A hétvége már szombat hajnalban kezdődik, ugyanis hajnali 2-kor már be lehet menni a szigetre az aznapi jegyekkel. Ne kérdezzük, mire jó ez, hiszen minden éjjel tömegek várnak a bebocsátásra, s hogy személyükkel növeljék a józanság arányát a szigeten. Fehér pilleszékén a megafonos ember is nyugoszik, pedig tegnap még lelkesen mondta be a hangosan beszélőjébe, hogy készítsük elő a jegyeket-bérleteket a HÉV-bejáratnál. Na igen. A hőmérséklet csodákra képes.

A biztonság

Fontos kérdés a szigeten. Már a beengedésnél marcona biztonsági kettősszekrények állnak. ”Keziccsókolom, szúró-vágó-ütőszerszám?”- kérdezi egy régivágású úriember, és mi végképp nem tudunk mit kezdeni a rossz beidegződéseinkkel: dobjuk őket a sutba, vagy azért tartogassuk őket? A régivágású vizuálisan ellenőrzi hátizsákunkat, manuálisan már nem. Vagyis tulajdonképpen lehet nálunk ütő-, vágó- vagy szúró. Mint ahogy a nap folyamán azt tapasztaljuk is: német fiatalok csépelnek baseball-ütővel valami műnyúlnak látszó tárgyat. Így aztán már azon sem csodálkozunk, hogy a szabadtéri színházi előadáson egy pucér fiatalember úgy tud felrohanni a színpadra, hogy az átszellemültségtől béna őrök még csak utána sem kapnak. Ez idáig még hagyján, de pár perc múlva egy betépett őstulok riogatja a színpadon a fellépőket, Almaviva gróf még be is iktatja áriájába a „…vigyék ki…” szavakat. Nos, ez a két incidens azon a napon, amelyen számítani lehetett hasonlóra, megengedhetetlen. Persze vannak az őrök között kiváltságosabbak is: ezek a nagyszínpad mögötti sajtósátrat őrzik, s egyéb dolguk sincs, minthogy naphosszat zöld karszalagokat és PRESS vagy TV-PHOTO feliratú bilétákat olvasgassanak.

Ha életünket nem is…

Annyira kíváncsiak vagyunk arra, hogyan mutatkozik be nekünk a légierő és a szárazföldi haderőnemek, valamint a logisztika és a speciális erők… Az sem riasztott vissza, hogy meleg van, és árnyék nélküli helyen terül el a Honvédelmi Minisztérium helyszíne. A piros-fehér-zöld csíkokkal sikkesen nemzetivé varázsolt őrbódékkal őrzött területen viszont csak néhány terepszínű teherautó és egy kornyatag tank ácsorog, így ezekre már nem vagyunk olyan kíváncsiak, láttunk ilyet gyerekkorunkban, bódult május elsejéken az orosz laktanyában. Nem messze helyezkedik el a véradó-állomás, még árnyék is van, nosza, feléled bennünk a lelkiismeret, és betérünk egy fél liter erejéig. Az adatfelvételnél kiderül, hogy tétje is van a dolognak: mi nyerhetjük a kártyafüggetlen siemens mobilkészüléket, hajrá. Rutinosan húzogatjuk alá a nemeket az idióta kérdéseket halmozó kérdőíven (úgyismint: „Volt-e kapcsolata AIDS-es partnerrel az utóbbi egy évben?” vagy hogy a másik végletet nézzük, „Szédül-e a magasságban?”). Aztán mintegy öt perc alatt sikerül megszabadulnunk a felesleges vérmennyiségtől, mellettünk egy fiatalember irigykedve és sápadozva nézi gyorsaságunkat. Véradás után jön a kötelező pihi és a védőital-étel. Már az gyanús, hogy dagadozó pannonos szatyorban kapjuk, ami jár. Alaposabb szemlélés után, tőgymeleg (gyengébbek kedvéért: nagyon meleg) dobozos sört, gumilabdát, chipsmintát, egész napra elegendő csokoládécsomagot, nagyonciki, neonzöld, tengerészsapkát viselő delfinnel ékesített úszósapkát fedezünk fel a szatyorban. Az E-Clubos ingyenbelépő mellett diszkréten búvik meg a reklámóvszer. Mondanunk sem kell: este kiderül, hogy nem mi nyertük a kártyafüggetlen siemens mobilkészüléket. Vissza az egész.

