napi online kultúra és tudomány

RIPORT
Ezeréves aranykor
Barcelona tavasszal

- Kapcsolódó galériánk -


"Hol nyaraltál?" – "Spanyolban". Hányszor hallhattuk e párbeszédet a múlt század utolsó évtizedében: a válasz leggyakrabban Katalóniát takarta, és bizony jól mutatta, honfitársaink zömének lövése sincs arról, hogy a föld, ahol járt, jogilag valóban a Spanyol Királyság része, ám széles körű autonómiával, saját, hivatalos nyelvvel, kormánnyal, parlamenttel, zászlóval, himnusszal rendelkező politikai alakulat.

Katalónia Európa egyik legfejlődőbb térsége: Spanyolország területének tizenhatodát tudhatja magáénak, ugyanakkor az ország ipari termelésének negyedét állítják itt elő. A Franco-időkben kegyetlen elnyomás alatt lévő, önállóságának szikráitól is megfosztott állam és nemzet a demokratikus rendet viharos sebességgel kiépítő uralkodó, az igen népszerű I. János Károly uralmának már első napjaiban visszakapta autonómiáját. Az 1992-es Nyári Olimpiai Játékok megrendezése óriásit lendített az embargók sújtotta diktatúra után amúgy is dinamikus fellendülést átélő katalán régió és fővárosa helyzetén.

Aki némi spanyol nyelvtudással érkezik ide, tökéletesen boldogul, de gyakran eshet zavarba. Egy utcatábla, kávéházi étlap, múzeumi tabló tanulmányozása közben szembesülhet vele: ez a fura nyelv első ránézésre olyan, mint a spanyol, de másodikra már nagyon nem. Ha egy "vonalas" kávéház menüjében azt olvassuk: "cafe amb llet", és nincs aláírva, hogy "café con leche", pláne az, hogy "coffee with milk", nehéz dolgunk lehet. És tény: a katalánok nem nagyon beszélnek idegen nyelveket – hacsak a spanyolt nem vesszük annak. A legváratlanabb pillanatokban lehet leizzadni, mikor lefegyverző mosollyal, értetlenül rázzák a fejüket az ominózus "do you speak English"-re. De erről meglehetnek a turisták tapasztalatai itthon is.

A katalán mára hétmillió ember anyanyelve. Beszélik a Baleári-szigeteken, Andorrában, a szardíniai Alghero városában, Dél-Franciaországban, Perpignan környékén, és Spanyolország más régióiban. Az újlatin nyelv ezerkétszáz éve vált önállóvá, sorsa, irodalmi nyelvvé alakulása a magyarral sok hasonlóságot mutat (az viszont kevésbé, hogy a középkorban roppant jelentőségre tett szert), hangzása a laikus fülében a spanyol és a francia közé helyezi - valami különleges, egzotikus beütéssel. A nemzeti újjászületés nyomán a katalán kultúra éles határokkal szakadt ki a spanyolokkal kötött kényszerházasságból.

Barcelonába érkezni jelentős élmény: nekünk egy szombat éjjel, a "partitájm" kitörésekor sikerült bőröndhegyekkel belevetődnünk a városba, pontosabban az elképesztő metrórendszerbe. A Budapestnyi lakossággal rendelkező, ám annál kisebb kiterjedésű városban most építik a tizedik (igen, a tizedik) vonalat, az FFCC (a helyi HÉV), és a Renfe (a helyi MÁV) vonalai precíz, roppant, elsőre ijesztő rendszerben illeszkednek a városi közlekedéshez. A kedvezményes gyűjtőjegyek belső zónára vonatkozó egységei olcsóbbak a BKV vonaljegyeinél, a makulátlanul tiszta járművek némelyike pedig mintha egy sci-fi-ből bukkant volna fel.

Az ezer év építészeti stílusait bőséggel felvonultató Barcelonában részegítőn elegyedik az extravagáns elegancia és a festői slamperáj: az évtized során, mióta utoljára jártam erre, igen tarkává lett a város. Nagyszámú bevándorló érkezett elsősorban Észak- és Közép-Afrikából, de szép számmal élnek itt indiaiak, kínaiak, közép- és dél-amerikaiak is. Az északkelet-délnyugati irányban húzódó tengerparthoz épült metropolisz magját a Gótikus Negyed (Barri Gótic) alkotja, mely zegzugos, szűk utcáival, hipermodern, vagy éppen ősöreg kocsmáival, kockás abroszos éttermeivel vár. A turistainvázió sújtotta, kiemelt részektől távolodva könnyen találhatjuk magunkat szlömösödő utcákban, de félni sehol nem kell, a közbiztonságra nem lehetett panaszunk. A legdurvább szomszédságot, a Jean Genet-től jobban megismerhető, kínaiak által sose lakott Kínai Negyedet (Barri Xines) mára teljesen elbontották.

Aki Barcelona térképét először látja, elborzad tőle, miféle sakktábla veszi körbe az óvárost. Ez az öt egységre oszló L’eixample negyed, mely olyan, mint sok száz Oktogon egymás mellett. A XIX század második felében kialakított, sugárutak átszelte térség (Barcelona a világ első, tervezett városa) utcáin járva ez a falanszter egyáltalán nem érezhető, logikussága azonban annál inkább – errefelé lehetetlen eltévedni. E régióban találjuk a város legfontosabb vonzerejét jelentő Gaudí-épületek jórészét. Eltéveszteni nem lehet még a kisebb házakat sem, a belépésre váró, hatalmas tömeg távolról is jól eligazít. A fő attrakció az örökkön épülő Sagrada Familia székesegyház, amelybe érdemes belépőt váltani: a templomot egyre nagyobb lendülettel, ám vitatható stílusban építik tovább, tornyaiból frenetikus panoráma tárul elénk.

A sztenderd célpontokon, a nyüzsgő Ramblákon túl látnivalók tömegével kell számolnunk: a helyi Gellérthegy, a Montjuic olimpiai létesítményei, a Palau Nacional gigászi épülete, parkjai kihagyhatatlanok. A város világhírű piaca, a La Boqueria a világ ínyenceinek egyik zarándokhelye: a halasok jégkásáján a leghajmeresztőbb víziszörnyek hevernek, bor-, mag- és aszalt gyümölcsös pultjai-boltjai választékukkal a piacfóbiásokat is megtérítik.

Külön expedíciót érdemelnek a tengerpart új épületei: a Moll d’Espanya multifunkcionális szórakoztatókomplexummá étépített, egykori régi kikötőjében futurista díszletek közt sütkérezik a fél város. A másik fele a modern építészet lenyűgöző alkotásait felsorakoztató, a kedélyes Barceloneta-városrésztől a Besós folyócska torkolatáig tartó tengerparti sávban tölti a kényelmesen hosszú sziesztaidőt. E terület legfőbb attrakciója a tavaly ősszel végetért Nemzetközi Kulturális Fórum épületegyüttese: ennek központi darabja az Edifici Fórum gigászi, háromszögletű, tintakék épülete – a távoli helyszín metróval könnyen megközelíthető, a vizit kihagyhatatlan, mert a látvány vetekszik a Sagrada Familiáéval. És ott a pajzán formájú, 144 méter magas Agrada torony, a város legmagasabb épülete a város közepén, közelében a vadonatúj Katalán Nemzeti Színházzal (nekik jobban sikerült) és végtelen a sor...

Barcelonát látni kell. Aki az áraktól retteg, annak nem kell félnie: ez a páratlanul izgalmas, szerelemmel szerethető, rendezett, jókedvű város az euró bevezetése után is megfizethető maradt.

Halász Tamás, Barcelona

A szerző fotóival.


Kapcsolódó linkek:
Barcelona hivatalos, angol nyelvű honlapja
Barcelona többnyelvű turisztikai honlapja
Barcelonáról magyarul



Korábbi riportok: