napi online kultúra és tudomány

RIPORT
Olvasztótégely kicsiben
Vilnius, 1. rész


Ha a Baltikumot emlegetjük itthon, számos negyven fölöttinek könny szökik a szemébe, és hajdan volt, baráti kiküldetésekről, szemináriumokról, pult alól előkerült, pompás kaviárról, hajnalig tartó vodkázásokról, leláncolt ajtajú vonatokról szóló mesék közepébe landolunk. Negyven éves kor alatt nincs sok remény, esetleg egy-egy kifinomult ízlésű színház-, vagy filmrajongó tekintetében láthatjuk felcsillanni az értelem tüzét. Olyan ez, mintha a három balti ország valahol Belső-Ázsiában, egy uránmező és egy kiszáradt beltenger közt tengődne, várva a narancssárga forradalmat. Pedig dehogy...

Az egyik vezető nemzetközi útikönyvkiadónak, a térségről szóló, kiváló kötetében, rögtön a felvezetésben külön bekezdés foglalkozik azzal, hogy nem-nem, kedves olvasó, bár baromi sokan összekeverik a baltit a balkáni térséggel, de ne tessenek bedőlni, ez nem úgy van ám. A Baltikum autóval nincs messzebb, mint a Mediterrán-térség honi turistáink által oly kedvelt célállomásai – igaz ide (se charter, se menetrendszerinti) közvetlen repülőjárat nem indul. Botrány, szégyen – mondható a tényről, hogy legegyszerűbben 18-20 órás kocsiúttal lehet elérni a három baltiak legdélebbijének, Litvániának a határát (a vonatút nagyjából másfél nap, több átszállással) – mindezt immár az EU keretein belül, hiszen lettek, litvánok és magyarok egy körben léptünk be a körbe. De így legalább keresztül lehet a haladni Lengyelország hatalmas területein, Krakkótól Varsón át a Mazuri-tóvidékig, lehet olcsón enni-inni és (legalábbis vidéken) megszállni is.

Litvánia, ez a roppant hányatott múltú ország az egyedüli a három balti állam közül, mely jelentős történeti, nemzeti önállósággal büszkélkedhet. Igaz ugyan, hogy első modernkori (két világháború közti) függetlenségének idején például mai fővárosa Wilna néven Lengyelországhoz tartozott. A litvánok helyzete, története sok szempontból hasonlít a mienkhez. Itt van például a nyelvi magány: a balti-nyelvcsaládhoz tartozó nép két közeli rokona közül a porosz a XVIII. század elején kihalt, a másik a szomszédos lett – ekkora a família. A ma hatvanötezer négyzetkilométeres, 3,6 milliós Litvánia határait szintén mosta egynél több tenger, mégpedig a legendás Vytautas fejedelem idején, mikor is a fekete-tengeri Krímig ért a birodalom.

Praktikus okokból balti portyánkat érdemes dél felől kezdenünk. Ha addig kihúztuk autóval-vonattal, akkor a háromszáz kilométerre fekvő Riga és a még ugyanennyire található Tallinn már szinte csak egy macskaugrás. Vilnius (nem csupán a turisták iránti, humanitárius megfontolásból) igen közel fekszik a lengyel határhoz, az ország dél-keleti csücskében, cseppnyi távolságra Európa fekete bárányának, a sztálinista-autokratikus Fehéroroszországnak mezsgyéitől.

Amennyire Tallinn hűvös és csinos, Riga pedig elegáns és polgári, úgy Vilnius kócos és meglepetésekkel teli, tarka város. A millió apró domb (legmagasabbjuk sincs háromszáz méter) díszítette ország egy viszonylag magas pontján, a Neris folyó partján épült, hatszázezres város egy hétre elég látnivalót kínál a hagyományos látnivalók iránt érdeklődőknek és ínyenceknek egyaránt.

Stabil pénz (mely az euróhoz kötött árfolyamú litas és kb. 75 forintot ér), a Skandináv-térség közelsége, meghálált hűség a NATO-szövetségesekhez – mindez egyaránt meghatározza a kis ország viszonyait. Fizetésnél itt igazán békebeli a hangulat, hiszen azzal szembesülhetünk, hogy van még pénz, ami ér valamit. Litvánia és Vilnius meglehetősen olcsó, vásárolnivaló pedig van bőven. Városszerte remek éttermekben ismerkedhetünk a helyi konyha izgalmaival, a különféle pirog-variációkkal, így a hússal töltött, szalonnás szósszal nyakon öntött krumpligombóccal, a cepelinnel (igen, a formája miatt…). A hideg, tejszínes céklaleves pazar, a rengeteg gombával, spenóttal, káposztával készült finomságok a lengyel konyhát idézik. Vilnius központi piacán (ahol szinte csak orosz szót hallani, pedig a három baltiak közül Litvániában a legnagyobb az államalkotó nemzet aránya – 82 százalék) savanyított, szárított erdei gombák, kolbászok, sajtok, halfélék, méz pazar kínálatából válogathatunk. A litván söripari arzenál sokféleségével, minőségével és áraival messze veri a hazait. A város bevásárló utcájában, a Gediminón (itt található az újonnan létrehozott, tevékeny magyar követség is) elegáns butikok sokasága csábít a pestitől igen eltérő, nívós kínálattal.