Átverés
Már régóta fenjük a fogunkat az Algida élményparkjára, de sajnos csalódnunk kell. Mivel minden hirdetésben az szerepel, hogy lehet korcsolyázni, elképzeltük, amint a hűvös jég felett szántjuk a harmincvalahány fokos levegőt, és talán egy kicsit enyhülünk. Nem riasztott bennünket vissza a tény, hogy soha életünkben nem próbáltunk korcsolyázni, és görkorival is csak a szomszéd ház faláig jutottunk, de hagyjuk a fájdalmas emlékeket. Szóval, a várakozás részünkről jogosnak tekinthető. Nos, mélységes csalódás a jutalmunk. Az élményparkban ugyanis műanyagból van a jég. Nem ér.

Csalódás
Először akkor érezzük, hogy nem ilyen lovat akartunk, amikor szombaton a Zamballarana első pár dala után inkább jobb mulatság után nézünk. A tíz korzikaiból álló zenekar ugyanis oly mértékben vérszegény produkciót vonultat fel a színpadon, hogy nem is értjük: hogy képesek déli pasik ilyen rossz zenére? A világzenei színpad mellett a roma sátorban vigasztalódunk. A másik nagy pofára esés az Earth Wind and Fire koncertje: profin szólnak az akkordok, de a lélek valahol útközben elveszett. Igaz, délután négykor koncertezni még a nagyszínpadon sem olyan nagy öröm. A hétvége mélypontja újra a világzenei színpadon ér bennünket: Balogh Kálmán és cimbalomzenekara jó, de annyira nem, hogy miattuk hajlandóak legyünk hosszú távon elviselni a három jódlizó osztrák vendégművészt és a két olaszt, akik ugyancsak rácáfolnak az olasz férfiak muzikalitásáról szóló legendáknak

Kellemes
Másfajta élmények is érnek bennünket: a szegediek Se villa se borbély előadása a bennünk élő előítéletek ledöntéséről szól, innentől kezdve feledjük a tiszaparti város színházában bennünket ért rossz élményeket. Kovalik Balázs megköveteli az énekesektől, hogy ne csupán a rivaldánál lecövekelve áriázzanak.

Éteri élmény a Madredeus koncertje: az együttes elérte, hogy a világzenei színpad hátsó függönyéről a kedvükért eltávolítsák a randa reklámot, így a fényekkel megvilágított öt ember produkciója nemcsak hangzásban, hanem látványban is páratlan.

Végre eljutunk a Circus Baobab előadására. Folyamatosan azon kapjuk magunkat, hogy szánk egyszerre van tátva és vigyorog bambán. Megszűnik a gravitáció, csak a flikkflakk marad tamtamütemre.

Újabb kellemes meglepetés a HÉV-megállóban ér bennünket: amikor már azt hisszük, hogy a hajnali időpont ellenére legalább 20 percet kell ácsorognunk a következő szerelvényre, a kanyarban halkan feltűnik a menetrenden kívüli járat. Így aztán alig párszázan mászunk fel rá, s nem is értjük, mi történt. Hát, hogyhogy nem kell tülekedni, és egymás hónaljszagában kapaszkodni? Megnyugszunk: ennek a hétnek is jó a vége.

Kónya Orsolya


Kapcsolódó linkek:
www.ritmusdepo.hu, a képek lelőhelye

A Sziget honlapja

Korábbi írások: