napi online kultúra és tudomány

RIPORT
Egy rövid éjszaka
Múzeumok éjszakája 2006


Minden évben van egy éjszaka, ami rövidebb és kicsit varázsosabb is, mint a többi. Választhatunk, hogy a rövid éjszakát átalusszuk, vagy a népszokásoknak eleget téve, mondjuk parázson járunk - netán a pár éve meghonosodott esti, éjszakai múzeumlátogatást próbáljuk ki.

Három helyszínt céloztunk meg, a műfaji különbözőség jegyében. Elsőként a KÉK-eket látogattuk meg a Nefelejcs utcában. A KÉK annyit tesz: Kortárs Építészeti Központ, és a Róth Miksa Emlékház mögött, azzal tulajdonképpen egybenyílva alakították ki a székhelyét. Örömteli, hogy Erzsébetváros szívén viseli a gyönyörűen rendbe hozott Róth Múzeum sorsát, s úgy tűnik, a fiatalokat is támogatja majd. Egyébként az ő központjuk Róth Miksa háromemeletes üvegfestő és mozaikkészítő műhelyépületében lesz, a két épületet egy belsőudvar választja el, ami szinte kiált érte, hogy nyári programoknak, teraszkávézónak adjon helyet, de a közös tér sorsa egyelőre nem dőlt el. Mindenesetre jelen állapotában mind az udvar, mind a mögötte álló műhelyépület déja vu érzésekkel töltheti el a romszórakozóhelyekhez, foglaltházakhoz, kiürült gyárépületekhez szocializált kultúrafogyasztót. Mindez igen vicces a pedánsan felújított Róth Miksa Múzeum szecessziós gazdagságú, mégis egyszerű tisztaságot sugárzó miliőjéhez képest. És lássunk csodát, mégsem üti egymást a két világ. A KÉK aktivistái máris előlegeztek valamennyit jövőbeli szándékaikból: láthatóan vannak terveik, s célszerűek a lépéseik. Ezen az estén az ifjú építészek nagyszerűen használták ki a tér adta lehetőségeket. Kemény, furcsamód mégis kényelmes, szépen lefestett ülőalkalmatosságokkal várták a betérőket.

A műhelyépületbe lépve, a földszinten egy szobába láttunk be a nyitott ajtón keresztül, ahol egy projektor a tégláig bontott falra vetítette az egy emelettel feljebb látható kiállítás installációiról korábban felvett képeket, ez a kiállítás gyakorlatilag május 4-e óta áll. Ha a szép falépcsőn felkúsztunk az emeletre, megtekinthettük magát a tárlatot is, amely hat építésziroda installációiból áll, és arra keresi a választ, hogyan definiálja helyzetét, szerepét itt és most egy fiatal építész. A megkötés csupán annyi volt, hogy az installációk maximum 3,6 köbméter helyet szorítsanak ki maguknak a térből. A memo névre hallgató csoport például arra hívja fel a figyelmet a jelképes, sehová nem vezető kapu-installációjával, hogy a magyar rendelkezések szerint jelenleg az építész diplomától a jogosult szakmagyakorlásig hivatalosan 730 napnak kell eltelnie, amihez vajmi kevés konkrét megteendő lépés társul. A bevásárlóközpontok és stadionok „csipogós” kapuját idéző átjáró két oldalán 730 strigula jelzi a tervezők szerint felesleges, hosszú napokat. A Young Blood ciklus keretében megrendezett kiállítás már öt országban lezajlott, a hatodik állomás Ausztria lesz, ezt követően a szakmai zsűri által legjobbnak ítélt installációk nemzetközi turnéba kezdenek. A 2001-ben cseh építészek által létrehozott Közép-Európai Építészeti Intézet indította el a projektet, a megnyitón beszédet mondott egy képviselőjük, majd a szakma jeles hazai képviselője, Z. Halmágyi Judit intézett néhány szenvedélyes, az ügynek elkötelezett hangvételű szót az egybegyűltekhez. Méltatta a kezdeményezést, melynek egyediségét a nemzetköziségében látta, kiemelte, hogy mindez tompíthatja a nyugati „sztárépítészet” felülreprezentáltságát. A „young” kontra „befutott” építészet kérdését abszurdnak minősítette, véleménye szerint ez a kezdeményezés a szakma egészének nívóját emeli.

A KÉK nem kevesebbet vállal magára, minthogy a jövőben független és nyitott kulturális központot működtessen ezen a helyen, párbeszédet kezdeményezzen az építészetről, a városról a szakmán belül és kívül, mindezt szakmai programokkal, kiállításokkal, workshopok, továbbképzések szervezésével, valamint egy információs központ beindításával. Az elgondolás kitűnő, a jelenlévő kuratóriumi elnöktől, Finta Sándortól kezdve az összes aktivistáig bezárólag mindenki kedves és segítőkész volt. Tehát a nyitottság és párbeszédkészség máris adott, de hogy mi valósul meg a tervekből, az a jövő zenéje. Kísérjük figyelmemmel a KÉK-et, sőt akinek kedve van, akár be is állhat a csapatba.

