Nógrád egyik eldugott kis csücskében, Kishartyán mellett hullámzó kőtenger emelkedik, a Kőlyuk-oldal. A harmincmillió évvel ezelőtti tenger partján felhalmozódott homokkő gyűrődéseiben megőrizte a régmúlt idők vízfodrainak emlékét. A tengerből már csak egy kis „tengerszem” maradt: piciny tavacska a körös-körül húzódó hegyek rejtekében. Nem mondhatni, hogy még a madár se jár erre, mert fejünk fölött ölyvek kerengtek, de rajtuk kívül egy lélekkel sem találkoztunk. Ha az ember felkapaszkodik a kőfodrokon a hegytetőre, gyönyörű kilátás tárul elé, megnyugtató tágasság és nyugalom. Kicsit arrébb a sziklafalba vájt barlangba lehet fölkapaszkodni, sajt-lukakhoz hasonló kőnyílásokon kukucskálni ki a világra, mint hajdan tehették az itt meghúzódó remeték.

A környék másik természeti remeke a riolittufa, Kazár falu határában. Földöntúli, mondhatni holdbéli táj. Hófehér, csupasz kőfodrok, növényzet nélkül. Olyan, mint egy vénséges, kővé vált emberi arc mély barázdákkal. Az előbbi tájat a víz alakította, ezt pedig a tűz. Jobban mondva vulkán, hiszen a riolittufa vulkánkitörések szórt anyaga, amelyet sokmillió évvel ezelőtt köpött ki magából a föld gyomra. Persze a felszíni munkálatokat itt is a víz végzi, a ráncokat – amelyek akár a 15-20 méteres mélységet is elérik - az vési a kőarcba. Morzsalékos, kavicsos a felszín, én egy jó nagyot bucskáztam az egyik kőbarázdán – nem árt óvatosnak lenni.

Szintén vadregényes és nem kevésbé veszélyes terep a Páris patak szurdokvölgye Nógrádszakál közelében, amely a „Palóc Grand Canyon” néven is ismert. Több millió évvel ezelőtt folyó kanyargott itt, és a felhalmozódott hordalék megkövesült rétegeit lehet megcsodálni. A hajdani folyó úgy vájta ki medrét, hogy ha a szurdokban sétál az ember, fölémagasodnak a hordalékból keletkezett, sziklaszerű építmények. Néhol fagyökerek szövik át a kőrétegeket, itt-ott kidőlt fatörzseken és mohától csúszós kőtömbökön kell átmászni. Indák nyúlnak a gyanútlan vándor után, és szúnyoghadak ostromolják. Tavasszal és ősszel, esőzések idején még csordogál a Páris patak, egyébként a látogató csupán a kiszáradt medret láthatja, amelyben érdekes mintázatú és színű köveket lehet gyűjteni.

Ha az Északi-Középhegységben, illetve a Cserhát és Karancs-Medves környékén túrázunk, mindenképpen másszuk meg a Karancs csúcsot. A környező falvakból is – Karancslapujtő, Karancsalja – elindulhatunk, de Salgótarjánból, a megyeszékhely különböző részeiből is kanyarognak turistautak a csúcs irányába. Kalandvágyóbbak bringával is nekivághatnak, ám nem árt a túrakerékpáros tapasztalat. Jó idő esetén csodálatos panoráma nyílik a Karancsról, de esős, felhős időben is gyönyörködhetünk a viszonylag érintetlen erdőkben. Tűlevelűek és lombhullatók váltják itt egymást, ez attól is függ, hogy melyik turistaúton indulunk. Több fenyvessel találkozunk, ha a zöld jelzésen, Karancslapujtő felől szeretnénk elérni a csúcsot.

Kalandra fel!

Tamási Dénes

Fotók: Tamási Dénes


Kapcsolódó linkek:
Információk a Cserhátról
Kirándulási lehetőségek
Túra az Északi-középhegységben