napi online kultúra és tudomány

RIPORT
Fesztiválon, meg csak úgy a Zemplénben


Tizennégy éves immár a Zempléni Fesztivál, és nekem csak most sikerült lejutnom: a Szigetről szöktem át két napra erre a csodálatos tájra, ahol eddig „csak” felejthetetleneket nyaraltam, hogy ezúttal kis kultúrát is fogyasszak. A Zemplént a pestiek közül sokan valami nagyon távoli, kieső zugnak gondolják: a hegyvidék így inkább a közeli nagyvárosok, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza nyaralóhelye. Míg a fővárosi turizmus szinte teljesen ellepte a Mátrát, ahol már alig maradtak meghitt, csendes kis zugok, addig e térség – háborítatlan erdőivel, csinos falvaival, pazar borával – igéző nyugalmat kínál.

A tájegység fesztiváljának remek, tarka programjában dominánsan zenei esteket találni: klasszikus és népzenei, dzsessz és liturgikus koncertek várják a közönséget a legkülönösebb helyszíneken. Az általam látottak legfelejthetetlenebbike a Magyarországon is jól ismert, világhírű kontratenor, Derek Lee Ragin estje volt, a Capella Savaria kíséretével. A koncerten túlnyomórészt Händelt éneklő amerikai varázsló jelenléte szinte hihetetlen volt a sárospataki vár udvarán. Ragin művészi elismertségét jól érzékelteti, hogy Gérard Corbiau rendezőnek Farinelli, minden idők legnagyobb kontratenorja életéről forgatott mozijában ő volt a dalnokcsoda énekhangja. Az első döbbenetet az a tény hozta elő belőlem, hogy a nézőtéren voltak üres székek – pedig kétezerötszáz forint egy ilyen klasszisért több mint baráti jegyárszabás. Ragin nagyjából az első percben „kenyérre kente” hallgatóságát: ez a jókedvű, barátságos, mosolygós afroamerikai már pusztán arcjátékával, viselkedésével is elbűvölt. Zsigerek mélyéből szóló, lenyűgöző angyal-hangja és bankári eleganciája elsőre kissé bizarr ellentétpárt alkotott. A koncertet számos zavaró momentum kísérte – amint ezt nyári, szabadtéri előadásokon megszokhattuk már. Volt vonatfütty, repülőgépzúgás, nézőtéren sivalkodó hülyegyerek, aztán bekapcsolt a szélgép. Míg Ragin különös, egyik lábával finoman kilépő pózban, összezárt ujjakkal, bűvös színészi mimikával énekelt, a kiváló magyar zenekar tagjai egyre elkeseredettebb harcot vívtak az elemekkel. Repkedtek a partitúra-oldalak, borultak a kottatartók, majd az utolsó dal közepén kiment a villany az egész színpadon. Ragin és a hangszerek hangja meg sem rezdült. Elképesztő élményt adott a vaksötét színpadról áradó muzsika. A villanyt aztán visszakapcsolták, hogy a mű utolsó másodpercében ismét elmenjen. A közönség először röhögőgörcsöt kapott, aztán kitört a tapsvihar.

Sárospatak igazán kellemes hely: ami a szocreál érában nem bontatott le belőle, és nem pótoltatott a kor borzalmaival (lásd: Bodrog Áruház), az sugározza magából a történelmet. Várkastélya – a fesztivál központi, nagyszerűen kiválasztott helyszíne – izgalmasan többarcú, látványos, elegáns építmény, mely hajdan, Lórántffy Zsuzsanna és Rákóczi György idején fejedelmi székhely lett. Sub rosa sarokszobája pedig a magyar történelem nevezetes néhány négyzetmétere. A vár körül tágas park találhat - roppant gondozott, illetve némiképp elhanyagolt részekkel. Az ősi városmagban takarosan rendbetett és kétségbeejtő állapotban lévő részletekkel egyaránt találkozunk. Meglepő, hogy a város felőli oldalon szinte lehetetlen lejutni a Bodrog partjára. Ami a leginkább vérforraló, az az összmagyar rákfenének mondható szuvenírfelhozatal.

A várhoz vezető út mentén álló standokon penetráns bóvlikkal találkozni. Van itt gumikígyó, fonott kosárba fóliázott tengerikagyló-szett, vásári gagyi gyerekjátékok, kínai legyezők. Megtekinthető néhány keramikus borzalom is: pszeudó-népművészeti rettenetek, bögrécskék és vázácskák, futottak még kategóriás csetreszek és csuprok. A kincses Zemplén megannyi csodája közül gyakorlatilag semmi. Pedig az itt fellelhető, látványos ásványok – melyekből például Boldogkő várának kicsi boltjában bőséggel válogathatunk –kiválóak lennének emléktárgynak. De még egy nyomorult korondi cserép sem minősülne tájidegennek – kevésbé legalábbis, mint a kínai kulcstartó, vagy a matrjoska. Boros stand sincs: a várközeli Rákóczi-pincét keresve egy poros kirakatot találunk, meg egy táblát a következő borkóstoló-turnus indulási órájáról. Sehol egy remek szaküzlet, vagy szabadon látogatható bemutatóterem. A városban egyetlen borbolt kirakatához volt szerencsém: a koszos üvegeken napszítta árcímkék, az üres palackokba félig visszatolva a dugó.

A csodás tokajiért az egyre jobban kiépülő borászatokba érdemes elzarándokolni: egy-egy panzióban, szálláshelyen a pincék takaros brosúráival találkozhatunk és válogathatunk a desztinációkból kedvünkre. Mi a tolcsvai Oremust, ezt a spanyol tulajdonban lévő tokaji-fellegvárat választottuk. A borászatnak már vulkáni kőből épült központja is pazar: pincék övezte bemutatótermében 1600 és 45000 forint közti csodák közül lehet válogatni. A falu központjában azonban literenként párszáz forintért is lehet már iható bort kapni. Magyar Toscana – futott ki a számon, amint a hegyvidék belsejében autóztunk: a szelíd, megejtő szépségű dombok és hegyecskék oldalában felkúszó szőlők, az aranyszínű mezők, az elszórtan álló présházak látványa valóban páratlan. A látnivalók nagy száma pedig egyenesen döbbenetes.

A jól ismert csodák, mint a Boldogkővára, a pataki vár, a Református Kollégium és a katolikus vártemplom (ahol megtekinthetjük a hajdani budai karmelita templom – ma Várszínház – gyönyörű barokk oltárát), a tokaji szőlőhegy, vagy a füzéri vár mellett megannyi, aprónak gondolt látványosság, kevésbé ismert kincs rejtőzik a hegyek közt. A jó szemű vándor Telkibánya környékén például gyönyörű opálokat, ébenszínű obszidiánt gyűjthet. Regéc csak hosszú sétával megközelíthető vára páratlan látványosság. A gyönyörű Hejcén püspöki nyaralót, erődített katolikus templomot találunk. Különleges élményt nyújtanak az apró hegyi falvakban (így Makkoshotykán, Vizsolyban), de a nagyobb városokban is élő rutének ikonosztázos görög katolikus templomai. A tájék évszázados zsidó kultikus emlékei, így a gyönyörűen felújított, 1790-ben épült mádi zsinagóga, a bodrogkeresztúri, sátoraljaújhelyi, olaszliszkai csodarabbik nyughelyét rejtő, háromszáz éves temetők szintén megérnek egy tematikus túrát. Sátoraljaújhely fölött rejtőzik a Megyer-hegyi tengerszem, ez a középkori malomkőbánya, melynek irdatlan mélyén tavirózsa borította, ámulatos szépségű tavacska csillog.

A létező vívmányok egyik legcsodásabbika a tolcsvai gasztronómiai zarándokhely, a páratlan hangulatú Ős Kaján étterem. Tulajdonosa egy „magyarhonba” fülig beleszerelmesedett francia, aki olyan helyet és olyan konyhát rittyentett a Zemplén szívébe, hogy a népek Pestről, Debrecenből járnak ide ebédelni. Az Ős Kaján komoly kulturális szerepet is betölt. Falain a mai magyar festészet jeleseinek képeiből válogatott kiállítás, pódiumán dzsessz- és etnokoncertek, avantgárd performanszok. A hely állaga kivételes: nem túltatarozott és nem lepusztult: abban a permanensen megtartó állapotban van, amelyben a gusztusos, ódon kis házak Provence-ban, vagy Toscanában is. Minden zegzugban valami elragadó mütyür, a szalonban száz éves, gyönyörű, kényelmes bútorok és kicsi könyvtár. Ha a környéken járunk, kötelező benézni ide.

