Lehúzzák rólunk a fekete leplet, hullákról, két egymást gyűlölő grupp egymásra fenekedésének áldozatairól, így megy fel (le) a függöny. A lepel alatt elöl a színpadon gyerekkoporsó, a családfő, Rupert Schroffenstein tudja dolgát, megesket mindenkit a családból a vendettára. A témamegjelölés a címmel megvan, de hogy hogyan kerekedik az itteni Rómeó és Júliából áldozat, még nem tudjuk. A dolog mikéntje izgalmasabb, a véget tudjuk előre, hát persze, hogy végük van. De ahogy elkezd darálni ez a húsdaráló, ahogy szűk és alacsony rozsdás fémnyílásán át beláthatunk az üregébe, érdekesebb: forog belül körbe-körbe az őrlőlapát. Nem párkák, és nem a Sors, iszonyú vak és sötéten vérgőzös bumburnyák nekibuzdulások darabolják fel először a követeket, ezt a két baromsággal nem számoló jóhiszemű közvetítőt, aztán a két család egymásba szerelmes fiát és lányát.
Nagy Ervin és Mészáros Béla
Bán János Aldöbernje úgy kapja az utasítást, hogy a mondandójának könyörtelenül kell elhangoznia, nem olyan puhán, valódi meggyőződés nélkül, ahogy valójában Rupert, a rossitzi családfő (Bezerédi Zoltán) mondta, tehát virtuálisan létezik csak a vad vérbosszú, véghezvinni senki nem akarja igazán, az apa egyelőre csak ijedten hőzöng még. És Aldöbern megy a darálóba, az ellenséges térfélen a kertészkedő másik Schroffenstein fogadja. Mindenáron hellyel kínálgatja, persze hiába, ha alul, a böhöm szűkagyú várnépe már eleget tud ahhoz, hogy nekirontson, és péppé verje, amit mi nem is látunk, annyira méltatlan, csak a szemtanúnak, Jeromosnak, Máté Gábornak a csupa víz ingét, meg azt, ahogy teljesen kibukva, valami érthetetlen pózban támaszkodik egy oszlopnak, minden összevissza áll rajta, zakója csak félig felvéve, felfelé tartott arcán zsebkendő, talán vérzik az orra, mérget vennék rá, hogy a választási csatározások éjszakáiról lopta ezt a pózt. Itt még megússza ennyivel, de visszatérve ennek a trotyakos békebarátnak is véget vetnek, elég lehetett egyetlen elejtett hívószó a tömegben. Most Rupert felesége, Bertalan Ági iszonyattól elkerekített szeme közvetíti a lincselést, meg Rupert közönyös és igazából tehetetlen hátatfordítása.
Hámori Gabriella
Témakörünk, a kétségbeejtő és röhejes butaság törli el a szerelmeseket is, akiknek a húsdaráló forgólapátjai között egy pengefalnál van egy pillanatnyi rettegő találkájuk. Már két fiú rajongó szerelméről tudunk, amikor meglátjuk rajongásuk tárgyát, aki lógó kötött pulóverben köti be bakancsán a cipőfűzőt, ő tehát az új naiva, Ágnes (Hámori Gabriella), aki roppanékonyan harsányriadtvidám csitri, igazi áldozat. Ottokár (Nagy Ervin) meg túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, mi már érezzük, itt az ár az úr, ők még csak lebegnek itt, nem tudják még mi az élet, egymással vannak elfoglalva, miközben a kertészkedő Schroffenstein és a másik papa már aránytalanul hatalmas páncélokban, vaskos katonazubbonyokban közelítenek a vasfüggönyön lángvágóval kivágott nyílású bunkerhez, ahol ők még hosszú együtt töltött évekről delirálnak. A zárókép olyan morbid, az Ágnesbe szó szerint beleőrült Johannal (Mészáros Béla) és a szimmetrikus pannóba rendezett szereplőkkel, hogy el is felejtjük Rómeó és Júlia-paródiának billogozni. Ez a végszó nem az értelemé, nem azt a fölényes, az adott tényeket számba vevő és azt összegezve rábólintó -így kellett lennie- pillanatot hozza, amellyel mintegy rendet vágunk a rendetlenségben, hanem egy fülsértően kakofón, disszonáns hanggal ereszt ki minket ebbe a zavaros szagú tavaszba.
Bezerédi Zoltán
Ascher Tamás már olyan rég rendezi a legfontosabb előadásokat, hogy a sokadik generáció tanulja tőle nézőként, hogy hogyan is kell egy jelenetet levezényelni, szinte kihallatszanak a vezényszavak. A rendezés disszonanciái annak a rendezőnek a magabiztosságát mutatják, aki már annyira ismeri a lépéseket, hogy akár összevissza lépkedve, mint a részeg is pontosan célbaér. A bemutató még kissé szanaszét heverő minőségű jelenetei hamarosan összeállnak, és akkor majd nézhetjük, ahogy aktuálpolitika és szerelem egyként megy majd keresztül a húsdarálón.
Lengyel Ferenc, Mészáros Béla és Bezerédi Zoltán
Helmeczi Hédi
Fotók: Stefler Márton