A Petőfi Irodalmi Múzeum az a hely, ahova minden Múzeumok Éjszakáján ellátogatok, itt lehet csak igazán sznobulni. A fő attrakcióra érkezünk, a kilencre hirdetett, ígéretesnek mutatkozó Kemény István-Quimby közös koncertre. Kicsit előbb jövünk, s hogy magam előtt is jelezzem irodalom iránti olthatatlanságomat, vételezek egy képeslapot, mely nagy íróink írógépeinek fotóit gyűjti egybe. Kulturális kiadások mára, belépővel együtt: 1100 forint, kipipálva. Nos, ami az estet illeti, az ígéret többnyire ígéret maradt. Erről szívem szerint többet nem is írnék, de mint hírmondó, ezt persze nem tehetem.

Nem mintha kínosan rossz lett volna, csak épp irodalminak meg estnek nem nevezhető, mentségéül szolgáljon, hogy egyszerűen koncertként hirdették. A Kemény István rajongók azt kapták, amire számíthattak, és a csöppet nagyobb számban megjelent Quimby-funok sem csalódtak. Így hát a két óra sem tűnt kibírhatatlanul hosszúnak, csak értelmezni nem kellett volna a látottakat… Az persze üdítő, hogy a PIM-ben immár hagyományos, kissé avítt, monstre felolvasást lecserélték valami újszerűre. Kemény az önként vállalt bohócszerepben négyszer lépett színpadra, hogy felolvasson egy-egy sort, ettől eltekintve magyarhangjai Pelsőczy Réka és Kocsis Gergely színművészek voltak. Az est legfőbb tanulsága, hogy a Quimby jó zenekar. Nagyon jó.

Az A38-ra, a harmadik célállomás felé vettük az irányt. Itt Halász Péterre emlékeztek egész este azok, akiknek volt miért. A Herminamező című film vetítéséről már lemaradtunk, de különböző interjúrészleteket még mindig vetítettek az orrfedélzeten, talán végtelenítve. Ehelyett azonban inkább körülnéztünk, a tetőfedélzeten felfedeztük a Herminamező makettjét, épp egy részeg ember locsolt rá némi üdítőt, persze lehet, hogy első játékfilmjét rendezte, a műsorfüzet ugyanis azt ígérte, ki-ki megrendezheti első filmjét a makett segítségével. Egyébként eléggé jelentéktelen installációk közepette pontosan azokat az arcokat találtuk, akikre számítani lehetett, s akiket a műsorfüzet is felsorolt. Halász Péterről szóló személyes beszámolójukról szintén lekéstünk. De lehet, hogy mégsem. A tetőfedélzeti ismerős arcok meghatározta asztaltársaságok lehet, hogy épp most személyes élménybeszámolnak? Nos, akárhogy is, nem kapcsolódtunk be, inkább uzsgyi le a tatba, ahol kellemes bárhangulat és végre valami produktum fogad minket. Mindezt egy mojito koktéllal öntjük nyakon, s kényelmesen elhelyezkedünk. A varieté a műsorfüzet szerint tízkor kezdődött, mire megérkezünk, éjfél van, és még javában tart. Nem derül ki, mi a rendezőelv, az sem, ki a rendező, de mindegy is. Jó. David Yengibarian ugyanis jó tangóharmonikás, Egri Márta jó színésznő, aki viszonylag kellemesen abszolvál egy Karády-dalt, Kari Györgyi pedig mindig érdekes és izgalmas, légies és mérhetetlenül szomorú jelenség.

Szóval, dohányfüst, pia, varieté Halász Péter szellemében. Aztán egyszer csak valóban történik valami Halász Péteres, egy „Arankás” jelenetet egy az egyben lekoppint Tóth Jocó és Takátsy Péter. Ismét igazolódott az a tétel is, hogy „ne maradj zárásig”, mert a kellemes esztrád után, a beígért meglepetés egy árverés volt, valamiféle Halász Péterrel kapcsolatos alapítvány javára. A licit két darab megbontott vécépapírtekercsre indult, és csak a végén derült volna ki, melyik az igazi, amelyiket még maga a mester kezdett használni. A fények kigyúltak, s a publikumot szemügyre véve, olyan érzés fogott el, hogy mind menthetetlenül a múlt figurái. Szorongani is kezdtem, de az árverés végére mindenképp kíváncsi voltam, tehát maradtunk. Egy nő erélyesen bekiabált, hogy ő ugyan egy fillért sem fizet, de ötvenezerről induljon a licit, e helyett kétezerről indult, amit egyedül Kari Györgyi tartott. A kínos perceket nem részletezem, végül is harminchatezer forintért a művésznő lett boldog birtokosa a tárgyaknak, mivel azonban az első licitáló és a vevő is ő volt, a konferanszié szerint teljesen mindegy, hogy melyik az eredeti tekercs, mert mindkettő Kari Györgyit illeti. Ezután dj. Redooval lehetett volna még együtt mulatni, de nem túl kellemes érzésekkel, inkább sietve távoztunk a süllyedő hajóról.

Hogy valami egyértelműen kellemessel zárjuk az estét, visszatértünk a kiindulóponthoz, a Nefelejcs utca 26-ba. Itt ugyanis szürkülettől Kozma Péter képzőművész, a Városháza térről már ismert raypainting-technika egyik kitalálója tisztelgett Róth Miksa emléke előtt nagyszerű fényvarázzsal. A ház homlokzata és az udvar adta belső falfelületek mind-mind dús, erotikus, burjánzó meleg színekkel, formákkal teltek meg, Róth-féle szecessziós stílusban, érdekesen egymásba érő motívumokkal. Ez különösen élénk hangulatot kölcsönzött a levezetéshez.

Összességében kellemes volt ez az este, rengeteg benyomás, különféle világok keveredése. És: ingyen buszozás különjárattal! Másnap a híradóban hallottam, hogy a Nyugatitól az Oktogonig omnibuszozni is lehetett. Azt is közölték az illetékesek, hogy a sikeren felbuzdulva máskor is terveznek hasonlót...

Zsolnai Judit

Fotó: Kardos Zsuzsa


Kapcsolódó linkek:
A Róth Múzeum oldala
A KÉK oldala
A PIM oldala



Korábbi riportok:

Andrei Serban a TIFF-en
Dublin
Mediawave 2006
Amszterdam
Boston
Városok Észak-Olaszországból: Milánó, Como, Verona, Brescia és Bergamo
Marokkó
III. Interetnikai Fesztivál, Marosvásárhely
Salon du Livre 2006, Párizs
Verespatak
Busójárás, Mohács
Lúdas Matyi Park, Debrecen
Jövő Háza
Egy nap Bécsben
Kritikusok Kolozsváron
Csak természetesen - Japán Fesztivál
Drámai magyarok - felolvasószínház a Bárkán
Gúta
Rodosz
A Kulturális Örökség Napjai Párizsban
Csodák Palotája a Millenárison
Arcus Temporum Pannonhalmán
JAK-tábor Szigligeten 2.
JAK-tábor Szigligeten 1.
Zempléni Fesztivál
Kolozsvári évadnyitó
Pozsony
Vasúttörténeti Park
Erdély
Kapolcs 2005
EKHO - a jelenlegi állás
Félsziget 2005
Gyula
Szentendrei skanzen
Cserhát és Karancs-Medves
Volt2005 - harmadik beszámoló
Volt2005 - második beszámoló
Volt2005 - első beszámoló
Tűzraktár
Róma
Vilnius 2.
Vilnius 1.
London májusban
A nők a rendszerváltásban - a Tűsarok.org rendezvénye
Könyvfesztivál 2005
Barcelona
A párizsi Salon du Livre
Riport a műjégpálya utolsó napjáról
Párizsi riport
Európa Kulturális Fővárosa
Ursula Martinez
Ljubljana
Anifest2
Kínai Állami Cirkusz Budapesten
Hollandiai riport, 2. rész
Hollandiai riport, 1. rész
AlterNative Marosvásárhelyen
Madách Művész Szalon
Senkálszky 90
Budapesti Állat- és Növénykert
Az Extrém Off Show a Millenárison
Légiparádé augusztus 20-án
Thealter és SZASZSZ Szegeden
Prága
Az Európa Kiadó az A38-on
11. Nemzetközi Dobos és Ütős Gála Cegléden
Mediawave 2.
EU-csatlakozás Bécsben
EU-csatlakozás Budapesten
SZÓ: Tilos összművészeti fesztivál
Mediawave
Kecskemét
Győri Nemzetközi Ütőstalálkozó
Súgó CSiga Díj: gála
A kolozsvári színház Pesten
Menzel Pesten
A STOMP a Kongresszusi Központban
Operamesék a Nemzeti Színházban
Változások előtt a Bárka Színház
Piacok Pesten és Budán
Sufni-új színházi tér Budapesten
Rádió C-buli a Petőfi Csarnokban
Könyvvásár Marosvásárhelyen
Alter-Native Marosvásárhelyen
Sopron
Spinoza Ház
Kolozsvár
Nyitóbuli PONT Műhely módra
Merz ház
Gyirgyói életképek
Budapest by night
Budapest Plázs másodszor
Keszthelyi kerengő
Budapest Plázs-testközelből
Szegedi bolyongás
A King Crimson a Millenárison
Stigmafesztivál a Merlinben
Mikibácsi-maraton: Jancsó 3+1 a Bárkán
Mozart! bemutató előtt az Operettben
Március 15. Budapesten