Ha a Baltikumot emlegetjük itthon, számos negyven fölöttinek könny szökik a szemébe, és hajdan volt, baráti kiküldetésekről, szemináriumokról, pult alól előkerült, pompás kaviárról, hajnalig tartó vodkázásokról, leláncolt ajtajú vonatokról szóló mesék közepébe landolunk. Negyven éves kor alatt nincs sok remény, esetleg egy-egy kifinomult ízlésű színház-, vagy filmrajongó tekintetében láthatjuk felcsillanni az értelem tüzét. Olyan ez, mintha a három balti ország valahol Belső-Ázsiában, egy uránmező és egy kiszáradt beltenger közt tengődne, várva a narancssárga forradalmat. Pedig dehogy...
Az egyik vezető nemzetközi útikönyvkiadónak, a térségről szóló, kiváló kötetében, rögtön a felvezetésben külön bekezdés foglalkozik azzal, hogy nem-nem, kedves olvasó, bár baromi sokan összekeverik a baltit a balkáni térséggel, de ne tessenek bedőlni, ez nem úgy van ám. A Baltikum autóval nincs messzebb, mint a Mediterrán-térség honi turistáink által oly kedvelt célállomásai – igaz ide (se charter, se menetrendszerinti) közvetlen repülőjárat nem indul. Botrány, szégyen – mondható a tényről, hogy legegyszerűbben 18-20 órás kocsiúttal lehet elérni a három baltiak legdélebbijének, Litvániának a határát (a vonatút nagyjából másfél nap, több átszállással) – mindezt immár az EU keretein belül, hiszen lettek, litvánok és magyarok egy körben léptünk be a körbe. De így legalább keresztül lehet a haladni Lengyelország hatalmas területein, Krakkótól Varsón át a Mazuri-tóvidékig, lehet olcsón enni-inni és (legalábbis vidéken) megszállni is.
Litvánia, ez a roppant hányatott múltú ország az egyedüli a három balti állam közül, mely jelentős történeti, nemzeti önállósággal büszkélkedhet. Igaz ugyan, hogy első modernkori (két világháború közti) függetlenségének idején például mai fővárosa Wilna néven Lengyelországhoz tartozott. A litvánok helyzete, története sok szempontból hasonlít a mienkhez. Itt van például a nyelvi magány: a balti-nyelvcsaládhoz tartozó nép két közeli rokona közül a porosz a XVIII. század elején kihalt, a másik a szomszédos lett – ekkora a família. A ma hatvanötezer négyzetkilométeres, 3,6 milliós Litvánia határait szintén mosta egynél több tenger, mégpedig a legendás Vytautas fejedelem idején, mikor is a fekete-tengeri Krímig ért a birodalom.
Praktikus okokból balti portyánkat érdemes dél felől kezdenünk. Ha addig kihúztuk autóval-vonattal, akkor a háromszáz kilométerre fekvő Riga és a még ugyanennyire található Tallinn már szinte csak egy macskaugrás. Vilnius (nem csupán a turisták iránti, humanitárius megfontolásból) igen közel fekszik a lengyel határhoz, az ország dél-keleti csücskében, cseppnyi távolságra Európa fekete bárányának, a sztálinista-autokratikus Fehéroroszországnak mezsgyéitől.
Amennyire Tallinn hűvös és csinos, Riga pedig elegáns és polgári, úgy Vilnius kócos és meglepetésekkel teli, tarka város. A millió apró domb (legmagasabbjuk sincs háromszáz méter) díszítette ország egy viszonylag magas pontján, a Neris folyó partján épült, hatszázezres város egy hétre elég látnivalót kínál a hagyományos látnivalók iránt érdeklődőknek és ínyenceknek egyaránt.
Stabil pénz (mely az euróhoz kötött árfolyamú litas és kb. 75 forintot ér), a Skandináv-térség közelsége, meghálált hűség a NATO-szövetségesekhez – mindez egyaránt meghatározza a kis ország viszonyait. Fizetésnél itt igazán békebeli a hangulat, hiszen azzal szembesülhetünk, hogy van még pénz, ami ér valamit. Litvánia és Vilnius meglehetősen olcsó, vásárolnivaló pedig van bőven. Városszerte remek éttermekben ismerkedhetünk a helyi konyha izgalmaival, a különféle pirog-variációkkal, így a hússal töltött, szalonnás szósszal nyakon öntött krumpligombóccal, a cepelinnel (igen, a formája miatt…). A hideg, tejszínes céklaleves pazar, a rengeteg gombával, spenóttal, káposztával készült finomságok a lengyel konyhát idézik. Vilnius központi piacán (ahol szinte csak orosz szót hallani, pedig a három baltiak közül Litvániában a legnagyobb az államalkotó nemzet aránya – 82 százalék) savanyított, szárított erdei gombák, kolbászok, sajtok, halfélék, méz pazar kínálatából válogathatunk. A litván söripari arzenál sokféleségével, minőségével és áraival messze veri a hazait. A város bevásárló utcájában, a Gediminón (itt található az újonnan létrehozott, tevékeny magyar követség is) elegáns butikok sokasága csábít a pestitől igen eltérő, nívós kínálattal.
Ha a homlokzatokat nézzük, Vilnius belső részei elegáns nyugati település képét mutatják. Az óváros (mely a Világörökség része és a maga nemében az egyik legnagyobb és leglátványosabb egész Európában) utcái és házai példaadó állapotban sorakoznak: enni lehet az aszfaltról. Azonban komoly meglepetések is várhatnak a látogatóra. A város egyik legnagyobb attrakciója, a „lángoló-gótika” stílusában épült, vöröstéglás Szent Anna Templom szomszédságában (melyről az elbűvölt Napóleon azt mondta, a tenyerén vinné magával Párizsba) álló Szent Ferenc és Szent Bernát Templom, vagy a szintén óvárosi ferences templom festői, súlyos lepusztultsága azonban mellbe vágja az embert.
Ugyancsak megdöbbentő felfedezéseket tehetünk, ha elkalandozunk az óváros-közeli "művészköztársaságba", az önálló alkotmánnyal rendelkező Uzupisba. A festői alkotótelep távolabbi fertályain fekvő udvarokba betérve mintha időkapun lépnénk át. Ide, a Vilnia-patak partján álló dombra egy lenyűgöző szépségű, ódon, lengyel temető miatt is érdemes felsétálni: a város nagy szülöttének, Adam Miczkiewicz-nek megannyi emléke mellett e hely is azokra a századokra emlékeztet, amikor Vilniusban még a lengyeleké volt a domináns szerep. Ide kapcsolódó, érdekes (némiképp ismerős) menet zajlik a város legfőbb spektákulumának számító katedrális háta mögött. A kicsinyített Gellérthegyre emlékeztető várhegy tövében, a messzi múltban (cári orosz megszállói kezektől) tökéletesen megsemmisült, hatalmas, reneszánszkori litván nagyhercegi palotát építik újra téglából-vasbetonból szorgos kezek, pontos dokumentáció alapján - a semmiből. A látványos vállalkozáshoz képest a sokat vitatott visegrádi palotarekonstrukció maga az autentikum.
Halász Tamás
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!
A képek a szerző felvételei.
Kapcsolódó linkek:
A város honlapja - angolul
Minden, ami Vilnius - magyarul
