Az ember elindul, idén mát harmadszor, hogy valamit lásson a színházi életből. Mármint abból, ami Pesten túl történik, mert egyébként ez a bunkó fővárosi fajta csak úgy érzi magát biztonságban, ha a tüdejét sósav és ammónia marja, s röntgenképe mellett medikusok ámuló-bámuló hada csoportosul. Szóval az ember, ha már egyszer ilyen vagy olyan módon találkozott a színházzal, június első csütörtökjén szedi a sátorfáját, és lecövekel Pécsen. Rosszul teszi.
Merthogy a bajok már jóval a POSZT tényleges kezdetekor beütnek: Németh Ákos válogató nem rejti véka alá véleményét, sőt, támadási felületet ad azzal, hogy több fórumon is hirdeti: saját nemzedékének ad terepet idén. Nomeg a hagyományos kőszínházi előadásoknak. Az olyan próbálkozásoknak mint az alternatív, pláne bábszínházi produkciók, a fősodorban helye nincs. Az indok szerint az OFF programban úgyis helyet kapnak.
Aha.
Kíváncsiak lennénk, a jeles drámaszerző mit szólna, ha darabját nem mutatnák be egy adott színházban, merthogy legyen neki elég annyi, hogy a bögyös Gizike lejegyezte a főnök úrnak, és különben is, örüljön, mert a Gizike legalább tud helyesen írni.
Szóval az ember azért mégis elindul: zötyög valami vonaton vagy a hatos úton, s úgy érzi, vége a világnak. Ami nem is olyan elképzelhetetlen: a hegyek és völgyek között elmegy a térerő, urbánus polgár pedig mobiltelefon nélkül félkarú óriás (pláne rabló). Pécsre érve aztán megtelik a szív reménnyel: a térerő az egekbe száll, az utcákon szaglik a leander (őshonos növény, higgyük el erről a mediterrán városról), a Király utcában még mindig jó a fagyi, három gombóc után jár a bónusz, a színház előtt szökik a víz, mi kell még.
Merthogy itt van mindenki, aki számít, azok is, akik kevésbé, esténként egy kaszalengetésre legalább 20 jelentős színházi személyiség jutna a sétálóutcán. No nem a színházban, amiről végülis ez a fesztivál szól, hanem a kiülős helyeken. Mert miért is jár a szakma a POSZT-ra? Nyaralni, bratyizni, lötyögni, s ehhez a város készséggel ad hátteret. Lásd leander, fagyi, szökőkút, s ebbe a sorba itt csatlakozik még a jófajta vendéglátás is. Persze a komfortérzet nem az igazi, amikor a színházhoz és az oly kedvelt vendéglátó-ipari egységekhez közel első szállodában közel harminc fok van, a levegő meg sem rezdül, s az embert a melegtől rémálmok gyötrik.
Meghát a verseny. Újra és újra azon kapjuk magunkat, hogy már odafelé a vonaton egyeljük az előre jelölgetett programokat. Persze ennek oka a MÁV is: elképesztő szeszélyességgel követik egymást a légkondicionált és az azt nélkülöző percek-öt percek. Az ember kap hideget is, meleget is persze, hogy rosszul viseli. Így aztán az sem furcsa, ha az ember rosszul viseli Móricz Rokonokját Bodolay rendezésében. A rend kedvéért ide írom, merthogy Géza a keresztneve, igaz a kecskeméti direktor-rendező (nyilván természetes szerénysége következtében) minduntalan lefelejti a plakátokról. Még a fesztivál műsorfüzetében is így szerepel a nagyváradiak színlapja, kik vagyunk mi, hogy szembemenjünk a szokásokkal? Persze a szokásjogot Bodolay esetében cinizmus kiejteni a szánkon. Rokonokjában van minden: Kopjáss Adyt olvas fennhangon (ha jól láttuk a negyedik sorból, éppen egy Bibliából, node ez talán mellékes is). A Sofőr az egykori kommunista plakát modorában hősies támadóállásban, kezében veres ronggyal ácsorog a háttérben, a kecske-káposzta metaforát szó szerint értelmezendő a három inas megfelelő (természetesen Beethoven-akkordokkal aláfestett) pillanatokban egy fej káposztát hurcibál ide-oda, időnként belezabálva a takarólevelekbe.
A nyíregyházi Vízkereszt
A fesztivál egyik jó választása a nyíregyházi Vízkereszt, melyet Novák Eszter rendezett, és nem utolsó sorban Kárpáti Péter bábáskodott a dramaturgia körül. Így Shakespeare szövegébe bekerülhettek olyan vendégelemek, amelyek csak továbberősítik Shakespeare ki-ki kacsintását a szövegből. Igazi, színházszerű kezdeményezés, nagyszerű egyéni alakításokkal. Az előadás Malvoliója, Honti György részünkről a fesztivál legjobb mellékszereplője, történjék bármi a kövekező időkben..
Sajnos azonban rosszul számítottunk. Persze az eredmény nem mérvadó, de ilyen mezőnyben a Kamra Top Dogs-előadása azért mellbevágó talány, s ha hozzátesszük, hogy a döntést a szakmai zsűri hozta, elgondolkodtató.
A Kamra Top Dogs előadása
És a tények: Zsótér Sándor Médeája tarolt idén: a Radnóti Színház előadása elnyerte a legjobb rendezés díját, Csomós Mari mint legjobb női főszereplő, Ambrus Mária mint díszlettervező nyert elismerést. Eredményes fesztivált zárhatott a Katona Az idióta című produkciója. A címszerepet alakító Fekete Ernő a legjobb férfiszereplő, Haumann Péter a legjobb férfi mellékszereplő díját vihette haza, a hab a tortán a Füzér Anni jelmezeiért járó elismerés. A tervező a Madách Kamara-béli Jelenetek egy kivégzésről kosztümjeit is tervezte, melynek főszereplője, Udvaros Dorottya a Magyar Színészkamara szerint idén a legjobb női főszereplőnek bizonyult. A MASZK a legjobb férfialakítás díját Egyed Attilának, a nyíregyházi Vízkereszt Böffen Tóbiásának ítélte. Ez volt egyébként az az előadás, amely a legtöbbféle elismerést kapta: a MASZK mellett a közönségzsűri és a Baranya megyei Önkormányzat is díjat adományozott neki, s a legjobb 30 év alatti színésznő díját a szintén nyíregyházi Széles Zita vihette haza. A legjobb 30 év alatti színésznek járó elismerést a kaposvári Gula Péter kapta. A legjobb dramaturgiáért az egri Valahol Európában s a G. Béres Attila - Sirokay Bori páros kapta.
A Katona József Idiótája
Összességében azt mondhatjuk, ha másnak nem, legalább a szakmai zsűrinek helyén van az esze. Ennek ellenére sikerült egy olyan előadást kihoznia legjobbnak, amely szórakoztató ugyan, de kis túlzással helyzetgyakorlatok sorozatának tekinthető. Zsótér végre megkapta a neki járó elismerést, kérdés azonban, hogy a kategóriák (előadás-rendezés) szétválasztásának van-e értelme.
Az ember meg kezdi számolni a napokat. No nem a következő POSZT-ig. Sokkal közelebbi célpontot választ. A hónap utolsó két hete a magyar nyelvű Színházé Kisvárdán, abban a városban, amely mindentől elég messze van ahhoz, hogy valóban a Színházról folyjék a diskurzus, s hogy az érdektelenség elől legfeljebb csak a strandra lehessen elmenekülni, az urambátyámozásba semmiképp.
Kónya Orsolya
Kapcsolódó linkek:
A POSZT hivatalos honlapja
A Súgó honlapja
A Pécsi Nemzeti Színház honlapja
Kapcsolódó KonTextus-anyag:
Az idióta a Katonában
Kapcsolódó POSZT-visszhangok:
Zappe László a Népszabadságban
Koltai Tamás az ÉS-ben
Bóta Gábor a Magyar Hírlapban
