napi online kultúra és tudomány

RIPORT
Egy "mesterember" életrajza
Andrei Serban a TIFF-en


Ezt a könyvet kilencven százalékban nem színházi emberek vették meg, és nagy örömmel tölt el, hogy nem színházi emberek számára írtam meg, mondta el Andrei Serban a TIFF utolsó előtti napjára szervezett rendezvényen, amelyen a neves román származású rendező találkozott az érdeklődőkkel a fesztivál Találkozási pontnak kinevezett helyszínén, a kolozsvári Bánffy-palota udvarán. A rendezővel való beszélgetés témája a színház és a film volt, de két másik indok is szolgált erre a találkozásra: Serbannak a nemrégiben megjelent O biografie – Egy életrajz című, a Polirom Kiadó által gondozott kötete, valamint a Román Nemzeti Színház-beli munkája, ahol Sarah Kane Megtisztulva című darabját viszi színre.

Andrei Serban bevallotta: jobban szereti a mesterember - s hogy jobban illusztrálja, elmondja angolul is, craftsman – kifejezést foglalkozására nézve, mint az általa túl hangzatosnak tartott művész megnevezést.

És persze óhatatlanul szóba kerül bukaresti "története" is. Azt mondja, rendkívül megtisztelő számára, hogy pillanatnyilag úgymond marginalizált helyzetben van, hiszen sokkal, de sokkal jobban érzi magát itt Kolozsváron, mint Bukarestben. A fővárosi Nemzeti Színházzal való "násza", ahogy ő nevezi, katasztrofálisan végződött. Olyannyira, hogy – mint mondja – egyetlen fotó, egyetlen videofelvétel és egyetlen írás sem tanúskodik arról: az ország első színházában megrendezte a Trilógiát. Keserűsége annál is nagyobb, mivel a Nemzetiben kialakítandó Kísérleti Központ terve is meghiúsult tavaly, így nem csoda, hogy az az érzése: valami miatt nem kedvelik őt, nem látják szívesen. – Ennek ellenére folyton visszatérek ebbe az országba, nem tudom miért. Ezt az állapotot csak Alexandru Lapusneanu drámájából vett idézet parafrázisával tudom jellemezni, "én akkor is akarlak benneteket, ha ti nem akartok".

"Megtiszteltetés számomra, hogy itt vagyok, az a legjobb ebben a városban, hogy nem hisztérikus, csendes, jót tesz nekem Kolozsvár - összegzi ittlétét , majd rátér a filmmel való kapcsolatára. – Az egyetem elvégzése után egy éven át dolgoztam a televíziónál, kísérleti filmeket csináltam, szerettem, de aztán elmentem Amerikába, ahol színházi környezetbe kerültem. Látva, hány zseniális filmrendező létezik, rádöbbentem: mit tudnék én jobban csinálni, mint Bergman? Ezért inkább színház-közelben maradtam. Egyébként nagyon ritkán tapasztalható, hogy nagy filmrendező ugyanolyan jó legyen színházi rendezésben is. Nem lehet mindkét téren ugyanolyan minőségű dolgot létrehozni. Véleményem szerint Bergman középszerű színházrendezőként, egyszer például elaludtam egyik előadásán. Szidtam is magamat: "Hogyan engedheted meg magadnak, hogy Bergman-előadáson elaludj?". Lelkiismeretfurdalásom volt, de hát Bergman filmben jó. Vagy ott van Peter Brook, ő is középszerűnek tűnik például, amikor filmet csinál."

S megint visszatér bukaresti élményeihez. Fiatal csapatot verbuvált össze a nemzetibe, mondja, mert elég kiöregedett társulatot talált ott. Azt hitte, meg fogja változtatni ezáltal a mentalitást, kísérletező csapatot tud majd kialakítani, egyfajta műhelyjellege lesz a munkának. Aztán rá kellett döbbennie, hogy a fiatalok egyre inkább az idősebb színészek mentalitását, magatartását veszik át, és ugyanazt a játékstílust öltik magukra. Pedig nem a pénz miatt vállalta ezt a színház-, és csapatépítést, hiszen havi 100 dollár fizetést kapott akkoriban. Aztán a "művésznők" egyszer csak elmentek panaszkodni Iliescunak, (az akkori államelnökhöz, a szerk.) és elsírták, hogy nem kapnak szerepet, hogy őket nem foglalkoztatja az igazgató, aki csak rosszat tesz a Nemzeti Színháznak. Kénytelen volt elmenni onnan.

"Számomra a színházban a legnagyobb probléma a közömbösség. Az a fajta magatartás, hogy "menjünk színházba, mert úgy illik, vagy, mert így divatos". Ezt űzik sok helyen Amerikában, elköltenek egy-egy este 1500 dollárt, nagy vacsora, party, miegymás, aztán meg a vendégekkel együtt elmennek a Broadwayre, megnéznek valami előadást, és akkor teljes az este, minden rendben van. Vagy Franciaországban. Elmennek Ariadne Mnouchkine egy-egy előadására, a Théâtre du Soleil-be, az egész országból özönlenek az emberek, hogy lássák az előadásait, egész este unatkoznak, alszanak, majd öt óra elteltével, mert körülbelül ennyit tartanak Mnouchkine előadásai, tapsolnak, bravóznak, s aztán hazamennek. De el tudják majd mondani, hogy láttak Mnouchkine-előadást, kultuszt csinálnak ebből" – meséli Serban nagy lendülettel.