Ha a homlokzatokat nézzük, Vilnius belső részei elegáns nyugati település képét mutatják. Az óváros (mely a Világörökség része és a maga nemében az egyik legnagyobb és leglátványosabb egész Európában) utcái és házai példaadó állapotban sorakoznak: enni lehet az aszfaltról. Azonban komoly meglepetések is várhatnak a látogatóra. A város egyik legnagyobb attrakciója, a „lángoló-gótika” stílusában épült, vöröstéglás Szent Anna Templom szomszédságában (melyről az elbűvölt Napóleon azt mondta, a tenyerén vinné magával Párizsba) álló Szent Ferenc és Szent Bernát Templom, vagy a szintén óvárosi ferences templom festői, súlyos lepusztultsága azonban mellbe vágja az embert.

Ugyancsak megdöbbentő felfedezéseket tehetünk, ha elkalandozunk az óváros-közeli "művészköztársaságba", az önálló alkotmánnyal rendelkező Uzupisba. A festői alkotótelep távolabbi fertályain fekvő udvarokba betérve mintha időkapun lépnénk át. Ide, a Vilnia-patak partján álló dombra egy lenyűgöző szépségű, ódon, lengyel temető miatt is érdemes felsétálni: a város nagy szülöttének, Adam Miczkiewicz-nek megannyi emléke mellett e hely is azokra a századokra emlékeztet, amikor Vilniusban még a lengyeleké volt a domináns szerep. Ide kapcsolódó, érdekes (némiképp ismerős) menet zajlik a város legfőbb spektákulumának számító katedrális háta mögött. A kicsinyített Gellérthegyre emlékeztető várhegy tövében, a messzi múltban (cári orosz megszállói kezektől) tökéletesen megsemmisült, hatalmas, reneszánszkori litván nagyhercegi palotát építik újra téglából-vasbetonból szorgos kezek, pontos dokumentáció alapján - a semmiből. A látványos vállalkozáshoz képest a sokat vitatott visegrádi palotarekonstrukció maga az autentikum.

Halász Tamás

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

A képek a szerző felvételei.


Kapcsolódó linkek:
A város honlapja - angolul
Minden, ami Vilnius - magyarul



Korábbi riportok:

London májusban
A nők a rendszerváltásban - a Tűsarok.org rendezvénye
Könyvfesztivál 2005
Barcelona
A párizsi Salon du Livre
Riport a műjégpálya utolsó napjáról
Párizsi riport
Európa Kulturális Fővárosa
Ursula Martinez
Ljubljana
Anifest2
Kínai Állami Cirkusz Budapesten
Hollandiai riport, 2. rész
Hollandiai riport, 1. rész
AlterNative Marosvásárhelyen
Madách Művész Szalon
Senkálszky 90
Budapesti Állat- és Növénykert
Az Extrém Off Show a Millenárison
Légiparádé augusztus 20-án
Thealter és SZASZSZ Szegeden
Prága
Az Európa Kiadó az A38-on
11. Nemzetközi Dobos és Ütős Gála Cegléden
Mediawave 2.
EU-csatlakozás Bécsben
EU-csatlakozás Budapesten
SZÓ: Tilos összművészeti fesztivál
Mediawave
Kecskemét
Győri Nemzetközi Ütőstalálkozó
Súgó CSiga Díj: gála
A kolozsvári színház Pesten
Menzel Pesten
A STOMP a Kongresszusi Központban
Operamesék a Nemzeti Színházban
Változások előtt a Bárka Színház
Piacok Pesten és Budán
Sufni-új színházi tér Budapesten
Rádió C-buli a Petőfi Csarnokban
Könyvvásár Marosvásárhelyen
Alter-Native Marosvásárhelyen
Sopron
Spinoza Ház
Kolozsvár
Nyitóbuli PONT Műhely módra
Merz ház
Gyirgyói életképek
Budapest by night
Budapest Plázs másodszor
Keszthelyi kerengő
Budapest Plázs-testközelből
Szegedi bolyongás
A King Crimson a Millenárison
Stigmafesztivál a Merlinben
Mikibácsi-maraton: Jancsó 3+1 a Bárkán
Mozart! bemutató előtt az Operettben
Március 15. Budapesten