A Zemplén az óriási ellentétek vidéke is: a gyönyörű, hegyi panzió kertjében kialakított, lifestyle-magazinból szalasztott úszómedence mögött, a magas kőfalon túl malac röfög: a csillogó borászati épületek tövében roskatag, öreg, üres házak várnak jobb napokra. A térségi turizmus, a borászat konjunktúráját a hétköznapok szegénysége teszi igazán láthatóvá. A keretek már készek, de gyakran kerülhetünk zavarba. Fesztiválvendégként például megtörténhet, hogy az aznapi, utolsó program befejeztével nincs hova menni vacsorázni, mert már minden bezárt. És könnyen járhatunk úgy is – nekem sikerült – hogy a tizenötezres Sárospatakon nem kerül taxi a reggeli vonathoz, mert az egyetlen (!) szaki nem ér rá, vagy nem akar korán felkelni. Nem volt mese: bőröndöstül, gyalog vonszoltam végig magam a városon.

Halász Tamás

Illusztrációk: a szerző helyszíni fotói. Az Ős Kaján Étterem fotója a Gusto oldaláról származik.


Kapcsolódó linkek:
A fesztivál honlapja
Az Ős Kaján Étterem honlapja
A Gusto magazin cikke az étteremről



Korábbi riportok:

Kolozsvári évadnyitó
Pozsony
Vasúttörténeti park
Erdély
Kapolcs 2005
EKHO - a jelenlegi állás
Félsziget 2005
Gyula
Szentendrei skanzen
Cserhát és Karancs-Medves
Volt2005 - harmadik beszámoló
Volt2005 - második beszámoló
Volt2005 - első beszámoló
Tűzraktár
Róma
Vilnius 2.
Vilnius 1.
London májusban
A nők a rendszerváltásban - a Tűsarok.org rendezvénye
Könyvfesztivál 2005
Barcelona
A párizsi Salon du Livre
Riport a műjégpálya utolsó napjáról
Párizsi riport
Európa Kulturális Fővárosa
Ursula Martinez
Ljubljana
Anifest2
Kínai Állami Cirkusz Budapesten
Hollandiai riport, 2. rész
Hollandiai riport, 1. rész
AlterNative Marosvásárhelyen
Madách Művész Szalon
Senkálszky 90
Budapesti Állat- és Növénykert
Az Extrém Off Show a Millenárison
Légiparádé augusztus 20-án
Thealter és SZASZSZ Szegeden
Prága
Az Európa Kiadó az A38-on
11. Nemzetközi Dobos és Ütős Gála Cegléden
Mediawave 2.
EU-csatlakozás Bécsben
EU-csatlakozás Budapesten
SZÓ: Tilos összművészeti fesztivál
Mediawave
Kecskemét
Győri Nemzetközi Ütőstalálkozó
Súgó CSiga Díj: gála
A kolozsvári színház Pesten
Menzel Pesten
A STOMP a Kongresszusi Központban
Operamesék a Nemzeti Színházban
Változások előtt a Bárka Színház
Piacok Pesten és Budán
Sufni-új színházi tér Budapesten
Rádió C-buli a Petőfi Csarnokban
Könyvvásár Marosvásárhelyen
Alter-Native Marosvásárhelyen
Sopron
Spinoza Ház
Kolozsvár
Nyitóbuli PONT Műhely módra
Merz ház
Gyirgyói életképek
Budapest by night
Budapest Plázs másodszor
Keszthelyi kerengő
Budapest Plázs-testközelből
Szegedi bolyongás
A King Crimson a Millenárison
Stigmafesztivál a Merlinben
Mikibácsi-maraton: Jancsó 3+1 a Bárkán
Mozart! bemutató előtt az Operettben
Március 15. Budapesten