Harmadik alkalommal rendezték meg Marosvásárhely Week End Telepén a Félsziget Fesztivált, mely a budapesti Sziget „kistestvére”. A szervezők ugyan helyiek, viszont a fesztivál anyagi fedezetét Gerendai Károly és cége, a Sziget Menedzsment Kft. biztosítja. A vasárnap zárult esemény egyelőre veszteséges, de az alapítók jövőre már nullszaldóra számítanak. Az érdeklődés pedig minden eddigit felülmúló volt: 75 százalékkal több hetijegyet adtak el mint tavaly.

A helyszín ideálisnak mondható: a Maros partján, egy szépen kialakított, hangulatos fürdőtelepen rendezik a fesztivált. A hetijeggyel strandolni is lehet, avagy romantikusan csónakázni, kinek mi tetszik. A Félsziget egyik leghangulatosabb helyszíne például az Irodalmi Hajó volt, ahol A Hét szerkesztősége szervezett elit értelmiségi (irodalmi) programokat. Egy hosszú beszélgetést sikerült elcsípni itt: Kukorelly Endre, Vida Gábor, Szőcs Géza és Zilahy Péter írók vitáztak a kortárs magyar irodalom helyzetéről. Főként a folyóiratok meglehetősen bebetonozódott rendszeréről esett szó. Kukorelly élesen bírálta a középszerű, begyöpösödött gyakorlatot. A szinte elviselhetetlen meleg ellenére parázsul folyt a vita, hullottak az érvek, csak sajnos kevesen voltak kíváncsiak rájuk.

A hangos többség inkább a kétes tisztaságú medencékben való fürdőzést vagy a számtalan kocsma egyikében való sörözést választotta. Amiben igazán nem mutatkozott hiány a Félszigeten, az a sör: Bergenbier, Ciuc, Ursus, esetleg Becks – a magyarországihoz képest rendkívül mérsékelt áron. Etető hely már kevesebb kínálkozott, de ezek is elfogadható áron dolgoztak. Egyelőre itt nincs nyoma a Szigeten tapasztalható vásárló-csapolásnak. Persze a léptékek is sokkal kisebbek, és mindenki ismerőse mindenkinek. Ez egy baráti fesztivál, kellemes időtöltés, és nem a feltétlen fogyasztásról szól.

A szervezés hatékonyságával azért még akadtak gondok, és több mobil WC kellene, meg több ivóvíz a meleg miatt. Kínos, hogy a budapesti NEO együttes (a Kontroll zenéjének írói) koncertjét a műsorfüzet téves helyszínre hirdette meg, ráadásul román zenekarnak is titulálták őket. Profi műsort adtak tizenöt embernek, a fesztivál kisebbik, Maros parti színpadán. Sajnos végül nem lépett fel a Félszigeten az Amorf Ördögök – sok rajongó nagy bánatára. Lehetett viszont látni a román könnyűzenei élet nagyjait. És itt tényleg nagyokra, népszerű, színvonalas együttesekre kell gondolni. Ilyenkor érezhető, hogy a két kultúra egymás mellett élésének mennyi előnye van: egy erdélyi fesztivál eleve több forrásból válogathat. Másrészt nem elhanyagolható szempont, hogy Marosvásárhely lakosságának jelentős része román, és a fesztivál életben maradásához egyre bővülő bázisra van szükség.

Hangulatos koncertet adott a Sarmalele-Reci, azaz magyarul a "Hideg töltöttkáposzta" nevű zenekar. Finoman alternatív hangzásukkal és életbe vágó szövegeikkel remekeltek. Utánuk mindjárt a Timpuri Noi (Új idők) következett, a román Kispál és a Borznak nevezhető zenekar, akik dögös zenéjük mellett szintén ütős szövegeikkel taroltak. Örülök, hogy láthattam a nagyszínpadon a Luna Amara-t (Keserű hold): ők egy trombitával adtak etnósabb balkán-hangzást zenéjüknek. A dalok náluk szinte versek, és szerencsére a Szigeten is fellépnek – végre. A koncert alatt végig arra buzdítottak, hogy „Salvaţi Roşia Montană” vagyis Mentsétek meg Verespatakot! Iliescu volt elnököt is keresetlen szavakkal illeték, és egyik számukat azoknak az ezreknek szentelték, akik a bányászjárások következtében hunytak el. (Nézzék meg a Szigeten!)

A magyar felhozatal is tartogatott színvonalat, nem sorolnám feltétlenül ide a Neoton Famíliát, akik hatalmas tömeg előtt zenéltek – sikerrel. Volt Anima Sound System, Kispál, Tankcsapda, Hobó, Republic és Ossian is. Szombaton az ősöreg Deák Bill Gyula lépett fel, a „blues legnagyobb királya”, és tüzes, kemény koncerttel írta be magát a szívekbe. Telt, fájdalmas hangja még a régi, és a klasszikus blues-ok valahogy nem avulnak, ma is borzongva lehet hallgatni.

A Félsziget kétségtelenül legnagyobb szabású együttese az Apocalyptica volt. Tömött nézőtér előtt, felfokozott hangulatban játszhattak. Korábban, egyszer a Szigeten láttam őket, egy délutáni időpontban, és akkor nem tudtak hatással lenni a közönségre. Ezúttal ezreket ragadtak magukkal. Őrülten „vágták” a heavy metált szolid csellóikon. Miattuk is érdemes volt a Félszigetre gyúródni.

A szervezők és Gerendai Károly ígérete szerint jövőre is lesz Félsziget, bár nem zárták ki, hogy esetleg más helyszínt keresnek a rendezvénynek. Marosvásárhely mindenképpen nyer egy ilyen, erdélyi mértekben gigafesztivállal: kár, hogy az önkormányzat csak ímmel-ámmal tűri meg a Félszigetet. Hátha egy év alatt a politikai szelek is változnak, és sikerül zökkenőmentesebb, de még mindig emberi léptékű eseményt létrehozni.

Sőregi Melinda, Marosvásárhely

Fotók: Fehér Csaba (KonTextus.hu) és felsziget.ro (Krausz K. Róbert és Balogh Ildikó)

Köszönjük a szervezők segítségét!


Kapcsolódó linkek:
A Félsziget Fesztivál honlapja
Részletes napi beszámolók a Transindexen