Majd rátér Sarah Kane-re. Az ő darabjait nézve nem lehet unatkozni, ezért is választotta, hogy színre viszi a Megtisztulvá-t. Ébren tart, felbosszant, fájdalmat és örömet okoz, megríkat, vagy éppenséggel tíz perc múlva azt sem tudod, hogy keresd meg a kifele vezető utat. Mint mondja: "Veszélyes darab, azért szeretem. A színészek is beleszerelmesedtek, s egyre jobb a kapcsolat közöttünk. Az öt darabja közül ez az egyetlen, amelynek a végén felcsillan némi reménysugár, van valamiféle katarzis-érzése az embernek."

A Kane-darab bemutatóját Serban augusztus 20-ra tervezi, előtte azonban lesz egy másik bemutatója, Szebenben, ahol Csehov Sirályát viszi színre. S hogy mitől ez az óriási különbség? Azt mondja, éppen azért rendezi a Sirályt, mert abszolút ellentéte a Kane-darabnak. Szereti, ha nem tűnik ki a "rendezői kézjegy", nem jó az, ha egyetlen stílusod van, vallja, ezért rendez egyszer Wagner-operát, aztán Kane-drámát, vagy éppenséggel musicalt. A Sirályt újfordításban játsszák majd, románul, s véleménye szerint, nem Oroszországról szól, nem a 19. századról, hanem olyan lesz, mintha Csehov ma írta volna rólunk ezt a darabot. Bukarestből és Kolozsvárról hívott színészeket a Sirályra, mert – ahogy mondja – a szebeni színészek nem érzik a szöveg finomságait.

S ha már a filmről és színházról szólt ez a találkozó, szóba kerülnek a fiatal rendezők. Serban szerint Romániában színházi téren kevésbé eredetiek a rendezők, mint a film területén. Nem tudja megfejteni miért, de ez az érzése. A román film házatáján új hullámot vél felfedezni. Végül kiderül: szeretne többször visszajönni majd dolgozni Kolozsvárra, Szebenbe, ezek a városok nyugalommal töltik el. "Ha már a kísérleti központomat ellopták tőlem..."

Andrei Serban kötetét június 13-án mutatták be hivatalosan Kolozsváron, az Akadémiai Tanács Klubjában, ugyanezen a napon a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatták a jeles rendezőt.

Köllő Katalin, Kolozsvár

Fotók: Rohonyi D. Iván, Petcu Ioan


Kapcsolódó link:
Interjúnk Andrei Serbannal



Korábbi riportok:

Dublin
Mediawave 2006
Amszterdam
Boston
Városok Észak-Olaszországból: Milánó, Como, Verona, Brescia és Bergamo
Marokkó
III. Interetnikai Fesztivál, Marosvásárhely
Salon du Livre 2006, Párizs
Verespatak
Busójárás, Mohács
Lúdas Matyi Park, Debrecen
Jövő Háza
Egy nap Bécsben
Kritikusok Kolozsváron
Csak természetesen - Japán Fesztivál
Drámai magyarok - felolvasószínház a Bárkán
Gúta
Rodosz
A Kulturális Örökség Napjai Párizsban
Csodák Palotája a Millenárison
Arcus Temporum Pannonhalmán
JAK-tábor Szigligeten 2.
JAK-tábor Szigligeten 1.
Zempléni Fesztivál
Kolozsvári évadnyitó
Pozsony
Vasúttörténeti Park
Erdély
Kapolcs 2005
EKHO - a jelenlegi állás
Félsziget 2005
Gyula
Szentendrei skanzen
Cserhát és Karancs-Medves
Volt2005 - harmadik beszámoló
Volt2005 - második beszámoló
Volt2005 - első beszámoló
Tűzraktár
Róma
Vilnius 2.
Vilnius 1.
London májusban
A nők a rendszerváltásban - a Tűsarok.org rendezvénye
Könyvfesztivál 2005
Barcelona
A párizsi Salon du Livre
Riport a műjégpálya utolsó napjáról
Párizsi riport
Európa Kulturális Fővárosa
Ursula Martinez
Ljubljana
Anifest2
Kínai Állami Cirkusz Budapesten
Hollandiai riport, 2. rész
Hollandiai riport, 1. rész
AlterNative Marosvásárhelyen
Madách Művész Szalon
Senkálszky 90
Budapesti Állat- és Növénykert
Az Extrém Off Show a Millenárison
Légiparádé augusztus 20-án
Thealter és SZASZSZ Szegeden
Prága
Az Európa Kiadó az A38-on
11. Nemzetközi Dobos és Ütős Gála Cegléden
Mediawave 2.
EU-csatlakozás Bécsben
EU-csatlakozás Budapesten
SZÓ: Tilos összművészeti fesztivál
Mediawave
Kecskemét
Győri Nemzetközi Ütőstalálkozó
Súgó CSiga Díj: gála
A kolozsvári színház Pesten
Menzel Pesten
A STOMP a Kongresszusi Központban
Operamesék a Nemzeti Színházban
Változások előtt a Bárka Színház
Piacok Pesten és Budán
Sufni-új színházi tér Budapesten
Rádió C-buli a Petőfi Csarnokban
Könyvvásár Marosvásárhelyen
Alter-Native Marosvásárhelyen
Sopron
Spinoza Ház
Kolozsvár
Nyitóbuli PONT Műhely módra
Merz ház
Gyirgyói életképek
Budapest by night
Budapest Plázs másodszor
Keszthelyi kerengő
Budapest Plázs-testközelből
Szegedi bolyongás
A King Crimson a Millenárison
Stigmafesztivál a Merlinben
Mikibácsi-maraton: Jancsó 3+1 a Bárkán
Mozart! bemutató előtt az Operettben
Március 15. Budapesten