a teljes cikkhez

Június 15. csütörtök

Pityu bácsi elementáris hatása kitartott másnapra is: nem jött olyan élmény, ami felülírhatta volna Háy János darabjának beregszászi előadását. Rövid nap volt, átgondolásra késztető. A versenyprogramban ismerős, sőt jól ismert alkotások szerepeltek, a Troilus és Cressida a Katonából, és a Tűzoltó Kaposvárról. A jubileumát (ötven év!) ünneplő Csiky Gergely Színház fiatal generációja meghatározó súllyal és programmennyiséggel szerepel Pécsen, hiszen két versenyelőadást is hoztak, koncertezett a még nem világhírű, de somogyszerte ismert színi zenekar, a Szakértők, és bemutatják a Mohácsi János rendezte I. Erzsébetet is, mely a most végzős kaposvári színész-osztály (az iskola történetében az első!) nagyszínpadi vizsgája.

Tovább a teljes cikkhez

Június 14. szerda

Mitől jó egy színház, és mitől tud igazán rossz lenni? Érdemes-e jót csinálni, avagy inkább kizárólag a rosszal érdemes próbálkozni, hiszen jó színház és jó darab és jó rendező rengeteg van? Hogyan csináljunk rossz színházat? A Táp Színház feszegeti ezeket a magvas filozófiai gondolatokat, és illusztrálja is tételeit éppen egy tizenharmadikai napon éjjel a Dante Caféban, miközben a nagyszínházban a Veszett fejsze robog előre, míg az áramszünet meg nem akasztja. Ott is a rossz színház illusztrációját látni – Mohácsi János pikírten szétomló, teljességre törekvő elővezetésében.

Tovább a teljes cikkhez

Június 13. kedd

Pécs egyfolytában zubogtatja rám az előadásokat, lehet hogy ez is az oka annak, hogy ritkán forrósodom fel, az is váratlan, meglepő helyeken történik meg. Rég tudom, mennyire nem áll egymással egyenes arányban a reveláció és a színpad nagysága, néha szinte azt érzem, hogy az arány fordított: minél kisebb a színpad… De hogy miért nem hatottak meg a POSZT általam látott nagyszínpadi produkciói, én sem értem.

Tovább a teljes cikkhez

Június 12. hétfő

A válogató, Márton András „megtépázott” tekintélyének az ötödik nap sem tett jót. A versenyprogramban hétfőre a miskolciak Agyő Európa, Európa agyő!-je és a Peer Gynt második előadása esett . A Peer Gynttel kapcsolatos várakozásunk beigazolódott: természetesen nem jutottunk be, így maradt a meglehetősen széttartó, logikátlan és összefogó rendezői gondolatokat mellőző miskolci improvizációhalmaz.

Tovább a teljes cikkhez

Június 11. vasárnap

A POSZT-ról tudósító luxusba belebetegedett újságíró négy napja zabálja két pofára mások szellemi javait, de egyelőre még kielégületlen a versenyprogramtól. Olyan élmény, amely leszakította volna a fejét, még nem érte. Ezen nyilván csak egy fejlövés segíthet, hallom magamban az olvasót, tudom, tudom, de mit csináljak. Ha nem, hát nem. A Zsótér Sándor által rendezett Peer Gynttől vártam, hogy végre alaposan rendezzen már át, de nem engedtek be a Kamarába.

Tovább a teljes cikkhez

Június 10. szombat

A POSZT harmadik napjának pozitív csalódása minden bizonnyal a szakmai beszélgetés volt. Mindenesetre hosszú ideje ez volt az első olyan beszélgetés avagy vita, amely konstruktív módon szólt előadásról, darabról, nézői befogadásról: mindarról, amiről egyi lyen fórumon igazán érdemes beszélni. A Woyzeck felkért opponensei, Csáki Judit kritikus és Bánki György pszichológus-pszichiáter, végre a lényeget ragadták meg ebben a furcsa, megnyirbált szövegű, de mégis nagyon komplex, egyszerre több síkon értelmezhető és több síkon zajló előadásban.

Tovább a teljes cikkhez

Június 9. péntek

Posztozni annyi, mint későn kelni, reggelire a megelőző nap két nagy fogását, a versenyprogramba válogatott előadásokat csoportosan emésztgetni és aztán a csömörig falni a színházi kultúra produktumait. Ízlelsz, aztán vagy lenyeled vagy kiköpöd. Az ízek ismertek.

Tovább a teljes cikkhez

Fotó: poszt.com


Kapcsolódó link:
A találkozó honlapja


Korábbi POSZTolások: