napi online kultúra és tudomány

RIPORT
Az örök város – gyorsvágtában
Hat nap Rómában


Olaszország a macsók hazája -hallottam azoktól, akik már jártak ott, de egészen addig nem hittem benne igazán, amíg Rómában le nem tett a repülő, s rögtön elém nem csapták a pultra a már alaposan megvizslatott útlevelemet. Kétségtelenül más mentalitás itt a jellemző, amelyet egy hét után meg lehet szokni, de elsőre kicsit furcsa – mint ahogy az is, hogy a két vámos férfiú minden női útlevéltulajdonost megvitat egymás közt – persze csak ha külföldiek.

Persze a dolog nem itt kezdődött: a gép kerekei épphogy érintették az olasz földet, talján utastársaink máris felpattantak, s mobiljukat bekapcsolva kommunikáltak az otthoniakkal. Még szerencse, hogy nem okoztak technikai malőrt a kis gépnek, amely tisztességes időn belül, késés nélkül tett le bennünket Róma Ciampino repülőterén, amely leginkább egy hazai pályaudvarra hasonlít – már ami a méreteit illeti.

A kicsit kaotikus lüktetésű város kellemes meglepetéseket is tud okozni: a helyi HÉV például pontos, ami üde színfolt a megbízhatatlanságban. A legjobb korábban kiülni a megállóba, s ott aztán megadóan felkészülni egy hosszabb várakozásra. A várakozást a római ember többnyire ismerkedéssel és felszínes fecsegésekkel tölti, ha pedig férfi, majdnem kötelező az udvarlás, annak is a flört-módozata. Ha egy nő egyedül eltéved, bármilyen korú és alkatú, bizonyosan akad legalább egy segítőkész férfi, aki szárnyai alá veszi. Emellett persze van abban némi képmutatás, ha az egyébként ingyenes templomokba csak hosszú nadrágban és legalábbis rövid ujjú pólóban lépünk be. A Szent Péter Bazilikába vezető sorból kiállítják azokat a férfiakat, akiknek a térde kilátszik a nadrágból, de azokat a nőket is, akiknek a válla kivillan a pólóból. Harmincvalahány fokban persze nehéz előírásosan öltözni, ám a találékony turista ezt a gondot is megoldja. A lúzerek az egész napos séták idejére kardigánt és hosszúnadrágot pakolnak a hátizsákjukba, akik viszont tapasztaltabbak, kendőkkel felszerelkezve és lecipzározható nadrágban lépnek Róma városába.

A megbízhatatlanság sajnos általános: az Angyalvár felújítási munkálatai például a kiírás szerint május 31-én záródtak, június elsején azonban még mindig tartottak. Ottjártunkkor a nyitott kapu előtt japán turistáknak magyarázta a helyzetet egy biztonsági őr. Már ha egy pontossághoz szokott japánnak ezt meg lehet magyarázni. Az Angyalváron kívül még vagy öt helyen találkoztunk zárt kapukkal és felújítási munkákkal. Egyáltalán: kis túlzással mintha mindenhol állványok tornyosultak volna, s a helyzetet súlyosbította, hogy a város a június másodikai ünnep lázában égett: a Colosseum környékét lezárták, s kék-arany tribünöket építettek. Ugyanakkor a város legnagyobb parkjában, a Villa Borghese-ben még kedden is a hétvégi lovasderbi díszleteit bontották.

A lazaság legüdébb meglepetése, hogy a közlekedési dolgozók keddre beharangozott általános sztrájkja látszólag elmaradt, így nem kellett a hőségben a város utcáin kutyagolni, többször is beszállhattunk a valószínűtlenül zsúfolt metrókocsik egyikébe. A metróban egyébként mindenhol figyelmeztetnek a zsebtolvajokra, magunk legalább három kísérletet hárítottunk el, de sajnos nem lehettünk mindig elég ügyesek, hogy a dörzsölt próbálkozásokat észrevegyük: a szállásdíjjal és némi költőpénzzel megrakott tárcánkat bizony a hét közepén megfújták. Így aztán érthető, hogy június másodikának délelőttjét – több tízezer rómaival egyetemben - a tengerparton töltöttük, amely üdítően közel van, és a HÉV bérlettel elszállít odáig.

A fő látványosság a Szent Péter Bazilika, oda vándorol a legtöbb külföldi, de aki azt hiszi, hogy ezzel beléphet Vatikán Államba, az nagyot téved. Az egyszerű ember egyedül a Vatikáni Múzeumon keresztül nyer bebocsátást, amely a Szixtuszi Kápolnát szinte a legvégére tartogatja. A „Benetton-Szixtusznak” is csúfolt kápolna színei valóban lenyűgözőek, mérete viszont nem is olyan nagy, mint ahogy azt az ember várná. A tökéletes élvezetet csak a biztonsági őrök törik meg: időnként beleüvöltenek a zümmögésbe, mondván: "Nófótó" meg hogy "Sss", de még ez sem zavarja meg az áhítatot – találékony turisták zsebtükörrel szerelkeznek fel, így nem kell folyton felfelé nézni, őket még a fájós nyakcsigolyák sem akadályozhatják.

Róma egyébként mindig tartogat meglepetéseket: a legkisebb templom is érdekes lehet, s néha az ilyenekben láthatóak a legszebb műremekek. Mert valóban szép például a Santa Maria Maggiore, lehet értékelni az apostolok zavarba ejtően óriási szobrait s a templom kiváltságos jogát, hogy a pápa nagycsütörtökön itt misézzen, de a hitnek állított monstrumoknál sokkal emberibb egy kis kápolna Madonna-szobra megszólalásig élethű csecsemővel a karján.

Ugyanakkor az utcákon is bármikor érhet bennünket egyedi élmény: a kis, elektromos, nagyjából tíz embert befogadni képes buszok éppolyan érdekesek lehetnek mint egy futónövénnyel benőtt szeglet. A város a Római Vakációnak is emléket állít: William Wyler 1953-as vígjátéka egyebek mellett a Spanyol Lépcsőn játszódik. A Sagna negyedben találkoztunk olyan bárral, amely csak ebből profitál: az összesen három asztalt számláló hely homlokzatán egy kopott keretben Gregory Peck és Audrey Hepburn robognak az utcán egy motorral. A látnivalók között talán a legkülönlegesebb az a piramis, amelyet néhányszáz évvel ezelőtt egy nemesi család nagyravágyó sarja építtetett a középkori várfal tövébe. Az építmény éppúgy nem illik a mai városképbe, mint ahogy feltételezhetően nem illett a korabeli épületek mellé sem – mindenesetre azt kivívta, hogy egy metróállomást nevezzenek el róla.

Az átláthatatlansággal járó kellemetlenségektől eltekintve a város mégiscsak barátságos. Kényelmesen terpeszkedik a Tevere két partján, a forgalom rohanása látszólagos. Ha kell, a buszsofőr két megálló között megáll, hogy régi barátját üdvözölje az utcán. Ez – ha a turista éppen nem siet valahová –mégis szerethetővé teszi a várost és lakóit. És kit érdekel, ha lekéssük a buszt, ha előtte egy óráig a Teverén hajózhatunk, s potom egy euróért olyan panorámában van részünk, amilyet a császárok láttak?

Kónya Orsolya

A képek a szerző felvételei.



Kapcsolódó linkek:
A város honlapja - olaszul



Korábbi riportok:

Vilnius 2.
Vilnius 1.
London májusban
A nők a rendszerváltásban - a Tűsarok.org rendezvénye
Könyvfesztivál 2005
Barcelona
A párizsi Salon du Livre
Riport a műjégpálya utolsó napjáról
Párizsi riport
Európa Kulturális Fővárosa
Ursula Martinez
Ljubljana
Anifest2
Kínai Állami Cirkusz Budapesten
Hollandiai riport, 2. rész
Hollandiai riport, 1. rész
AlterNative Marosvásárhelyen
Madách Művész Szalon
Senkálszky 90
Budapesti Állat- és Növénykert
Az Extrém Off Show a Millenárison
Légiparádé augusztus 20-án
Thealter és SZASZSZ Szegeden
Prága
Az Európa Kiadó az A38-on
11. Nemzetközi Dobos és Ütős Gála Cegléden
Mediawave 2.
EU-csatlakozás Bécsben
EU-csatlakozás Budapesten
SZÓ: Tilos összművészeti fesztivál
Mediawave
Kecskemét
Győri Nemzetközi Ütőstalálkozó
Súgó CSiga Díj: gála
A kolozsvári színház Pesten
Menzel Pesten
A STOMP a Kongresszusi Központban
Operamesék a Nemzeti Színházban
Változások előtt a Bárka Színház
Piacok Pesten és Budán
Sufni-új színházi tér Budapesten
Rádió C-buli a Petőfi Csarnokban
Könyvvásár Marosvásárhelyen
Alter-Native Marosvásárhelyen
Sopron
Spinoza Ház
Kolozsvár
Nyitóbuli PONT Műhely módra
Merz ház
Gyirgyói életképek
Budapest by night
Budapest Plázs másodszor
Keszthelyi kerengő
Budapest Plázs-testközelből
Szegedi bolyongás
A King Crimson a Millenárison
Stigmafesztivál a Merlinben
Mikibácsi-maraton: Jancsó 3+1 a Bárkán
Mozart! bemutató előtt az Operettben
Március 15. Budapesten