napi online kultúra és tudomány

RIPORT
Kincses sziget
Rodoszi riport

A rendszerváltás utáni első, nagy magyar turistakirajzásnak, ha emlékeim nem csalnak, két fő csapásiránya volt. Egyfelől a mára már eléggé megdrágult katalán vidék, másfelől a görög tengerpart és szigetvilág: Korfu, Kréta, Rodosz, és a hellén „fapados” észak nagyon elérhető áron látogatható, uncsi kis desztinációi. Korfu felé majd’ olyan tömegű honfitársunk kelt útra egy-egy nyár alatt, mint manapság az Adriára. Utóbbihoz most pazar autópályák vezetnek, a hajnali, pesti indulás után már délutáni csobbanást ígérve. Előbbibe akkoriban leabált, vénséges buszokon araszolhattunk másfél napig.


A muszlim országok hirtelen nagyon népszerűvé vált nyaralóhelyei alacsony áraikkal csábítottak és csábítanak ma is, ám nagyjából a Sarm es-Sejkben végrehajtott turistamészárlás idejére bizonytalanodtak el tömegek az egyre másra érkező, kisebb-nagyobb merényletekről szóló hírek nyomán, hogy talán váltani kéne. Horvátországra meg nyárról-nyárra lassan ki lehet tenni a „megtelt” táblát. Nekünk is így esett a választásunk Rodoszra.

A rózsák és szarvasok hona a Dodekániszosz legnagyobb szigete, karnyújtásnyira a török szárazföldből hosszan kinyúló Resadiye-félszigettől és az azon található, itthon is népszerű üdülőhelytől, Marmaristól. Rodosz eszményi terepe lehet azoknak, akik a nyaralásuk alatt nem melanómára gyúrnak, vagyis a strandon történő végtelenített döglésen kívül egyébre is nyitottak. Ez az alig három Budapest méretű, mintegy százezer ember lakta sziget látnivalók roppant tömegét kínálja. És ami nagyon fontos: a sziget nagy részén folyamatosan fújdogál a szél, így még a negyvenfokos hőséget is könnyedén el lehet viselni, pláne a Rodoszon legkellemesebbnek mondott időszakot, az őszt, mikor a tenger és a levegő hőmérséklete egyformán huszonöt fok körül mozog.

Mint a Földközi-tenger számos, nagyobb szigetére, Rodoszra is szemet vetett a térségben fellelhető összes, domináns civilizáció. Legkorábbi, fellelt emlékei hatezer évesek: megtelepedtek, éltek és uralkodtak itt föníciaiak, mükénéiek, dórok, perzsák, makedónok, rómaiak, gótok, arabok, bizánciak, genovaiak, minden rendű és rangú keresztes és egyéb lovagok, aztán ötszáz év török uralom következett, ezt követően harminc év olasz világ, majd a rövid és pokoli német megszállás, végül angol felszabadítás. Rodosz mindössze 1947 óta tartozik a modern Görögországhoz, mely maga is csak 1829-ben szakadt ki az Oszmán Birodalomból. E viharos történelem szereplői mind otthagyták emlékeiket a szigeten, vagy éppen mások emlékeinek, életének elpusztításával írták be magukat a sziget fekete könyvébe. Mi, Kelet-Közép-Európában nem is sejtjük, milyen, a miénkhez roppant hasonló sorsot éltek meg a Rodoszhoz hasonló, távoli vidékek lakói. A tragikus népességcserék, deportálások, mészárlások egyre halványuló árnyát a felületes szemlélő, az egyszerű nyaraló már alig veszi észre. Aki belebonyolódik mindabba, ami a szigeten körülveszi, annál inkább.

A Rodoszi reptérre érkezve az ember megrémül: a percenként leszálló gépek ontják a turistákat, kiknek zöme a Skandináv és közép-európai országokból, Izraelből, Oroszországból és Angliából érkezik ide. Az általában inkább bájos, mint dühítő görög slamperájjal és „fontolva haladással” már itt találkozhatunk. (A klasszikus jótanács szerint: „soha ne sürgess egy görögöt”. Megtoldhatjuk ennyivel: „… mert úgyis reménytelen, és még meg is sérted.” A szigeten egyetlen gyorséttermet találtunk, gondoltuk, csak kíváncsiságból benézünk, hogyan értelmezik itt a fast foodot. De aztán győzött persze a józan ész és kerestünk egy tavernát.)

A nagyrészt a sziget északi hegyében fekvő, a szigettel azonos nevet viselő fővárosba és környékére elszállásolt turisták nagy része keveset mozog ittléte során. Így történhet meg, hogy autót, vagy motort bérelve, kis szerencsével nagyjából tíz percen belül háborítatlan, kihalt tengerpartra találhatunk. Rodosz városa pazar hely: a település modern, északi részében található hotelekből néhány perc sétával egyaránt elérhető a plázs és az óváros. A település nagy része a turistainvázió idején sem elviselhetetlen. A világhíres óvárost – melyben a látnivalók zöme koncentrálódik – az itáliai Amalfiból származó johanniták által bizánci alapokra épített, lélegzetelállító várfalrendszer övezi, ezt pedig hét kapu tagolja. A falazat monumentalitását érzékeltetendő, álljon itt néhány szám: az építmény – mely teljesen és szinte tökéletes épségben körbeveszi az óvárost – négyezerötszáz méter hosszú, tövében mintegy harminc méter széles és húsz méter mély árok húzódik. Az árok déli szakaszára egy komplett szabadtéri színházat építettek. A falak átlagos vastagsága eléri a tizenkét (!) métert. Hogy milyen intenzíven próbálkoztak a hajdani hódítók e gigászi védmű bevételével, jól mutatja a városszerte közszemlére tett ágyúgolyók ezres arzenálja. A kapukon át bűvös szépségű városba léphetünk: ennek északi részén áll a Collachium, a johannita lovagok erődített, belső vára, melyben a hatalmas, látványos nagymesteri palota, és a rend számtalan, többnyire látogatható épülete, szálláshelye megtalálható.

Ezen a környéken reggeltől estig, tavasztól őszig elképesztő a tömeg. A turisták itt is úgy viselkednek, mintha síneken közlekednének: a nyájak vonulási útvonalát üzletek szemkápráztató sokasága szegélyezi. Kínálatukban minden helyben kapható, amit egy hülye csak megkívánhat. Úgy tűnik, mintha a rodoszi kereskedőknek a világ minden pontján lennének beszállítóik. Indiai és kínai, arab és indián csecsebecsék tömegeit kínálják a boltosok. A rend kedvéért azonban mindenhol találhatunk rendkívül ízléstelen, helyi jellegű produktumokat is. Motívumaik közt természetesen a Rodoszi Kolosszus az abszolút csempion (holtversenyben az álantik motívumokkal bűvészkedő, alpári, pornográf termékkörrel). A kolosszus, e világcsoda az ősi északi kikötő, a Mandráki bejáratánál állt terpeszben valaha: a harminc méter magas óriást kétezer-kétszázharminc éve döntötte le egy földrengés, darabjai i. sz. 653-ig hevertek a környéken, mígnem a szaracénok eladták a soktonnányi bronzot. A legenda szerint kilencszáz teve hordta a vásárlók hajóira a szobor darabjait. A kolosszusból mára egy szilánk sem maradt fenn, hajdani talpkövei helyén egy-egy oszlop áll, melyeken a sziget címerállata, egy-egy bronzszarvas díszlik. Az antik idők csekély emlékeivel a különösebben nem látványos, ám szép panorámát kínáló Akropoliszon, a Monte Smith tetején találkozhatunk.

Az óváros frekventált pontjain elég egy megfelelő saroknál lefordulni a nyüzsgő utcákból, hogy a középkorban találjuk magunkat. Az oszmán múltra, hegemóniára emlékeztet a hajdani török negyed, melyben hat mecset és számos török kút áll ma is. Számos közöttük elkeserítő állapotban van, de a legjelentősebb, a szépen restaurált, Szulejmánról elnevezett imahely ma is szolgálja a híveket. Rendkívüli látványosság a sziget hegyében (a turista és hajózási hivatali övezetben) álló Murád Reisz mecset tövében, egy eukaliptusz-ligetben található, ősi török temető, melynek közelében az olasz időkre emlékeztet a városi színház és a kihagyhatatlan, kivételes hangulatú Akvárium tetszetős épülete.

Az óváros területén a török uralom századaiban két nép élt: az uralkodó etnikum, illetve a zsidók közössége. A rodoszi zsidóság páratlan és tragikus történetét, emlékét a hajdani Judería negyed őrzi. Néhány szűk utcájában a múlt század húszas éveiben még közel ötezren éltek, zömmel kézművesek, iparosok, kereskedők. A túlnyomórészt Hispániából elűzött zsidókból (szefárdokból) álló közösség az ókasztíliai spanyolból kialakult ladino nyelvet beszélte, kisebb részük un. romanióta (vagyis az antik idők óta itt élő) zsidó volt. Fénykorában a közösséget hat zsinagóga szolgálta: ezek közül mára egyetlen maradt, a Kahal Shalom. Az 1577-ben épült, ékszerdoboz szépségű épületre a hajdani közösség két idős tagja vigyáz – ők ketten maradtak mára az egykori ötezerből, ők ketten beszélik még az ősi ladinót a szigeten. Mintegy háromezren az olasz uralom idején hagyták el a szigetet, ezerhatszázan Auschwitzban pusztultak el. A hajdani török közösséghez (melynek túlnyomó részét népességcsere során üldözték el a szigetről) hasonlóan a kétezer-háromszáz éves zsidó gyülekezet is maradványaiban létezik csak már. A hitközség ma összesen harmincöt tagot számlál: harminchárman az ország más területeiről származtak ide. Akinek van ideje, érdemes kigyalogolnia a dél-keleti külvárosban fekvő, rendkívül érdekes látványt nyújtó zsidótemetőbe, melyet nem kevésbé látványos mozlim, katolikus és görögkeleti sírkert vesz körül.

A rodoszi óváros girbegurba utcáira nem lehet ráunni. Ha éjjel kezdjük sétánkat, könnyen eltévedhetünk, de a sziget rendkívül biztonságos, félni nincs kitől. A balatoni turisztikai kondíciókhoz szokott látogatót lenyűgözheti, hogy senki nem próbálja meg ki- vagy lerabolni. Megfizethető árakon juthatunk hozzá a görög gasztronómia csodáihoz, a helyek tiszták, átverős élményben nem volt részünk. Jó szerencsével – és ismét csak letérve a vonulási útvonalakról – hangulatos, valódi, házias ízeket kínáló tavernákban kortyolhatjuk a melegben igen jóleső gyantás bort, a recinát, a kellemes Alfa vagy Mythos sört, ízlelgethetjük a muszaka, a pasztició, a dolmadesz, a sztifádó és a többi finomság változatait.

A fővárosban autókölcsönzők tömege várja a kuncsaftokat, a versenynek köszönhetően szokatlanul kedvező árakkal találkozhatunk, ha körültekintőek vagyunk. Egy kiskategóriás autót már harminc euróért el lehet vinni egy napra, ám számos iroda szab ennél jóval magasabb árat, vagy csap hozzá az összeghez ravaszul ilyen-olyan járulékos költséget. Autót vagy motort bérelni igencsak érdemes, hiszen a nyolcvannégy kilométer hosszú és harmincöt kilométer széles sziget csodás, könnyen bejárható tájakkal csábít. Jogosítvány híján meg lehet próbálkozni a tömegközlekedéssel, de ezt annyira ne erőltessük: a hellén lazázásba belefér egy-egy kimaradó járat, mint magunk is megtapasztalhattuk. Másfél óra a tűző napon pedig nem gyerekjáték.

A vidéki Rodosz egyik fő attrakciója a hajdani nagyhatalmú városállam, Lindosz. A fokozottan védett városkát az országúttól csak gyalog vagy szamárháton lehet megközelíteni, kocsi ide nem hajthat be. Az Akropolisz koronázta hegy tövébe épült, hófehér városka hasonló képet mutat, mint a főváros: központjában egymásba lógnak a szuvenírboltok, de pár lépéssel odébb csak csend, kabócák, falakon futkározó agáma-gyíkok fogadnak. Rodosz északi részét nagyrészt maga alá gyűrte a turizmus. A fővárostól mind távolodva lassan kizárólag bérelt kocsikkal találkozunk: egészen délre már csak ínyencek mennek. A gyantaillatú, csodálatos erdők borította hegyek közt futó, kiváló minőségi utakon könnyedén ingázhatunk a sziget két partja közt.

A zsúfolt északi strandok után elképesztő élmény megállni egy fövenyen, ahol, ha körülpillantunk, kilométeres távolságban egy teremtett lelket sem látni. A vidék gyönyörű falvai ügyesen specializálódtak egy-egy sajátos produktumra. Ezek a hajdan a nyomor legmélyebb bugyrában vergődő falvak ügyesen kivették részüket a turisztikai iparból: a tehetetlen, fantáziátlan, jelenleg a „csináljunk mi is fesztivált” tébolyát szenvedő hazai települések példát vehetnének arculatformálás és rugalmasság dolgában tőlük. A sziget legmagasabb hegyének, az 1215 méter magas Attavirosznak lábánál fekvő Embónasz például csodálatos mazsolaborával, a közeli Sziánna pedig a "görög grappának" nevezett Szumával és zamatos kakukkfű-mézével várja a turistákat. Egy-egy faluba az embert a megérzése vezeti el: útikönyvünk (Rodosz – Vince útikönyvek) egyetlen csillagra méltatta a háromból Aszklépió kisvárost, a gyógyítás görög istenének, Aszklépiosznak szülőhelyét. A káprázatos fekvésű település utcáit járva olyan érzésünk támadhat, mintha egy történelmi film díszletei közé csöppentünk volna, és a nagyon kevés helybéli, akivel összetalálkozunk, csupán pihenő statiszta. Hasonlóan nagyszerű élményt nyújt Monolitosz és Kritinia sziklaszirten álló lovagvára. A különbség csak annyi, hogy Aszklépióban egy fia turistát se látni, míg a várakban lépni se tudunk egymástól. Ja, és az isteni szülőhelyen vár is van.

Hiába évszázados hagyományú nyaralóhely Rodosz, a kis sziget területének jelentős része nyugodt, csendes és érintetlen. A csordaszellemnek köszönhetően csak kevés helyen tapasztalható az ipari méretű idegenforgalom, ám ott roppant koncentráltan. Kedvenc példámat erre a főváros strandjai szolgáltatták. A szállodai negyed bícsein, egymás hegyén-hátán heverő turisták szentségelve araszolnak a nagyon tetszetős, ám papucsban is igen nehézkesen járható kavicsfövenyen a sziklás, nem ritkán balesetveszélyes vízhez megmártózni. Párszáz méterrel odébb, a sziget csücskében, alig pár tucat furfangos sütteti magát a finoman selymes homokban vagy úszkál a szelíden mélyülő, kristálytiszta vízben.

Halász Tamás



Korábbi riportok:

Múzeumfaló
A Kulturális Örökség Napjai Párizsban
Csodák Palotája a Millenárison
Arcus Temporum Pannonhalmán
JAK-tábor Szigligeten 2.
JAK-tábor Szigligeten 1.
Zempléni Fesztivál
Kolozsvári évadnyitó
Pozsony
Vasúttörténeti Park
Erdély
Kapolcs 2005
EKHO - a jelenlegi állás
Félsziget 2005
Gyula
Szentendrei skanzen
Cserhát és Karancs-Medves
Volt2005 - harmadik beszámoló
Volt2005 - második beszámoló
Volt2005 - első beszámoló
Tűzraktár
Róma
Vilnius 2.
Vilnius 1.
London májusban
A nők a rendszerváltásban - a Tűsarok.org rendezvénye
Könyvfesztivál 2005
Barcelona
A párizsi Salon du Livre
Riport a műjégpálya utolsó napjáról
Párizsi riport
Európa Kulturális Fővárosa
Ursula Martinez
Ljubljana
Anifest2
Kínai Állami Cirkusz Budapesten
Hollandiai riport, 2. rész
Hollandiai riport, 1. rész
AlterNative Marosvásárhelyen
Madách Művész Szalon
Senkálszky 90
Budapesti Állat- és Növénykert
Az Extrém Off Show a Millenárison
Légiparádé augusztus 20-án
Thealter és SZASZSZ Szegeden
Prága
Az Európa Kiadó az A38-on
11. Nemzetközi Dobos és Ütős Gála Cegléden
Mediawave 2.
EU-csatlakozás Bécsben
EU-csatlakozás Budapesten
SZÓ: Tilos összművészeti fesztivál
Mediawave
Kecskemét
Győri Nemzetközi Ütőstalálkozó
Súgó CSiga Díj: gála
A kolozsvári színház Pesten
Menzel Pesten
A STOMP a Kongresszusi Központban
Operamesék a Nemzeti Színházban
Változások előtt a Bárka Színház
Piacok Pesten és Budán
Sufni-új színházi tér Budapesten
Rádió C-buli a Petőfi Csarnokban
Könyvvásár Marosvásárhelyen
Alter-Native Marosvásárhelyen
Sopron
Spinoza Ház
Kolozsvár
Nyitóbuli PONT Műhely módra
Merz ház
Gyirgyói életképek
Budapest by night
Budapest Plázs másodszor
Keszthelyi kerengő
Budapest Plázs-testközelből
Szegedi bolyongás
A King Crimson a Millenárison
Stigmafesztivál a Merlinben
Mikibácsi-maraton: Jancsó 3+1 a Bárkán
Mozart! bemutató előtt az Operettben
Március 15. Budapesten