Az Odeon videotéka segítőkész dolgozója felvilágosított, hogy a Filmmúzeumon sokszor mennek Bunuel-filmek, mire én azt válaszoltam, hogy mostanában sajnos egyáltalán nincsenek televíziózási szokásaim. Ez alatt azt kell érteni, hogy nagyjából véletlenszerűen nyitom ki a képládát, és akkor is inkább csak szörfölök. Mindezt pedig csak azért mondom el, hogy világos legyen: nem előre megfontolt szándékkal kapcsolódtam be a Tv2 szombat esti főműsoridejébe, hanem, mondhatni, véletlenszerűen futottam bele abba az irtózatos pofonba, amiről most írni fogok.

Amennyire Szulák Andreának hihetünk, este hétkor médiatörténeti esemény veszi kezdetét a Tv2-n. Ez elég hihetően hangzik, mivel még csak elképzelni sem tudom, hogy a 2004-es Magyarországon kívül bárhol máshol a világon, bármikor is csináltak volna politikusokkal Activity show-t. Merthogy erről lesz szó az elkövetkezőkben. Jó, mondjuk egyebütt talán ilyen irdatlan mélységű árok sincsen a különböző politikai oldalak között, de ez semmiképpen sem javít a helyzeten, sőt. S hogy az egyik kereskedelmi csatorna erre alapozza hétvégi szórakoztató műsorát, az jól mutatja mind a televízió, mind a politika jelen állapotát.

Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a Tv2-nek mi volt a célja: kipiszkálni az embert a csonthéjas politikusból, betemetni az árkokat, vagy csak játszani egy jót, mintha az alanyok normális emberek lennének, mert ezek közül egyik sem sikerül. És bár ez az írás a MÉDIA-rovatba készül, szögezzük le gyorsan: erről a sikertelenségről nem a Tv2, és még csak nem is Szulák Andrea tehet.

A felállás a következő: Selmeczi Gabriella, fideszes országgyűlési képviselőnek Doszpot Péter mutogat a Maszopból, és viszont. Az ifjú Szíjjártó Péternek a kevésbé ifjú Juhász Gábor jutott, míg Simicskó Istvánra Gy. Németh Erzsébetet testálták a szerkesztők. Én el tudnék képzelni ennél is bizarrabbat, mondjuk Áder Jánost, amint elmutogatja Lali bohócot, vagy Smuck Andort rúdugrás közben, de lássuk be, ez is megjárja.

És nem az a baj, hogy a politikus-activity silány szombat esti szórakoztatás, hiszen számtalan hasonlót láttunk már a mindenféle kanálisokon. De ilyen steril, vidámra színezett kereskedelmi tévés környezetben szembesülni azzal, hogy politikusaink: 1. egyáltalán kaphatók ilyenre; 2. ostobábbak, mint egy kettétört szagosradír; 3. a köztük robbantott árok fölött még a civil élet pallója sem ível át – na az azért nagyon durva.

Simicskó hiába mutogatja el a "korcsolyázás"-t, ha Gy. Némethnek egyszerűen nem jut eszébe a szó, meg egyébként is, ő a síelésre gondolt. Hiába van meg Szulákban a szándék arra, hogy a győztes párost, Szíjjártót és Juhászt egy langy tangóval boronálja össze, ha a páros tökéletesen botlábú/kezű/fejű, és szögletes kényszeredett mozgásukról az rí le, hogy „csak ennek legyen már vége, még a parlamenti büfében sem állok többet mögé!”. Minden kínos poénhoz két-három aktuálpolitikai, somolygós pengeváltás társul (képzelhetjük, amikor Juhásznak el kell mutogatnia Deutch Tamást).

Egy szombat esti showműsorban beigazolódva látni azokat a dolgokat, amiket eddig is tudtunk politikusainkról: a legbornírtabb hétvégi program, amit csak el tudok képzelni magamnak. De jön az új hétvége, az új show! Csak hát, a politikusok maradnak.

Barabás Dániel

Korábbi sarkítások: